Együttműködés egy aránytalan és igazságtalan képviseletért

2017. szeptember 28., csütörtök 12:00, frissítve: csütörtök 17:40

A baloldali és liberális pártok asztalhoz ültek egy arányos és igazságos választási rendszer megalkotása érdekében, és kompromisszumra jutottak, ami az egyéni önzések és rögeszmék mentén feltöredezett balliberális politikai szféra áldatlan viszonyainak ismeretében nem kis teljesítmény Gulyás Márton mozgalmától. Csakhogy javaslatuk két sebből is vérzik: nem arányos, és nem is igazságos.

Az első számú probléma, hogy a létrehozott tervezet nem biztosít arányos képviseletet. Arányosabb képviseletet képezne ugyan, mint a jelenleg hatályos választási törvény, de az egyik legalapvetőbb bajt továbbra sem orvosolja: a törvényhozásba való bejutáshoz szükséges 4 százalékos küszöb azt jelentené, hogy az ország 8–18 százaléka – attól függően, hogy hány választó szavaz kis pártokra – nem jut képviselethez. Semmilyenhez.

A kétszáz fős Országgyűlésben egy képviselő a választók 0,5 százalékát képviseli, tehát nagyjából huszonötezer állampolgár felhatalmazását tudja maga mögött. Ha viszont egy pártra mondjuk százötvenezer ember szavaz, azt a magukat demokratának tekintő erők nem tartják kellően legitimnek a parlamenti jelenlétre – ez pedig ugyanaz a cinikus, zsákmányszerző magatartás, amellyel a Fidesz alkotmányozott. A baloldali pártok amilyen keservesen rimánkodnak a nekik kijáró jogokért fölfelé, éppen olyan kíméletlenül taposnak lefelé: amíg az ő érdekeikről van szó, az utolsó töltényig demokraták, de amint náluk kisebb és gyengébb politikai erők érvényesüléséről, máris hatalmaskodó autokraták. Nem szeretném, ha ez ügyben bárki is Németországgal érvelne, ahol van bejutási küszöb, mert nyomban helytállókká válnak a Fidesz érvei Franciaországról és Nagy-Britanniáról, ahol még a miénknél is aránytalanabb a választási törvény. Magyarország nem Németország, nem Franciaország, nem is Nagy-Britannia. Magyarországon nincsenek sem erős szakszervezetek, sem erős egyházak, nincs erős civil társadalom, se bármiféle polgári öntudat. Magyarországon egyedül az számít, hogy bent vagy-e a parlamentben. Különben nincs esélyed arra, hogy érvényesítsd az érdekeidet, de még csak arra sincs, hogy a médiában megmutasd magad. Ezért lett volna fontos az arányos parlamenti képviselet elvi alapjainak megteremtése, és ezért lett volna fontos az is, hogy ha már máshol nincs, legalább az Országgyűlésben legyen ellensúlya a mindenkori kormánynak. Csakhogy a „demokraták” nem kérnek a kis riválisokból, nem érdekli őket, hogy a jelenlegi közvélemény-kutatási adatok alapján akár félmillió választó is képviselet nélkül maradhat. Arányos rendszert akarnak, de csak annyira arányosat, amennyire nekik megfelel. Miért is volnának ezek az erők bármivel is demokratikusabbak, mint a Fidesz?

A második számú probléma, hogy a létrehozott tervezet nem biztosít igazságos képviseletet – az agresszív genderszekta ugyanis természetesen ebbe a törvényjavaslatba is beleerőltette diszkriminatív rögeszméjét, a női kvótát. A fogalmazvány szerint nem jár kvóta a fogyatékosoknak, nem jár kvóta a cigányoknak, nem jár kvóta a melegeknek, nem jár kvóta sem a fiataloknak, sem az öregeknek. Nem kaptak képviseletet – mondjuk egy felsőházban – sem az egyházak, sem a nagyobb civil szervezetek, sem a szakszervezetek, viszont a tervezet nyomán biztos parlamenti álláshoz és megélhetéshez jutna az a két tucat feminista aktivista, akik ezt a legújabb kori numerus sexust körömszakadtáig forszírozzák. Nem hiszek a kvótákban, de a fent említett társadalmi csoportok bármelyike több joggal tarthatna rájuk igényt, tagjai ugyanis egytől egyig rosszabb helyzetben vannak, mint úgy általában a nők. Mert lehet, hogy kevés a nő a parlamentben – bár ott szerintem náluk sokkal kevesebb a becsületes ember –, ugyanakkor mozgássérült vagy vak képviselő meg egy sincs. Csakhogy a hisztérikus és erőszakos feministák – nem először, nem utoljára – megint csak keresztülverték a maguk aljasságát egy olyan tervezeten, amelynek funkciója szerint nemcsak a baloldali és a liberális szavazókat kéne megszólítania, hanem a Fidesz és a Jobbik híveit is. Persze az „elnyomott nők” toporzékolása előbbre való minden józan belátásnál.

Vita & Vélemény hírlevél

A Magyar Nemzet véleménycikkei mindennap e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

Ez a javaslat erkölcsileg védhetetlen. Praktikusan pedig semmit sem ér, ha aláírói a Jobbikot nem tudják partnerükké tenni. Ha nincs teljes körű ellenzéki összefogás egy valóban arányos és igazságos választási rendszer megalkotására, akkor mindez legfeljebb csak egy újabb nyomorúságos szín abban a misztériumjátékban, amelynek keretében a baloldal felszámolja önmagát. Pedig jó lenne, ha végre tudomásul vennék, hogy a választók nem akarják újra egyedül a baloldalra bízni az országot. Nem akarják, és igazuk van. Ahogy azt sem akarják, hogy a Fidesz vagy a Jobbik egyedül kormányozzon. Ma a magyarok 60 százaléka nem kér Orbánból és rendszeréből – bármekkora is a médiatúlsúlyuk, bármennyi közpénzt égetnek is el hazug konzultációikra. Csakhogy a magyar társadalom nem akar többé beállni egyetlen zászló alá, nem akarja többé egyetlen tábor uralmát. Egy tisztességes cél érdekében össze lehetne fogni, ki lehetne egyenesíteni a pályát – de ez nem megy a Jobbik nélkül. Ahogy a Jobbik sem megy semmire a baloldal nélkül. Csak úgy léphetünk tovább, ha a döntéshozók egy pillanatra félreteszik a törzsi gyűlöletet: ha együttműködnek, választást nyernek, hoznak egy arányos és igazságos választási törvényt, aztán feloszlatják a parlamentet, és egy új választáson megméretik a programjukat az arányos és igazságos feltételek között. Politikai kultúrát teremtenek, és kínkeservesen tető alá hoznak egy kormánykoalíciót. Ez az egyetlen járható út.

Vagy „Elszámoltatás 2018” néven egyetlen közös lista indul a Fidesz ellen, vagy a kormány kap újabb négy évet a lopásra, az illiberális keleti orientációra és önmaga további bebetonozására – a képlet ilyen egyszerű. Ha ezt most nem érti meg a baloldal, majd megérti négy év múlva. Vagy nyolc év múlva. Orbánnak nem sürgős. Kerüljünk el minden illúziót: nem pusztán ő lesz a felelős Magyarország további balkanizálódásáért. Legalább annyira az önző és hatalomvágyó, korrupt és impotens hazai baloldal is.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.09.28.

Legolvasottabb cikkek

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.