Teljes nemi diszkriminációval a demokratikus Magyarországért

2017. augusztus 17., csütörtök 12:01, frissítve: csütörtök 12:09

Számomra kifejezetten rokonszenves a Közös Ország Mozgalom, amely egy arányos választási rendszer kikövetelésének céljával alakult. A mozgalmat megálmodó Gulyás Márton azt ígérte, hogy nem lesz apró betűs rész, nem lesz szekértábor-működés, nem lesz kirekesztés, csak egyetlen cél: egy igazságosabb választási törvény. Ez rendben is van: a huszonegyedik században a politika és az állam feletti kontroll megszerzésének egyetlen hatékony eszköze, ha az állampolgárok egy konkrét ügy mentén megszerveződnek, majd miután kivívták azt, visszahúzódnak, és várják a következő fontos ügyet. Meggyőződésüket nem parlamenti helyekre, nem más állampolgárok feletti hatalomra váltják, hanem kikövetelnek bizonyos alapvető jogokat, egy minimális erkölcsöt és egy viszonylag átlátható működést a politikai elittől.

A Közös Ország Mozgalom az első ilyen sikeres projekt lehetne, csakhogy a választási rendszer arányosságáért küzdő aktivisták nem tudtak ellenállni a kísértésnek, és mégis kiegészítették eredeti célkitűzésüket. Működik ugyanis egy olyan szellemi irányzat a balliberális oldalon, amely célkitűzéseit képtelen akár egyetlen pillanatra is háttérbe vonni, képtelen nagyvonalúságot vagy mértékletességet tanúsítani – ez a genderszekta.

Az a mozgalom, amely demokratizálni kívánja az ország választási törvényét, a maga belső működését a legalávalóbb nemi diszkrimináció szellemében alkotta meg. A Közös Ország Mozgalom ugyanis „kizárólag női reprezentánsokkal” dolgozik majd – vagyis a mozgalomban részt vevő férfiak másodrendű tagoknak minősülnek. Gulyás Márton és mozgalma még csak kvótákkal sem fáradozik: a tisztségviselők körében a nőknek százszázalékos részvétel jár. Jól jellemzi ezt a minden haladó baloldali és jogállami hagyományt lábbal tipró, agresszív gendernyomulást, hogy a szervezetben a fogyatékos nőknek, a szemüveges nőknek, a túlsúlyos nőknek, a hajléktalan nőknek, a cigány nőknek, a leszbikus nőknek és a mélyszegénységben élő nőknek – vagyis azoknak a nőknek, akik az átlagosnál több hátrányt szenvednek el – nem jár semmiféle kvóta. Helyettük a budapesti Starbucks kávézók és romkocsmák női mezőnye képviselteti majd magát százszázalékos arányban.

Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy a következő kérdéseket tegyem fel a Közös Ország Mozgalomnak: Elfogadható volna-e szerintük, ha bármelyik politikai vagy civil szervezet kizárná a női tagok tisztségviselésének lehetőségét? Támogatni tudják-e a Fehér Magyarország Akciófront azon kezdeményezését, mely szerint Magyarországon bejegyzett szervezet vezetőségébe se hajléktalan, se cigány, se homoszexuális személy ne kerülhessen? Nem érzik-e problémának, hogy egy demokratikus jogokért küzdő szervezet saját tagjait nemi alapon diszkriminálja? Reprezentálhatják-e transzneműek a Közös Ország Mozgalmat? Ők ugyanis sem nőknek, sem férfiaknak nem tekintik magukat. Ha egy sebészkéssel nyilvánosan kimetszem a péniszemet és a heréimet, de nem szedek ösztrogént, milyen pozíciókra pályázhatok a Közös Ország Mozgalomban?

Bevallom: hallatlanul sajnálom Gulyás Mártont – valami olyasmiért kell szégyenkeznie, ami egy minimálisan kulturált politikai diskurzusban fel sem vetődhet. Az nem érv valaki mellett vagy valaki ellen, hogy milyen nemű, milyen szexuális érdeklődésű, milyen származású vagy milyen vagyoni helyzetű. Gulyás Márton azonban képtelen nemet mondani a genderszekta zsarolására, amely szekta tagjai egyre szervezettebben szállják meg a hazai baloldali és liberális politikai-szellemi platformokat a CEU-tól a Momentum Mozgalmon át a Kettős Mérce blogig. Mindenki azt hiszi, amikor Orbán trolldemokratáit vagy az egyre erőszakosabb genderosztagokat szemléli, hogy a történelem kitermelte a huszonegyedik század jobb- és baloldalát. Csakhogy mindkét szélsőséges irányzat a liberalizmus elfajzása: az illiberális trollkurzus a népszuverenitásé, míg a totalitárius genderizmus az emberi jogoké. E kettő közt nincs értelmes választás.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.08.17.

Legolvasottabb cikkek

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.