Egy polgár bevallásai

2018. február 15., csütörtök 21:00, frissítve: csütörtök 21:09

Az engem ért támadásokra reagálva én, dr. F. K. polgári érzelmű országgyűlési képviselő, büntetőjogi felelősségem tudatában, valamint szellemi képességeim teljes birtokában, befolyástól mentesen kijelentem, hogy az alábbiakban közreadom valós és őszinte vagyonnyilatkozatomat. A nekem tulajdonított, polgári állásomból felhalmozott megtakarításomból vásárolt, tizenkét esztendeje bevetetlen földjeim szomszédságában elterülő vadászkastély nem az enyém. Az ingatlan politikai tanácsadóm és bizalmasom nevén van. Politikai tanácsadómat és bizalmasomat, mivel nem közszereplő, nem kívánom megnevezni; ha bármely sajtótermék így jár el, akkor a nevemen működő, de általam nem tulajdonolt ügyvédi irodán keresztül haladéktalanul helyreigazítást eszközlök! A terület, amin a kastély áll, négyéves gyermekem nevén szerepel. Jó parti lesz majd, na. Az épületben magam is jártam, nem tagadom. Jókat vadásztunk itt, de ebben én nem látok semmi kivetnivalót. Szerintem mindezt minden középosztálybeli megtehetné. Magam és családom egyébként egy 40 négyzetméteres, külvárosi panelben élünk, amit családi összefogással sikerült megvásárolnunk.

Nincsenek szállodáim sem. Pusztán felügyelőbizottsági tagja vagyok annak a tizenhét hotelt tulajdonló és működtető konzorciumnak, amelynek huszonhat éves, vendéglátóipari végzettségű unokaöcsém az igazgatója és tulajdonosa. Tehetséges, szorgalmas gyerek, aki egész életében azt tanulta, hogy nincs annál fontosabb, mint hogy megálljon a saját lábán. Juttatásomat, ami a felügyelőbizottsági pozíció miatt járna, évek óta jótékony célra fordítom. Azt a labdarúgó-utánpótláscsapatot támogatom vele, amiről tévesen azt szokták írni, hogy én vagyok az elnöke. Ez természetesen nem igaz. Múlt hónapban lemondtam a tisztségről, azóta gyermekkori jó barátom, vadászpartnerem és telekszomszédom tölti be ezt a pozíciót.

Számtalan alaptalan vádat fogalmaztak meg annak a 123 milliós állami és uniós támogatásban részesülő szörp- és lekvárháznak a kapcsán, amelyet – természetesen – a reménytelen helyzetben lévő ellenzéki médiumok nekem tulajdonítottak. Ezek az orgánumok a helyszínről származó információkkal és videofelvételekkel próbálták ugyan igazolni, hogy a szóban forgó szőlőhegyi ingatlanban heti rendszerességgel megfordultam a közelmúltban, de szeretném hangsúlyozni, hogy mindez nem igazol semmit. A szőlőhegyi szörp- és lekvárház ugyanis nem az enyém. Az a feleségemé. Feleségem pedig nyilvánvaló módon nem strómanja senkinek. Ahogyan egyébként egyetlen hozzátartozóm, így pedagógus végzettségű édesanyám és nyugalmazott bányász édesapám sem.

Utóbbi a tulajdonosa annak a kanárisárga Lamborghini Huracánnak, amiből kiszállva több interjút is adtam a sajtó képviselőinek. A járműhöz édesapám öröklés révén jutott hozzá, ahogyan a vadászatokhoz általam használt Landrover Defenderhez és ahhoz a BMW SUV-hoz is, amit a feleségem bevásárláshoz használ, továbbá a garázsomban parkoló Lexushoz és Harley-Davidson motorkerékpárhoz is. Az én nevemen mindössze egy 1995-ös Wartburg szerepel. Sajnos rég elromlott, a környékünkről pedig elköltözött már minden autószerelő, akinek érdemes lett volna belenéznie. Így közlekedni jó barátom, sógorom, I. D. államtitkár úr szolgálati autójával szoktunk. Gyakran bevisz lakhelyemről a Parlamentbe, hogy ezzel is spóroljuk a köz pénzét.

Vita & Vélemény hírlevél

A Magyar Nemzet véleménycikkei mindennap e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

Egyetlen ingóság szerepel a nevemen, ehhez ragaszkodom is. Egy, a XX. század elején készült, immáron sajnos működésképtelen zsebóra, amelyhez polgári politikusként ragaszkodom. Ez nemcsak egy vagyontárgy számomra, hanem emlékeztető azokból az időkből, amikor a polgári értékeket valló politikusok még mint becsület dolgára, és nem mint vagyonosodási lehetőségre tekintettek a közéleti szerepvállalásra. Ha ránézek, erre emlékezem.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2018.02.15.

Legolvasottabb cikkek

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.