Szövetkezetekbe rejtené a kormány a közmunkásokat

Prókai Eszter

2017. szeptember 21., csütörtök 15:06

Szociális szövetkezetekbe terelné a kormány azokat a közmunkásokat, akiket a következő évben szeretne leépíteni a mára hatalmasra duzzadt rendszerből. Egy jól működő szociális szövetkezetben a tagok egyenrangúak, elosztják egymás között a profitot, és közösen döntenek, ha kell. A magyar modellben azonban ugyanúgy a polgármester a főnök, és hiába hívják ezentúl a közmunkást szövetkezeti tagnak: a munkája ugyanaz lesz, és a fizetése is. Ez lenne az elsődleges munkaerőpiacra visszavezető út?

Ez a cikk eredetileg az Abcúg.hu oldalon jelent meg, a szerkesztőség engedélyével, tartalmi változtatás nélkül közöljük. 

Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 2013. augusztus 8-án megalapították a Rozvágy-Text Szociális Szövetkezetet, amely varrodai tevékenységet végez. Fő profiljuk nemzeti, európai uniós és települési zászlók varrása és hímzése mindenféle méretben, illetve saját termékük a levendulával töltött, hímzett díszpárna és illatpárna

– a Belügyminisztérium egy tavalyi, a közmunkáról szóló kiadványa szerint ez követendő és jó példa a szociális szövetkezet működésére. Arra a szociális szövetkezetre, amitől azt várja a kormány, hogy felszívja annak a több tízezer közmunkásnak legalább egy részét, akit a következő években ki akarnak emelni a programból, és amely terveik szerint három év alatt képes lesz tisztán a piacról megélni.

Munkaerőhiány van az országban, rengeteg a betöltetlen állás a kereskedelemben, az egészségügyben, a vendéglátásban. A kormány úgy döntött, hogy a következő években csökkenti a közmunkaprogramban részt vevők számát, ennek egyik módja lehetne, hogy közmunkásokkal töltsék fel az üres állásokat. Az elképzelés nehézségeiről és buktatóiról még januárban írtak egy átfogó cikket, azóta viszont megszületett a kormányhatározat is, amely még egyértelműbbé teszi, milyen irányban is képzeli el a kormány a közmunkások számának lefaragását. Az egyik ilyen út a közmunkaprogramból a szociális szövetkezetbe vezet.

Ha már van gépe, legyen ő is tag!

Magyarországon a szociális szövetkezetek száma az elmúlt években ugrásszerűen megnőtt, bár a szövetkezeti alapelveknek megfelelően működőkkel alig találkozhatunk. Ahhoz, hogy ezek valóban más alternatívát tudjanak biztosítani a közmunkásoknak, nem biztos, hogy a hátrányos helyzetű magyar vidéken adva vannak a feltételek – írja 2014-es, Közfoglalkoztatásból szociális szövetkezet? című írásában G. Fekete Éva és Lipták Katalin. Szociális szövetkezetnek hívjuk azokat a szövetkezeteket, amelyek célja, hogy munkafeltételeket teremtsenek a munkanélküli, illetőleg szociálisan hátrányos helyzetben lévő tagjaiknak, és javítsa szociális helyzetüket. A szociális szövetkezet általános célja a tagjai gazdasági, valamint más társadalmi – kulturális, oktatási, szociális, egészségügyi – szükségletei kielégítésének elősegítése.

Amikor az állam rátalált a szociális szövetkezetekre mint a közmunkából kivezető útra, módosította a szövetkezeti törvényt úgy, hogy az önkormányzat is lehessen szövetkezeti tag – mondja Molnár György, a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpontja Közgazdaságtudományi Intézetének kutatója. Szerinte ezek az önkormányzati tagságú szövetkezetek nem tekinthetők igazi szövetkezeteknek. Az elgondolás lényege az volt, hogy ha már az önkormányzatok amúgy is kaptak rengeteg eszközt, gépet a közmunkaprogram keretében, akkor ezeket – az önkormányzat taggá válásával – a szövetkezet ingyenesen használhatja majd.

Magyar Nemzet hírlevél

Legizgalmasabb cikkeink naponta egyszer az ön e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes
 
Munkaruhák készülnek egy kisebb magyarországi település önkormányzatának közmunkaprogramban működő üzemében 2016 nyarán (Fotó: Abcúg.hu)
 

A szövetkezetek a megalakulásuk utáni három évben kapnak állami támogatást, igaz fokozatosan egyre kevesebbet, de a cél az, hogy három év után képesek legyenek a saját lábukon is megállni, és a piacról fenntartani magukat. Egy savanyítóüzemnél erre akár lehet is esély, feltéve hogy a környéken van kereslet, de vannak olyan terméket előállító szociális szövetkezetek, amelyeknél gyakorlatilag kizárt, hogy megéljenek a piacról. Közéjük tartozik Molnár György szerint a cikk elején említett zászlóvarró üzem, s nem várható gazdasági csoda egy térkőgyártó üzemtől és a fából készült buszmegállókat és székelykapukat építő szövetkezettől sem. Molnár úgy látja, valójában a Belügyminisztérium sem tud felmutatni az elmúlt évekből igazán jól működő, önmagát eltartani képes példát, ezért mutatja be kiállításain büszkén a köténykét, otthonkát vagy óvodások méretére szabott hokedlit gyártó üzemeket.

Konzervált függőség

Egy jól működő szociális szövetkezetben a tagok egyenrangúak, mindenkit egy szavazat illett meg, függetlenül a társadalmi státusától, és hiányzik az alkalmazott-főnök szemlélet. A kutató az elmúlt években több szociális szövetkezet tagjaival is interjúzott, és azok alapján, amit látott és hallott, nehezen tartja elképzelhetőnek, hogy a volt közmunkásokkal felduzzasztott, új típusú szövetkezetek is hasonlóan demokratikusan működnek majd.

„Ugyanúgy a polgármester akarata fog érvényesülni, ahogy a közmunkaprogramban, és ugyanúgy nem mernek majd neki ellentmondani a tagok, mert ugyanúgy a megélhetésükről lesz szó” – hangsúlyozza Molnár György. Ezt a tanulmány szerzői is hasonlóan látják: szerintük jó lesz figyelni arra, hogy ha a helyi önkormányzat is tagja lesz a szövetkezetnek, az hosszú távon és országosan konzerválja megint a függőséget, a helyi önkormányzatnak, a választott politikai testületnek való alárendeltséget.

Azzal, hogy a tagok volt közfoglalkoztatottak lesznek, egyrészt hivatalosan kikerülnek a közmunkaprogram létszámából, másrészt ezzel máris az elsődleges munkaerőpiacon találják magukat. Csakhogy a mindennapi életben ebből nem sokat érzékelnek majd. A szociális szövetkezet ebben a formájában ugyanis nem nagyon nevezhető másnak, mint a közmunka folytatásának.

 
A polgármester és munkatársa névsorolvasást tart a közmunkásoknak Tornanádaskán 2015 nyarán
Fotó: Magócsi Márton
 

A fizetésük várhatóan nem lesz több,  az önkormányzati tagságú szociális szövetkezeteket ugyanis kivették A munka törvénykönyve alól, és létrehoztak egy, csak rájuk vonatkozó szabályozást – a tagi munkavégzést –, ami szerint a tagoknak nem kötelező minimálbért kapniuk. A törvény lehetővé teszi a minimálbér alatti díjazást, akár azt is, hogy – ha például rossz a termés, és a megtermelt javak értéke alacsony – a tag alig kapjon valamit. Másrészt viszont ez nem kötelező, tehát természetesen a tagi jogviszony keretében is adhatnak magasabb díjazást. Ha valaki nem tagi jogviszonyban van, hanem munkaszerződést kötnek vele, akkor viszont az arra vonatkozó általános szabályok érvényesek, így a minimálbér is. Mindez a szövetkezet döntésén múlik.

Az állam célja is az, hogy eljussanak az önállóságig, de addig, az átmeneti időszakban, ne kelljen többet adniuk, mint amennyit addig adtak. Egyetlen esetben lehetne arra számítani, hogy magasabb lesz a fizetésük: ha sikerül egy jövedelmező dolgot létrehozniuk, de Molnár szerint akkor is kérdéses, hogy a keletkező hasznot mennyire kívánja majd a munkabérek fejlesztésére fordítani a polgármester, és mennyire lesz demokratikus a döntés, hogy mire költsék a pénzt. A hagyományos értelemben vett szociális szövetkezetben ugyanis erről is szavazás útján döntenek a tagok.

Bár a közmunkást a szövetkezetben tagnak fogják hívni, alárendelt szerepe ugyanúgy fennmarad. Sőt, Molnár György úgy látja, még károsabban marad fenn, mert a közmunkánál legalább világosak a viszonyok, itt viszont még el is kell játszani, hogy minden más.

Az igazi probléma az, hogy ez nem jelent valódi kiutat, nem sokkal jobb, mint a közmunka. Elképzelhető, hogy lesz néhány olyan szövetkezet, amely piaci alapon megél majd, de a többség nem fogja tudni magát fenntartani állami segítség nélkül.

Beindultak a polgármesterek

Az átállás mindenesetre már elkezdődött, a polgármesterek pedig igyekeznek idomulni az új elvárásokhoz. Az elmúlt időszakban számtalan olyan hír jelent meg vidéki lapokban, amelyek arról szólnak, hogyan vezetett át közmunkásokat az önkormányzat szociális szövetkezetbe. Például a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Kengyelen, ahol a tavaly alapított Kengyeli Mezőgazdasági Szociális Szövetkezet alkalmazottaiként dolgoznak a helyi varrodában asszonyok. Cipőfelsőrészt készítenek, egy tiszaföldvári cégnek dolgoznak be. A polgármester a Szoljonnak adott interjújában elmondta, hogy a közfoglalkoztatás folyamatos kivezetésére irányuló kormányzati cél miatt alapították meg tavaly a szövetkezetet. Szerinte a varroda mintegy átmenet a közmunka és a piaci munkahely között, s hamarosan elindul a szövetkezeti konzervgyár és algafeldolgozó üzem is.

Hasonló folyamatok zajlanak Pécsváradon és a Kaposvárhoz tartozó Töröcskén is. Előbbi településen építőipari, lakatos-, festő- és egyéb szakipari munkákat végeznek a szövetkezet keretein belül, a töröcskei Zselic Kertje Szociális Szövetkezetben pedig fabrikettet gyártanak a volt közmunkások. Az előbb felsorolt három településen kívül még két polgármestert is felkerestünk. Szerettük volna, ha mesélnek az átmenetről, arról, hány tagja van a szövetkezetnek, közülük hányan dolgoztak korábban közfoglalkoztatottként, és hogyan látják, képesek lesznek-e idővel piaci körülmények között boldogulni. Az öt megkeresett település közül csak a kaposvári önkormányzat válaszolt. Az alpolgármester a Zselic Kertje Szociális Szövetkezetet érintő kérdéseinkre azt válaszolta, hogy a szövetkezet hét fő alkalmazását vállalta, a munkások a közfoglalkoztatottak és álláskeresők közül fognak kikerülni, a munkabérük pedig jelentősen, közel negyvenezer forinttal nő majd.

Kerestük a Nemzetgazdasági Minisztériumot is, azt kértük, indokolják meg, miért látják a szociális szövetkezetet reális kilépési útnak. Azt válaszolták, hogy a szövetkezetek új vállalkozói formaként jelentős szerepet tölthetnek be a helyi gazdaságfejlesztésben, valamint megerősítik a társadalmi kohéziót, amivel egyúttal a gazdaság stabilitásához is hozzájárulnak.

A márciusban megjelent kormányhatározat alapvetően jó irány Molnár György szerint, látszik belőle, hogy a kormány mozdulni szeretne a közmunkaprogram okozta csapdahelyzetből. Az is dicséretes, hogy megtérítenék a közfoglalkoztatottak munkahelykereséssel kapcsolatos tömegközlekedési költségeit, és az is cél lett, hogy ahol van rá mód, ott az állami intézményekben dolgozó közmunkások kerüljenek át saját állományba.

A szerkesztő ajánlja