Félig üres korsó: egyelőre nem lesz csendes a bulinegyed

2018. február 18., vasárnap 20:45, frissítve: hétfő 09:45

Érvénytelen lett Erzsébetvárosban a helyi népszavazás a bulinegyedről. A VII. kerületben 43 520 ember szavazhatott, végül a választópolgárok 15,89 százaléka járult az urnákhoz, összesen 6918 fő adta le a szavazatát – írja közleményében a kerület polgármesteri hivatala.

„A referendum nem tekinthető érvényesnek, mivel a 43 520 szavazásra jogosultnak kevesebb, mint a fele adta le szavazatát, akik közül 4 572 fő az éjféli zárórára voksolt, míg 2 316 fő az éjfél utáni nyitva tartás mellett foglalt állást, 30 szavazat érvénytelen volt” – a hivatal teljes közleményét ide kattintva olvashatja, amelyben még azt is hozzáteszik, hogy „a városvezetés olyan törvényalkotást fog kezdeményezni, amely az itt lakók életkörülményeinek további javulását, védelmét és biztonságát segíti elő.”

A feltett kérdés lényege, azaz a Károly körút–Király utca–Erzsébet körút–Rákóczi út által határolt területen a vendéglátóhelyek éjféli zárórája sem mozgatta meg a választópolgárok jelentős részét, pedig nem kevés: csaknem 15 ezer ember éjjeli nyugalmáról van szó.

Azonban a lapunk riportja szerint az erzsébetvárosiak is éppúgy megosztottak a szórakozóhelyek okozta zaj, kosz, a reggelig tartó mulatozáshoz csapódó bűnözés, drog és prostitúció kérdésében, mint a referendumot – lakossági nyomásra – kezdeményező önkormányzat.

A Hír TV 19 órási riportja

A helyzet évek óta tarthatatlan, tavaly óta pedig forrnak az indulatok. Ennek ellenére leginkább érintett szavazókörök környékén sem volt tolongás napközben. Akik azonban elmentek, a tapasztalatok azt mutatják, sokkal érettebbnek bizonyultak, mint a konkrét ügyben döntésképtelennek bizonyult erzsébetvárosi képviselő-testület.

„Nem támogattam az éjféli zárórát, mert nem akarom, hogy a fürdővízzel kiöntsék a gyereket is!” – szögezte le kérdésünkre egy középkorúnál fiatalabb, de a bulizó korosztálynál idősebb férfi a Dob utcában. Azt mondta: „Itt már rég hatástanulmányokat kellett volna készítenie az önkormányzatnak, ától-zéig megvizsgálni a dolgot. Amúgy pedig: több rendőrre, szemeteskukára, normális takarításra lenne szükség, hogy élhető legyen Pesten az éjszaka is. Én sem szeretem, ha brit turisták hánynak az ablakom alatt, de ezt nem így kell intézni.”

Egy középkorú házaspár két gyermekkel határozott választ adott munkatársunk kérdésére: „Zárják be a kocsmákat”.

„Az élhetetlenség miatt tulajdonképpen már el is költöztünk, még ide vagyunk bejelentve, de hamarosan Csepelre, kertes házba megyünk mindnyájan” – hangsúlyozta a családfő. Felesége legyintett, és szomorúan mondta, hogy nemcsak ő, hanem az édesanyja is itt született, nagyon nehéz döntés volt ez neki, de a helyzet annyira elfajult, hogy az iskoláskorú gyerekeket már az utcára sem merték kiengedni.

„Én köztes megoldásra gondoltam, nem fekete-fehérre” – mondta egy nyugdíjas hölgy, aki nem árulta el, hogyan szavazott, de panaszkodott, hogy tavasztól őszig Belső-Erzsébetvárosban nem lehet ablakot nyitni.

Kérdésünkre egy fiatal férfi is titokzatosan válaszolt: „Megvan a véleményem, de nem mondom meg, különösen a Magyar Nemzetnek nem.” Volt, aki hasonlóképpen gondolkodott, s nem mondta meg, hogy igennel vagy nemmel szavazott-e, csak megjegyezte: azért jött el a népszavazásra, mert itt lakik.

 
Fotó: Balogh Dávid / Magyar Nemzet
 

Viszont egy fiatal pár férfi tagja a Síp utcában határozott igent mondott a munkatársunknak. „Nem kérdeztek meg minket, akkor, amikor »létrehozták« a bulinegyedet, hogy akarunk-e térdig járni a koszban. Nem a kocsmák ellen vagyok, a kulturált szórakozásnak helye van, de itt van lehetőségünk elmondani, hogy mit gondolunk” – fűzte hozzá, míg párja, aki nem erzsébetvárosi választó, azt mondta: „Évekig Londonban éltem, este 10-11-12 órakor bezárnak a helyek a sűrűn lakott részeken. Akinek éjfél után is van kedve bulizni, vagy leinni magát a sárga földig, az tehesse meg, de ne ott. Ezt a londoniak sem tolerálnák.”

Egy lány gyors léptekkel hagyta el a szavazókört, de sikerült mikrofonvégre kapni. „Én a nemre tettem. Nem ez, az éjféli bezárás a megoldás, egy jobb változatot kellene kidolgozniuk az illetékeseknek. Az egyensúlyt meg kellene találniuk az itt lakók pihenése és a turizmust fellendítő szórakozás között” – fogalmazott a szemmel láthatóan a bulizós korosztályba tartozó lány.

„A legérintettebb vagyok, itt a Kazinczy utcában, nincs éjjelem, se nappalom, nemcsak éjfélkor kellene bezárni a kocsmákat, hanem mindig” – fogalmazott sarkosan egy idős, járni csak bottal tudó asszony, akit – bár még faggattuk volna – vélhetően a fia, miközben morcosan nézett, arrébb húzott.

Egy Wesselényi utcai szavazó, őszülő férfi azonban nemmel szavazott, mert szerinte az önkormányzat feladata összehangolni az eltérő véleményeket, és megoldani a problémákat. Ugyanígy gondolta ez egy fiú, aki alig lehetett több húszévesnél, s édesanyjával jött. Mint kiderült, diszkós, és az volt a véleménye, hogy az „állambácsi” adjon vissza a rendrakásra azokból a milliárdokból, amelyeket innen adók címén beszednek.

Egy talán csak néhány évvel idősebb fiatal szintén a nemet támogatta a Kertész utcában. „Nem kitalált problémákról van szó, elismerem, de akkor sem a tiltás a megoldás. Egyértelműen önkormányzati, rendészeti a feladat, amit meg kell oldani, nem is lett volna szabad hagyniuk, hogy idáig fajuljon a helyzet” – elemezte a helyzetet politikusokat lepipáló érettséggel. Egy felháborodott idős férfi, aki az Erzsébet körúton lakik, viszont felháborodva mondta: zárják csak be éjfélkor a szórakozóhelyeket, az egyikbe ma is kijöttek a rendőrök délelőtt.

 
Fotó: Balogh Dávid / Magyar Nemzet
 

A Dob utca Nagykörúton túl eső szakaszán is vegyes véleményeket gyűjtöttünk össze, mint ahogyan azokban a szavazókörökben is rendkívül megosztottak voltak a lapunk által megkérdezettek, amelyek még kijjebb estek. Sokan a lakásaikat kiadók miatt voltak „kiakadva”.

„Elég volt ebből a tűrhetetlen helyzetből. A rendőrség és az önkormányzat leginkább tehetetlen” – szögezték le.

Meglepő, de a jóval kijjebb eső Rózsa utcában is volt egy kisbabát babakocsiban toló házaspár, akik szintén úgy vélekedtek, hogy szükség van a bulinegyedre, s ahogyan a lakókat, a turistákat sem lehet kitelepíteni a város szélére. „Találják meg a középutat, oldják meg a problémát” – mondták. Mások ugyanitt kemény igennel szavaztak, mert mint mondták, nemcsak attól tartanak, hogy a bulinegyed éppen a szűkös belső részekből errefelé terjeszkedik, hanem ennek a tényleges jeleit is tapasztalják már.

A Magyar Nemzetnek a népszavazás előtt Vattamány Zsolt, a VII. kerület polgármestere (Fidesz–KDNP) azt mondta: érvénytelenség esetén is figyelembe veszik majd a lakók véleményét. „Természetesen a Belső-Erzsébetvárosban voksolók üzenete sokkal nagyobb súlyú lesz” – tette hozzá Vattamány Zsolt. 

„A bulinegyed nyitvatartásának korlátozása érdekében tartott népszavazás ma eredménytelenül zárult. A számok egyértelműek: a szavazásra jogosultak kevesebb, mint ötöde járult az urnákhoz. Még az érintett belső-erzsébetvárosi lakók többsége sem vett részt a népszavazáson, ők is a távolmaradásukkal szavaztak. Az alacsony részvétel üzenete egyértelmű: a lakók döntő többsége nem ért egyet a korlátozást kezdeményező egyesülettel. Ezzel szemben az Élő Erzsébetvárosért Egyesületnek a bulinegyed fennmaradását támogató, párbeszédes megoldást sürgető petícióját több mint 50 ezren írták alá. Ez több mint hatszorosa a népszavazáson leadott szavazok számának. Vagyis a tiltás helyett győzött a párbeszéd iránti igény” – írta szerkesztőségünknek küldött közleményében Molnár Bence, az Élő Erzsébetvárosért Egyesület szóvivője.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2018.02.19.

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.