Százból egy migráns gyerek marad nálunk

2015. szeptember 29., kedd 13:39, frissítve: szerda 12:44

Idén már majdnem háromezer kísérő nélküli kiskorú migráns került hazánkba, akiket Fóton és Hódmezővásárhelyen szállásolnak el. A többnyire fiatal fiúk zöme azonban továbbáll, embercsempészek – akiket ők segítőknek hívnak – segítségével az első adandó alkalommal elindulnak eredeti céljuk felé, Nyugatra, ahol dolgozni akarnak. Ellátásukat addig is az állam garantálja, és több száz millió forintot költ a célra. Tegnap a Katolikus Karitász adott át a fiatalok ellátását segítő eszközöket a fóti Gyermekközpontnak.

Folyamatosan emelkedik a migráns gyerekek száma, és egyre fiatalabbak érkeznek, már 9-10 évessel is találkoztunk – mondta tegnap Czibere Károly, az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkára azon az eseményen, ahol a Katolikus Karitász váci egyházmegyei szervezete a higiéniai ellátást segítő eszközöket adott át fóti Károlyi István Gyermekközpontnak. Elhangzott: idén már 2300 felügyelet nélküli, 18 év alatti fiatal fordult meg Fóton, míg a Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató Hódmezővásárhelyi Befogadó Gyermekotthonában közel ötszáz. Eddig 100 millió forint támogatást biztosítottak a fiatalok ellátására, és négyszeresére emelték a férőhelyek számát, ám ha kell, további 368 millió áll rendelkezésre e célra. – Más kultúrkörből érkeznek, ám ez esetben azt kell szem előtt tartani, hogy gyerekek, és fiatal koruk ellenére milyen szenvedésen kell keresztülmenniük – mondta Soltész Miklós, az Emmi egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára. A fiatalokra nem úgy tekintenek, mint bevándorlókra, és fontos, hogy megkapjanak minden segítséget, tette hozzá.

Egy személynek 5000 euróba kerül eljutni eddig

Szükség is van rá, hiszen mint Nurudin, a 15 éves afgán fiú elmondta: nagyon kimerült az elmúlt hónapok során. Nurudin a fóti gyermekvárosban futballozók közül lépett hozzánk. A fiú a Daish (mozaikszó, az Iszlám Állam iraki és szíriai divízióját értik alatta) elől menekült, akik a tálibokhoz hasonlóan kegyetlenkednek, gyilkolják az embereket. Több rokonát is megölték, egyiküknek elvágták a torkát. Félt az országban maradni, attól tartott, vele is végeznek. Ő is mohamedán, de az igaz iszlám hitűek nem ölnek embert, szögezte le. Két hónapig tartó útja során először Iránba, majd Törökországba ment, később Bulgárián és Szerbián át érte el hazánkat. Egy személynek 5000 euróba kerül eljutni eddig, mondta, és bár ők szegények, az egész családja gyűjtögette az összeget, hogy útnak indíthassák. Szeretne tanulni, először is angoltudását tökéletesítené, mert ha folyékonyan beszélné a nyelvet, könnyebben találna munkát, ha lenne állása, megnyugodhatna.

Egy háznál fiúk csocsóznak. A 16 éves Masal apja öt éve telepedett le Hollandiában. A férfi azonban az alkohol rabja lett felesége és gyerekei hiánya miatt, ezért úgy döntött, visszatér Afganisztánba. Ekkor meggyanúsították, hogy európai ügynök, betuszkolták egy autóba, és soha többé nem látta a család. Ma sem tudják, él-e egyáltalán a családfő. Masal apja nyomdokain Hollandiába tart, ahol befejezné a gimnáziumot, majd egyetemre menne, hogy orvos legyen a sürgősségi ellátásban; korábban biológiából mindig jó jegyei voltak. Célja, hogy édesanyját és kishúgait ugyancsak Európába hozassa. Jelenleg kilencven kísérő nélküli kiskorú tölti napjait Fóton, szírek, egyiptomiak és afgánok, egymással angolul értenek szót. A hozzájuk hasonló gyerekek (a Fótra és Hódmezővásárhelyre kerülők 90 százaléka fiú) határozott céllal indulnak el, legtöbbjük Nyugatra akar jutni, hogy ott dolgozhasson. Tájékozottak, tudják, mit akarnak. Tudnak Fótról, hogy itt gyermekközpont működik, és közel van a fővároshoz. Kádas István, az intézmény igazgatója látott már urdu nyelven nyomtatott olyan tájékoztató füzetet, amiben megemlítették a fóti központ nevét, címét.

Sokan nem várják ki a végét

Miután a fiatalok bekerülnek a táborba, megkezdődik a gyermekvédelmi rendszerbe irányításuk, a folyamat végét azonban a legtöbbször már nem várják meg. A terület ugyanis nem zárt, kimehetnek vásárolni, s ilyenkor ritkán térnek vissza, mobiljuk segítségével könnyen tájékozódnak. Nehéz velük elfogadtatni, hogy maradjanak Fóton, otthon ugyanis felnőttként bántak velük, és itt is úgy viselkednek sokszor, ám Magyarországon a 18 év alattiaknak szükségük van szülői, illetve törvényes felügyeletre. Telefonjukon keresztül tartják a kapcsolatot az otthoniakkal, a „segítőkkel”, vagyis az embercsempészekkel, továbbá Európában élő rokonaikkal, ismerőseikkel. Gyakran a Keleti pályaudvarra mennek, ahol a csempészek vagy átadják nekik az – olykor szüleik által otthonról kifizetett – vonatjegyet, vagy segítségükkel más módon indulnak Nyugatra.

Sokszor előfordul, hogy a rendőrség elfogja őket, akad, aki már kétszer is visszakerült Fótra. Százból csak egy akar itt maradni, aki viszont így dönt, azt könnyebb rávenni arra, hogy tanuljon. Ha oltalmazotti státust kapnak, magyar nyelvtanfolyamra küldik őket; tavaly hét, idén négy fiú érettségizett le. Hogy itt tartózkodásuk még otthonosabb legyen, a Katolikus Karitász váci egyházmegyei szervezete a higiéniai ellátást segítő faházat, porszívókat, valamint higiéniai eszközöket, tisztálkodási szereket, lepedőket, törülközőket és párnákat adományozott a gyermekközpontnak.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2015.09.29.

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.