Nem bojkott kell, hanem mozgósítás

2018. január 22., hétfő 15:00, frissítve: hétfő 15:52

A kormányoldal behozhatatlannak tűnő előnyét és a politikai versenyt torzító-korlátozó intézkedéseit látva az ellenzéki nyilvánosság időről időre feldobja a választások bojkottálásának gondolatát. A minap Hont András publicista tette közzé „utolsó szavait” a bojkottról mint az egyetlen észszerű lehetőségről. Vannak, akik egyetértenek vele, vannak, akik vitáznak. És vannak, akik nagyon örülnek, hogy az ellenzék megmondóembereit ez a kérdés tartja izgalomban. Őket leginkább a Fidesz környékén találjuk.

Remek elméleti vitát lehet folytatni a bojkottról, de a gyakorlatban – két és fél hónappal a választások előtt – kevés pusztítóbb téma van ennél. Bojkott ugyanis nem lesz. Kár ragozni a pró és kontra érveket. Azok az ellenzéki pártok, amelyek választókerületi szinten sem képesek koordinált jelöltállításra, hogyan lennének képesek a választástól való koordinált távolmaradásra? A beszéd a bojkottról semmivel sem visz közelebb a bojkotthoz, akár szükség volna erre, akár nem. Annyi „haszna” van, hogy elültetheti az ellenzéki szavazó fejében a gondolatot, hogy a részvételtől való tartózkodás megfontolandó opció. Rosszabb esetben megfontolhatja, sőt gyakorolhatja is ezt a tartózkodást.

A bojkottpárti érvelés szerint az ellenzék úgysem nyerhet ebben a választási rendszerben, ezért kellene a pártoknak és szavazóiknak a távolmaradás mellett dönteniük. Szerintem viszont az ellenkezőjét kell hangsúlyozni: azt, hogy a részvétel akkor is fontos, ha az ellenzék nem fog győzni. Ott ugyanis, ahol több párt is versenyben van, soha nincs előre lefutott választás. Magyarországon a politikai verseny minden torzulása – pontosítsuk: tudatos állami torzítása – ellenére ma még ez a helyzet. A Fidesz túlhatalma történetesen a szavazófülkékben keletkezett, és ott is lehet korlátozni.

Nem bojkottra van tehát szükség, hanem az ellenkezőjére: mozgósításra. Arról már sokkal inkább lehet vitatkozni, hogy ennek mi a megfelelő eszköze. Vajon jól teszik-e az ellenzéki pártok és az őket támogató közszereplők, ha a kormány- és „rendszerváltás” sokak számára irreálisnak tűnő ígéretével próbálnak minél többeket megszólítani? Vagy azoknak van igazuk, akik abból indulnak ki, hogy reális célokat kell megfogalmazni, és ma ez a kormánypárt újabb kétharmadának megakadályozása, esetleg a Fidesz mandátumszámának 50 százalék alá szorítása? Miközben persze ez sem igazán vitakérdés, ha belátjuk: ahogy nincs egységes ellenzék és egyféle ellenzéki választó, úgy a mozgósításnak sincs egyetlen királyi útja. Különböző kormányellenes választói rétegek vannak, amelyeket különböző érvekkel lehet megszólítani, és rábírni arra, hogy áprilisban igenis legyenek ott az urnáknál.

Magyar Nemzet hírlevél

Legizgalmasabb cikkeink naponta egyszer az ön e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

Ráadásul ha a választási rendszerről gondolkodunk, egyáltalán nem magától értetődő, hogy a bojkott ötletéhez kell eljutnunk. Fontosabb annak a felismerése, hogy továbbra is két szavazatunk van, és amennyiben az ellenzéki választó megfelelően gazdálkodik ezekkel, ellensúlyozni tudja a rendszer aránytalanságát. A Fidesz 2014-ben azért nyerhetett kétharmaddal, mert az ellenzéki szavazatok több jelölt között oszlottak meg az egyéni választókerületekben. 2018-ban ezt már korrigálni tudjuk, ha, függetlenül attól, kire szavazunk pártlistán, egyéniben a legesélyesebb ellenzéki jelöltre adjuk voksunkat. Így egyszerre adhatunk le egy elvi szavazatot az általunk támogatott politikai irányra, és egy taktikai szavazatot a Fidesszel szemben. Ennek a választók minél szélesebb körével való megértetése a mozgósítást szolgálja, és a választás eredményét is érdemben befolyásolhatja. Ezt a rendkívül fontos gyakorlati munkát kellene elvégeznie az ellenzéki nyilvánosságnak – a bojkottról folytatott, a mozgósítás ellenében ható elméleti vita újramelegítése helyett.

Mert bojkott nem lesz. Választás viszont igen – és elég nagy a tétje.

A szerző publicista, a Viszlát Kétharmad Mozgalom vezetője

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2018.01.22.

Legolvasottabb cikkek

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.