A reptéri szarkák üzenete - Magyar Nemzet

A reptéri szarkák üzenete

2018. február 11., vasárnap 05:54, frissítve: vasárnap 12:03

Hatékony módszerekkel nem állunk rosszul abban a cseppet sem nemes versengésben, hogyan keltsük rossz hírét egy országnak. Turistacsapdának szánt, túlszámlázós éttermek és bárok, hiéna taxisok és persze a reptéri lopás – ha csak egyet is kifog ezekből az idelátogató turista, mindjárt egy életre elmehet a kedve Magyarországtól. Az utóbbi ráadásul a hazai utazókat is érinti, hiszen a bőröndöt felnyitó szarka nem tudja, milyen állampolgár csomagját dézsmálja éppen.

A Liszt Ferenc nemzetközi repülőtér forgalma évről évre rekordot dönt: tavaly átlépte a 13 milliós határt. Ha csak a statisztikát nézzük, ehhez képest nem sok a tavaly regisztrált 53 lopás, így a repteret üzemeltető cég érvei is megfontolásra érdemesek: a rendszerben kezelt csomagok mindössze 0,002 százaléka volt vagy lehetett érintett. Ez, igaz, csak a bejelentett panaszok száma.

Ki tudja, hány Budapestről elutazó utas döbbent rá később, akár több átszállás után, hogy valami hiányzik a bőröndjéből – de egy kiadós káromkodás után nem tett bejelentést. Vagy ha igen, akkor a végállomáson, így nem jutott el a panasz Budapestre. Persze az is igaz, hogy akit megloptak, azt nem a statisztika érdekli, hanem hogy megkerül-e a tettes.

Én is sokat utazom, de általában nem adok fel csomagot. Ennek ellenére három éve engem is megszabadítottak Ferihegyen az összes készpénzemtől, amit csak Bangkokban vettem észre. Hazaérkezve írtam a reptérnek, aztán korrektül végigvezettek a csomagok útján. Valóban sokat tesznek azért, hogy ne legyen lopás, de az emberi tényezőt nem tudják teljesen kizárni. Más akadályok is vannak: néhány éve az egyik nagy légitársaság – felfigyelve a budapesti lopások gyakoriságára – preparált bőröndöt adott fel, felnyitáskor aktiválódó rejtett kamerát építve a keretbe. El is készült a csomagot jogtalanul felnyitó munkás fotója, de a túlságosan kíváncsi alkalmazott ellen nem indulhatott eljárás, mert állítólag a magyar Btk. nem teszi lehetővé a csapdaállítást. Így ki sem rúghatták a munkást – közös megegyezéssel távozott. Nem kizárt, hogy ma is ugyanott dolgozik, csak egy másik földi kiszolgálócégnél. A reptéren ugyanis négy vállalat osztozik az egyre zsírosabb falaton.

Tavaly augusztusban is volt egy krimibe illő eset: egy esküvőre hazalátogató londoni magyar utazott vissza Ferihegyről, és érkezése után döbbenten tapasztalta, hogy a csomagról a számzáras lakatot eltávolították, és bár a bőröndből semmi sem hiányzik, ruhái, cipői, de még az iratai is alaposan össze vannak vérezve. Később hasonló panaszokkal jelentkezett ugyanennek a járatnak egy másik utasa is. A vizsgálat megállapította, hogy a géphez közel férő négy pakolómunkás közül az egyik keze sérült volt a kérdéses napon, és vérzett is. Így bukott le a 46 éves Sz. János, akit immár gyanúsítottként, lopási kísérlet megalapozott gyanújával hallgattak ki a Repülőtéri Rendőr Igazgatóság munkatársai. (Mivel szigorú nyilvántartása van a géphez férő munkásoknak, az én esetemben is négy gyanúsított volt. De mert egyikük sem vallotta be a lopást, a bíró a nyomozást megszüntette.)

A helyzet azóta sem javult. A dél-koreai nagykövetség január 19-én figyelmeztető posztot tett közzé Facebook-oldalán, leírva, hogy az utóbbi időben több koreai utas értékei tűntek el itt, ezért mindenki vigyázzon. Idén volt olyan nap, amikor három utas tett panaszt lopás miatt. Nekem is volt furcsa élményem: január végén Dohából jöttem haza a hajnalban érkező géppel. Más járat nem száll le ekkor Ferihegyen, a feladott csomagokat mégis közel negyven perc után kaptuk csak kézhez. A várakozókkal együtt azon viccelődtünk, időre van szükség, amíg átnézik a tartalmukat. Valóban kinyitották a bőröndömet, de ezúttal nem hiányzott semmi – igaz, érték sem volt benne. Az elharapózó lopások miatt a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium is soron kívüli hatósági ellenőrzést rendelt el a Liszt Ferenc repülőtéren.

Bár a járatokra lebontott statisztikát nem adják ki, fogadni mernék, hogy az izraeli légitársaságnál nem történnek lopások. Pár hónapja szemtanúja voltam, hogy a géphez közel kerülő munkásokat, takarítókat feladatuk elvégzése előtt és után is megmotozta a speciális biztonsági szolgálat. Gyanítom, hogy a legtöbb esetet a gépek rakterében követik el a rakodók, mert oda nem látnak be a biztonsági kamerák. Csakhogy erre is lehetne műszaki megoldást találni: a testkamerát. Egyes országok rendőreinél már alapfelszerelésnek számít.

Az elharapózó reptéri lopásoknak van egy világos üzenetük is a társadalom számára: ha egy nemzetbiztonsági szempontból kiemelt intézménynél sem tudjuk megvédeni az utasok tulajdonát, akkor mire számíthat a vidéki kisember otthon, ahol körzeti megbízott sem maradt a faluban?

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2018.02.10.

Legolvasottabb cikkek

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.