A fogyasztás joga

2015. április 23., csütörtök 14:03, frissítve: hétfő 14:17

Másodfokon is úgy döntött a Fővárosi Törvényszék, hogy a válása után nyugdíjba vonult férfi továbbra is köteles extrém életszínvonalat biztosítani a gyermekeinek.

Számszerűsítve: az apának háromszázötvenezer forintos nyugdíjából háromszázezret kell tartásdíj címén kifizetnie, mert az ítélet szerint „a felek gyermekei számára jár például a tablet, az iPhone, a márkás ruha és cipő stb”.

Ebben az ítéletben benne van a férfiakat sújtó diszkrimináció, a gazdagokkal szemben tomboló, „fizessen csak, marad épp elég” típusú prolidüh egyaránt, ahogy benne van modern világunk teljes lelki szétzuhanása. Ott rejlik benne az egész korszellem, mely a fogyasztástól remél boldogságot, szórakoztatóipari eszközöktől vár megváltást, és büszke arra, hogy száz forintért bárki torkát átharapja.

A kiszolgáltatott férfiakkal szemben megnyilvánuló társadalmi közöny nem új keletű. Ha felmerül a családon belüli erőszak kérdése, még a közbeszéd részévé sem lehet tenni a férfiak bántalmazását. A rendszer, amely elfordítja a fejét, ha a részeg férj elveri az asszonyt, a bántalmazott férfiak ledarálásához egyenesen segédkezet nyújt.

A gazdagokat a társadalom ma azokkal a félbűnözőkkel azonosítja, akik a politikai bizniszben, a tőzsdén vagy az alvilágban lapátolták össze a százmillióikat. Tény, hogy az úszómedencés villák, a luxusautók és a félmilliós Gucci táskák világában hemzseg a sok privatizátor, tolvaj és uzsorás, akik soha semmit nem adtak az országnak, de mindent elvettek, ami mozdítható. Létezik azonban a vagyonosoknak egy másik kasztja, amely dolgozik és alkot, vállalkozik és szolgáltat, munkát ad és adózik. Fáradhatatlanul húzza az ország szekerét, erősebben és gyorsabban, mint sokan mások. Ezek a gazdag emberek szintén megkapják a megvetést, a gyűlöletet, a dühödt és alaptalan ítélkezést.

Arra kényszeríteni valakit, hogy élje fel a vagyonát – ez kegyetlen állami önkény. Ha tisztességesen szerezte, akkor legyen joga abból alapítványt létrehozni, világot látni vagy az unokái számára akármennyit megőrizni. A teljesítményt jobb helyeken tisztelik, és nem büntetik. Amikor a bíróság egy háromszázötvenezer forintos nyugdíjból háromszázat az öreg burzsujtól elvesz, hogy azt a kicsi burzsujoknak adja, ezzel a döntésével azt nyilvánítja ki, hogy a magyar társadalom nem a teljesítményben, hanem a burzsuj életmód fenntartásában érdekelt. Csakhogy, amit sem a bíróság, sem a társadalom nem ért, hogy teljesítmény nélkül nincs burzsujság. Legfeljebb olyan, mint a ruszkiknál, ahol fél tucat bűnöző elprivatizálta az olajvagyont, hogy abból futballcsapatokat vásároljon magának, miközben a társadalom széles rétegei a magyarországi fizetés feléből tengődtek. Az ilyen bírói ítélet azért nagyon veszélyes, mert a házasságban, az igazságszolgáltatásban és a tisztességben egyaránt megrendíti a bizalmat.

Vita & Vélemény hírlevél

A Magyar Nemzet véleménycikkei mindennap e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

Mi lenne, ha a történetben szereplő házaspár váratlanul kibékülne, hogy új életet kezdjen egy zsákfaluban márkás ruhák és cipők, valamint elektronikus eszközök nélkül? A gyerekeik az ítéletet a kezükben lobogtatva követelhetnék, hogy a szüleik biztosítsanak számukra egy kényelmes otthont valahol a Rózsadombon, ők ugyanis azt szokták meg? Továbbá követelhetnének mellé havi százötvenezer forintos zsebpénzt, hogy a középiskolában fenn tudják tartani az irigyelt társadalmi státusukat? Olyan emberi jogról ugyanis még nem hallottam, ami csak a szülők válása esetén illet meg. E logika alapján miért ne perelhetnék be gyerekek százezrei a szüleiket, akik pénzt tesznek félre ahelyett, hogy megvennék nekik a legújabb okostelefont vagy játékkonzolt? Irány a bíróság, ahol majd kiderül, hogy az emberi jogaid vajon érnek-e egy új BMW-t, vagy csak egy használt Volkswagent. Ez a szülői felelősség és gondoskodás teljes félreértése. A gyermeki psziché irreális életminőséghez szoktatása a „minden jár” zsarnoki szemléletét eredményezi. Amikor szülők teszik ezt, az fájdalmas, amikor a bíróság, az vérlázító. Az emberi méltóság és a szociális igazságosság elsősorban nem jogi fogalmak, hanem társadalmi meggyőződés arról, hogy mi a helyes, és mi a minimum. Azért alkottuk ezeket az eszményeket, mert nem akarunk nyomortelepeket, éhező, rongyos gyerekeket látni, mert olyan világban kívánunk élni, amely minden tagja számára esélyt kínál a boldogulásra. A bíróság feladata az lenne, hogy e jogok szelleme felett őrködjön, nem pedig, hogy családi leszámolásokban segédkezve csúfolja meg. Végül elérkezünk a fogyasztói létállapot teljes diadalához, amikor a fogyasztás igénye többé nem vágy, hanem jog. S nemcsak egy jog a sok közül, hanem a legfőbb jog valamennyi jog felett, amely felülír minden morális szempontot.

Forrás: Magyar Nemzet

Legolvasottabb cikkek

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.