Orbán Viktor feladványa

2018. március 28., szerda 15:15, frissítve: szerda 15:25

Nem tudok úgy tekinteni a nemzeti együttműködés rendszerére, mint a magyarság végzetére – inkább úgy látom, mint egy utolsó nagy esélyt a magyarok előtt. Orbán Viktor súlyos feladvány elé állította a magyar társadalmat: „Lehet itt modernizálni, lehet eurokonform, liberális demokráciát építeni, lehet nyugatos jogállammá tenni Magyarországot – de akkor a jobb- és baloldal közti polgárháborút elfelejtitek, mert tudomásul kell vennetek, hogy azt én 2010-ben megnyertem. Ha nektek, jobb- és baloldali magyaroknak nem tetszik az a rendszer, amit építek, akkor együttműködtök egymással, és leváltjátok. Ha felülemelkedtek a törzsi gyűlölködéseteken, a kapzsiságotokon, a politikus szociopatáitokon, az egyéni és pártérdekeiteken, ha elzavarjátok a nálam rosszabb képességű háborús uszítóitokat, visszakapjátok az országot, és ha akarjátok, visszafordíthatjátok Nyugat felé. Amíg azonban az a magyar igazság, hogy dögöljön meg a szomszéd tehene is, amíg képtelenek vagytok egymásnak megbocsátani, és egymással nagyvonalúnak lenni, amíg fontosabb nektek Trianon meg a holokauszt, mint a hazátok jövője, amíg a törzsi sérelmeitekkel mérgezitek a gyermekeiteket, addig maradok, és építek egy olyan Magyarországot, amilyet én elképzelek. Az ország talán nem lesz erős – de én az leszek.” Orbán Viktor feladványának nyilvánvalóan egyetlen megfejtése van, a franciák alkották meg 1936-ban, úgy hívják: népfront.

A nyolcvanhét éves Heller Ágnes megértette a feladványt. Számot vetett múltjával: a rengeteg fájdalommal, amit átélt, és a rengeteg pofonnal, amit kiosztott. Szembenézett saját szekértáborával és azzal, amit saját szekértáborának élén okozott. Talán még bűntudata is volt – mindenesetre felfogta, hogy Orbán Viktor feladványából rá nézve mi következik: a Fideszt csak akkor lehet legyőzni, ha ő itt és most békét köt. Heller Ágnes eldobta az ásót, mellyel oly sok árkot mélyített el a magyar közéletben. Heller Ágnes nyolcvanhét évesen átlépte az árnyékát.

Vona Gábor talán még nem értette meg Orbán Viktor feladványát. Talán csak a hatalom akarása hajtja, talán csak a jobbra húzódó Fidesz szorítja, de ő is békét és együttműködést akar: polgári gúnyát ölt, és egyre több fasisztát szorít ki pártjából. Talán csak hatalmi megfontolásból teszi. Talán azért, mert már ő is megundorodott a rasszista hőbörgéstől, a diskurzus helyett nácizó és kommunistázó Magyarországtól. Ugyanettől a Magyarországtól undorodott meg az LMP és a Momentum Mozgalom tagsága. Ez talán nem sok, de ez az a pont, amelyből kiindulva Orbán Viktor leváltható, a nemzeti együttműködés rendszere megdönthető.

Először is azt kell megérteni, hogy a náci és kommunista kártyákkal házaló MSZP és DK valójában nem ellenzéki pártok – ők a nemzeti együttműködés rendszerének részei, Orbán Viktor szövetségesei, akik vele közösen érdekeltek a hideg polgárháború folytatásában. Épp akkora hiba volna rájuk bízni az országot, mint a Fideszre – vagy még nagyobb, mert bár ugyanolyan romlottak és veszettek, viszont rosszul szervezettek és alkalmatlanok. Orbán Viktor az autoriter Fehéroroszországot kínálja a magyaroknak – Gyurcsány Ferenc és Karácsony Gergely az éhezéstől és bandaháborúktól sújtott Venezuelát. Ez így nem dilemma.

Ma mégis őket, az MSZP és a DK vezetőit kérem arra, hogy léptessék vissza jelöltjeiket Budapesten és a nagyobb városokban az LMP jelöltjeinek javára! Az MSZP és a DK szavazói a Fidesz ellen gondolkodás nélkül átszavaznak az LMP jelöltjeire – így az ellenzéki szavazatok összeadódnak, és valamennyi budapesti körzet nyerhetővé válik. Az LMP szavazói viszont nem teszik meg ugyanezt fordítva, ugyanis nem akarnak Orbán helyett sem Gyurcsányt, sem Karácsonyt. Ha az MSZP és a DK jelöltjei egyoldalúan visszalépnek, akkor győz az ellenzék, és nem a sötét múltú Jobbik, hanem az LMP lesz az új Országgyűlés legnagyobb ereje.

Vita & Vélemény hírlevél

A Magyar Nemzet véleménycikkei mindennap e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

Nem kérem, hogy értsék meg Orbán Viktor feladványát, nem kérem, hogy lépjék át a jobb- és baloldal közti lövészárkot, nem kérem, hogy bármilyen módon működjenek együtt a Jobbikkal – mindössze annyit kérek, hogy mondjanak le tizenöt-tizenöt képviselő-jelöltségről egy baloldali párt, az LMP jelöltjeinek javára, és hagyják, hogy az LMP behúzzon ezek helyett harminc biztos képviselői pozíciót! Persze tudom a választ: Gyurcsány Ferenc és Karácsony Gergely erre nem hajlandó – inkább maradjon Orbán Viktor, inkább maradjon a nemzeti együttműködés rendszere, de ők körmük szakadtáig ragaszkodnak ahhoz a morzsányi hatalomhoz, amit még a kezükben tartanak. Érdemes mérlegre tenni, mit veszítenének ők, és mit nyerne Magyarország – és csak azért sem: inkább dögöljünk bele mindannyian, de ők kérik azt a havi tízszer hétszázezret. Legyen a pártjuk befolyásosabb öt mandátummal, és maradjon Orbán Viktor!

Mennyire lehet komolyan venni a diktatúrától való teátrális rettegésüket, a nagy szavakat meg a heroikus pózokat? Mennyire lehet komolyan venni, hogy ők bármit megtennének Orbán Viktor rendszerének lebontásáért? A hősies szólamok mögött húzódó számító valóságban még tíz képviselői helyet sem hajlandók beáldozni, mert azt ők ugyan le nem nyelik, hogy kisebb frakciójuk legyen, mint az LMP-nek. Ismerjük őket huszonnyolc éve: soha nem az országot, mindig is a személyes érdekeiket szolgálták – s most mennyire csodálkoznak, hogy a balközépszavazó nem hajlandó a jelöltjeikre voksolni, még akkor sem, ha ennek ára a nemzeti együttműködés rendszerének fennmaradása. A döntés az ő kezükben van: visszaléphetnek, és győz az ellenzék – maradhatnak, és marad Orbán Viktor.

Már nincs idő összefogásra szólítani. A technikai együttműködést Vona Gábor, Gyurcsány Ferenc és Karácsony Gergely közösen elszabotálták. Már csak annyit lehet tenni, hogy az ellenzéki jelöltek visszalépnek annak az ellenzéki jelöltnek a javára, akinek a legkisebb az elutasítottsága – ezek Budapesten és a nagyobb városokban az LMP jelöltjei. Ezt a lépést most csakis az MSZP és a DK jelöltjei tehetik meg. Senki nem kéri az életüket, és senki nem kéri a vérüket – mindössze annyit, hogy egy picit lépjenek hátrébb, és adjanak esélyt Orbán Viktor eltakarításának!

Gyurcsány Ferenc és az MSZP buktatták meg a harmadik magyar köztársaságot, Gyurcsány Ferenc és az MSZP adták a kétharmados felhatalmazást Orbán Viktor kezébe. Most itt az alkalom, hogy ebből valamit jóvá tegyenek – elég hozzá életükben egyszer a zsebük helyett az ország jövőjére gondolniuk.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2018.03.28.

Legolvasottabb cikkek

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.