Szociális háló: több tízezres sor, három év várakozás

Farkas Melinda

Farkas Melinda

2017. május 25., csütörtök 10:15, frissítve: csütörtök 16:43

A tavaly szeptember 1-jén a szociális várólistán szereplő 27 824 rászoruló ember közül idén áprilisig mindössze 7968-an jutottak valamilyen szociális ellátáshoz. Nyolc hónap alatt tehát csupán a várakozók valamivel több mint negyede (28,6 százalék) jutott el odáig, hogy a szociális ellátórendszertől segítséget kapjon – derül ki a központi nyilvántartás adatait összesítő, lapunk által megismert legfrissebb jelentésből. A nyers becslés szerint ahhoz, hogy minden várakozó bejusson, ötször ennyi időre van szükség, vagyis a várakozás kezdetétől számított mintegy 40 hónapra, körülbelül 3,3 évre.

Ha azt vizsgáljuk, hogy az új igénylőként, addig semmilyen szociális szolgáltatásban nem részesülő várakozók közül hányan jutottak ellátáshoz az elmúlt nyolc hónapban, akkor még lesújtóbb az adat: a sorban állók között 14 ezer olyan személy volt, aki korábban semmilyen formában nem kapott segítséget, nekik nyolc hónap alatt csupán kevesebb mint a negyedük (3393 fő) került be az ellátórendszerbe.

A többiek már korábban is kaptak valamilyen ellátást, csak most máshová kerültek. Utóbbi esetre jó példa, hogy például amíg egy önmaga ellátására egyedül képtelen idős ember hónapokon vagy éveken keresztül bentlakásos idősotthoni férőhelyre várakozik, ez idő alatt napi néhány órás otthoni gondozásban, úgynevezett házi segítségnyújtásban részesül.

Otthon helyett ebéd

Az elemzők rámutatnak arra is: minél tovább várakozik valaki, annál jobban lelassul a bekerülés üteme. Míg a szeptembertől áprilisig tartó időszak első három hónapjában a megállapodások felét kötötték meg az érintettekkel, addig az ellátási szerződések másik fele már négy és fél hónap alatt jött létre. Ez azzal magyarázható, hogy ahol volt szabad férőhely, ott gyorsan betöltötték, ahol azonban már várakozni kell, ott természetesen jóval lassabb minden.

Az adatokból ráadásul az is kiderül: nem elég, hogy akár 3,3 évet is várni kell bekerülésre, a rászoruló idősek, betegek sokszor még ennyi idő után sem ahhoz a szolgáltatáshoz jutnak hozzá, amit előzetesen igényeltek. A tavaly szeptember óta ellátásba kerültek 91 százaléka ugyanis szakosított ellátást szeretett volna, vagyis bentlakásos intézményi férőhelyre, például ápoló-gondozó otthoni vagy rehabilitációs intézményi kapacitásra várakozott. Sokan közülük azonban csak valamilyen alapellátáshoz, például szociális étkezéshez vagy néhány órás otthoni ápoláshoz jutottak hozzá az eltelt nyolc hónap alatt.

Magyar Nemzet hírlevél

Legizgalmasabb cikkeink naponta egyszer az ön e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

Összességében az ellátórendszerbe bekerülő minden második személy más ellátáshoz jutott hozzá, mint amit eredetileg igényelt. A jelentés megállapítja azt is: azokban az ellátási formákban, ahol sokan várakoznak, hosszabb várakozási idővel és kisebb bekerülési eséllyel kell számolniuk az igénybe vevőknek. Jellemzően ilyenek az ápolást, gondozást nyújtó ellátási formák, mint az idősek otthonai vagy a fogyatékossággal élőket, szenvedélybetegeket gondozó intézmények. A várakozók ezért jellemzően több helyre adják be az igényeiket, és ha köztes megoldáshoz jutnak – például bentlakásos elhelyezés helyett otthoni ápoláshoz és napi egyszeri meleg étkezéshez –, ha csak átmenetileg is, de elfogadják, hogy ne maradjanak teljesen ellátás nélkül. Így fordulhat elő, hogy a vizsgált nyolc hónap alatt szociális étkeztetésre hat és félszer annyi ellátási megállapodást kötöttek, mint ahányan eredetileg ezt igényelték, ahogy a fogyatékossággal élőknek otthoni és közlekedési segítséget nyújtó támogató szolgáltatásra is a beadott igényszámnál négyszer több szerződés jött létre. Az időseknek néhány órás otthoni gondozást nyújtó házi segítségnyújtás esetében kétszeres ez az arány.

Ezzel szemben a bentlakásos, ápolást-gondozást nyújtó idősotthonokba ez idő alatt 62 százalékos, a pszichiátriai betegek ápoló-gondozó otthonába 29,4, a szenvedélybetegek intézményébe 32,2, a fogyatékos személyek otthonába 40,5, míg a hajléktalanok otthonába 34,2 százalékos volt a bekerülési arány. 

Minimális csökkenés

A legfrissebb, májusi adatok szerint egyébként 28 051 várakozó szerepel a szociális várólistán, ez minimális, mintegy 500 fős csökkenést jelent a márciusi adatokhoz képest. Az idősek uralják a várólistát, az érintettek háromnegyede az idősellátás egyik vagy másik szolgáltatásába szeretne bekerülni. Ezen belül bentlakásos idősotthoni ellátásra vár a „sorban állók” 68,1 százaléka. Az érintetteknek ráadásul minden bizonnyal igen sokáig kell várniuk egy férőhelyre, hiszen száz ellátottra negyvenhat várakozó jut, eggyel több, mint márciusban. Még az átmeneti ellátást nyújtó idősek gondozóházára is közel 2345-an várakoznak. Itt száz betöltött helyre 74,4 sorban álló jut. A rászoruló idős, beteg embereknek otthoni gondozást nyújtó házi segítségnyújtásra hétszázhatvanan, tíz százalékkal többen várakoznak, mint az első tavaszi hónapban.

Ennél jóval kevesebben állnak sorba ugyan, mégis nagyon sokat kell várni a pszichiátriai betegek otthonába való bekerülésre, hiszen ezekben az intézményekben jóval kevesebb a férőhely, mint az idősek otthonaiban. A pszichiátriai betegek várólistája még az idősekénél is aggasztóbb, hiszen a mentális problémákkal küszködők szakszerű ellátása általában egy napot sem várathat magára. Ennek ellenére jelenleg 2859 pszichiátriai beteg vár ilyen intézménybe való bekerülésre, százkettővel több, mint márciusban, száz betelt férőhelyre 34,6 várakozó jut. A fogyatékossággal élők bentlakásos intézményeinek összesített várólistáján ezerhétszáz név szerepel, míg a hajléktalanok otthonaiban megürülő férőhelyekre 161-en várakoznak. Az összes várakozói igény 93,4 százaléka a szakosított ellátásokban jelentkezik, vagyis az elsöprő többség – hónapról hónapra egyre növekvő arányban – bentlakásos intézményi ellátásra vár.

Rosszabb lett a helyzet

Az első jelentési adatokat egyébként tavaly májusban összegezték, akkor 23,5 ezren vártak valamelyik szociális szolgáltatásra vagy bentlakásos intézménybe való bekerülésre, mintegy húsz százalékkal kevesebben, mint jelenleg, vagyis a hosszú távú tendencia kifejezetten aggasztó. Az eddigi rekordot, 28 985 főt idén januárban rögzítették a várólistán. A szociális intézmények jelentési kötelezettségéről szóló jogszabály egyébként tavaly januárban lépett életbe, de a legtöbb intézménytípusnál tavaly áprilistól tették kötelezővé az adatszolgáltatást.

A lapunknak nyilatkozó szakember szerint azonban még így sem kapunk pontos képet a szociális várólistákról, bár tény, hogy az adatgyűjtés hosszú távon előremutató lehet. Takács Imre, a Szociális Szakmai Szövetség elnökségének tagja lapunknak korábban kijelentette: a jelenlegi várólista erősen alulreprezentált, és a valóságban ennél is többen várakoznak ellátásra: ennek egyik oka, hogy az intézmények huszonöt-harminc százaléka nem jelenti be a várakozókat, a másik pedig, hogy az adatszolgáltatók is csak azokat regisztrálják, akik írásbeli kérelmet nyújtottak be bekerülésük érdekében. Takács szerint nagyon sokan vannak olyanok, akik – amikor szembesülnek azzal, hogy hónapokat kell várni – be sem adják az igényüket, inkább megpróbálnak más, azonnali megoldást találni.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.05.25.

A szerkesztő ajánlja