Elitcsere

A hisztériával, a sértődéssel és a kirekesztéssel szemben nincs védelem

Puzsér Róbert

Puzsér Róbert

2017. november 2., csütörtök 12:16, frissítve: péntek 13:09

Az elmúlt évtizedek szexuális visszaéléseinek jogos sérelmére jó érzékkel telepedett rá a hazai gendermozgalom, a vele szövetséges neomarxista újhullám és a gyurcsányista Kuruc.infó, a Nyugati Fény nevű heccportál. Elérkezett a pillanat, amikor a Magyar Szocialista Pártnak és az egykori Szabad Demokraták Szövetségének szellemi holdudvarát, a balliberális kulturális elitet saját hátországából éri támadás.

A Kádár-rendszerben szocializálódott, Orbán Viktor kétharmada után befolyást, pénzt és pozíciót vesztett, öregedő értelmiségi kört baloldali radikálisok fanatikus csoportjai támadják fékevesztett dühvel: Verebes István nem érti, hogyhogy nincs kreditje megvédeni Marton Lászlót, s még Stohl András is csodálkozik, amiért keményebb mocskolásban részesül, mint valaha. A balliberális értelmiség fiatalabb tagjai, Uj Péter, Szily László, Bede Márton és Tóta W. Árpád jó érzékkel sunyítanak, egyedül Hont András mer kérdéseket feltenni, és klasszikus liberális-jogállami érvekkel hűteni az egyre erőszakosabb uszítás hevét – sorsa: kirekesztés, megbélyegzés, tömeges lincselés. Egyetlen egykori bajtársa sem áll nyilvánosan mellé.

Míg Eszenyi Enikőre is célkereszt kerül, mert az évtizedek során semmit sem tett Marton Lászlóval szemben, azt már tilos megkérdezni, hogy a genderkurzus jakobinusai hol voltak az elmúlt harminc-negyven évben, hogyhogy nem riasztották a nyilvánosságot a sorozatos színházi zaklatások közepette? Ez a kérdés elfogadhatatlan – aki felteszi: áldozathibáztató. Pedig senki nem kérdezett egyetlen áldozatot sem, a kérdés bárkire vonatkozott, aki tudott Marton László működéséről. Csakhogy az ő felelősségük firtatása is áldozathibáztatás. Mindenki áldozathibáztató, aki a történtekből több tanulságot von le, mint hogy Marton László egy szexuális ragadozó, és hogy Verebes István, Eszenyi Enikő meg Hont András rossz emberek.

A baloldal lelkéért bejelentkező értelmiségi csoport vezéralakjai a Krétakör-társulat alapítói, a világ minden gonoszságáért a férfiakat hibáztató Schilling Árpád és felesége, a két évtizede traumát szenvedett Sárosdi Lilla. Ebből a közösségből érkezett az a Gulyás Márton is, aki a hazai politika fontos szereplőjévé vált az elmúlt hónapokban. Az új nemzedék átveszi az irányítást: a genderkurzus jakobinusai és a Mérce.hun gyülekező neomarxisták bejelentkeznek az új véleményformáló elit szerepére. Gyurcsány Ferenc döntően férfiak által vezetett pártja már le is tette előttük a fegyvert, és még a céges felügyelőbizottságokba is kvótát követel a gazdag, fehér nőknek, épp mint a Jámbor András vezette forradalmi szocialisták, akik a munkások, a cigányok és a kerekesszékesek helyett inkább a befolyásos nagyvárosi nőknek szánnak újabb privilégiumokat. Az LMP vezetői a zöldgondolatot és a rendszerkritikus politikai irányvonalat teszik félre, és erőszakolják egyre mániákusabban a genderkurzus manifesztumát, az isztambuli egyezményt. Szél Bernadett fejében láthatóan fel sem merül, hogy az egyezmény valóban fontos tartalmi elemeit diszkrimináció nélkül, a bántalmazott férfiakra is kiterjesztve képviselje.

Vita & Vélemény hírlevél

A Magyar Nemzet véleménycikkei mindennap e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

A hisztériával, a sértődéssel és a kirekesztéssel szemben nincs védelem. A baloldal politikailag és kulturálisan két rossz opció, az elmúlt három évtized mérgező mintái, illetve az aktuálisan trendi nyugati divatok közt őrlődik. Ahová a genderideológia betette a lábát, ott békétlenséget és végletekig vitt politikai korrektséget teremtett, továbbá félreérthetetlenül kasztrálta a baloldali pártokat, a gendervallás hívei ugyanis nem vesznek tudomást az elemi racionalitásról, az egyetlen szempont, amivel számolnak: saját változékony érzékenységük. Azok a baloldaliak, akik identitásukat a környezetvédelemre, a jogbiztonságra, a globális rendszerkritikára és a rászorultak megsegítésére tették fel, kiszorulnak a közéletből. Az ő termékeik ma már nem kelendő árucikkek a politikai piacon. Ugyanígy tűnnek el a jogállamot, az ártatlanság vélelmét, az elemi korrektséget és az újságírói etikát védelmező liberálisok – hűlt helyükre szociális uszítók, alapjövedelmet követelők, férfiakat kriminalizálók és érdekeiket gyurcsányi pszichopátiával érvényesítők erőszakos csoportja lép.

Minden jel arra mutat, hogy elitcsere zajlik: a hagyományos kurzusértelmiség nem tud megújulni, így a balliberális oldalon akadálytalanul megy végbe a radikálisok kulturális és politikai térfoglalása. A jobboldalon ugyanez a földcsuszamlás már lezajlott: az egykori jobbos értelmiségi elit elhűlve szemléli, amint a Habony Árpád által igába fogott bulvár és cinizmus végleg leváltja Antall József, Csoóri Sándor, Csengey Dénes, Makovecz Imre és Jankovics Marcell szellemét – a hagyományos jobboldal helyére a velejéig korrupt és alávalóan soviniszta trollkurzus lépett. A liberális értelmiség ugyanígy néz szembe most Göncz Árpád, Esterházy Péter, Kornis Mihály, Spiró György, Nádas Péter, Konrád György és Kertész Imre örökségének leváltásával – az elmúlt évtizedek szabadelvű szellemi elitjének helyére az áldozati pózokkal, bűntudatkeltéssel és passzív-agresszív érdekérvényesítéssel operáló mártírkurzus szélsőséges falangistái állnak.

Ez a történet már rég nem Marton Lászlóról szól. És nem is arról, hogy miként védelmezhetnénk meg a lányokat és az asszonyokat a munkaköri zaklatástól vagy a nemi erőszaktól – ezek mind részletkérdések. Itt egy politikai és kulturális térfoglalás zajlik – nem a bántalmazott nők védelmében, hanem épp a bántalmazott nők sorsát felhasználva.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.11.02.

A szerkesztő ajánlja