Vissza a lóra – Berki Krisztián sérüléséről

Dr. Boross György

Dr. Boross György

2017. szeptember 25., hétfő 20:00

Bár Berki Krisztián panaszainak pontos okát nem ismerem, az tény, hogy a vállízület testünk legmozgékonyabb, így bizonyos vonatkozásban legsérülékenyebb ízülete. Bonyolultságát a rendkívül nagy mozgásterjedelem mellett a minden pontján szükséges stabilitás magyarázza.

Ezt a funkciót egyrészt a környező izomcsoportok, másrészt a csontos ízületi tányért (ízvápát) nagyobbító rostos-porcos perem (labrum), valamint a róla eredő összetett szalagok biztosítják.

Az ízület sérüléseinek, illetve megbetegedéseinek megértéséhez tudni kell, hogy bár szűkebb értelemben a vállízület a felkarfej és a lapocka egysége, de ugyancsak ízületi funkcióval bír a felkarfejet befelé forgató, illetve a kart emelő izomcsoportok inas lemeze és a lapocka vállcsúcsi nyúlványa között csúszó mozgás is.

A fentiek alapján a vállízület sérülései, megbetegedései két fő csoportra oszthatók:

1. Ízületen belüli elváltozások:

a.) A felkarfej és ízületi vápa porcfelszínének sérülése vagy kopásos károsodása, esetleges porcleválással, szabad ízületi testtel. b.) Az instabilitást (ficamot, elakadás-, kattanásérzést) okozó rostos-porcos perem és a szalagrendszer sérülései.

2. Ízületen kívüli elváltozások:

a.) A vállcsúcsi nyúlvány és a beforgató izomcsoport által alkotott egység karemelési nehézséget, fájdalmat vagy teljes felemelési képtelenséget okozó megbetegedései. b.) A vállcsúcsi nyúlvány alsó felszínének csontkinövése. c.) A résben elhelyezkedő – csúszást biztosító – nyálkatömlő (bursa) megbetegedése, gyulladása, sérülés miatti bevérzése. d.) A felkarfejet felülről borító beforgató izmok inas lemezének – részleges vagy teljes karemelési nehézséggel járó – szakadása.

A vállízület artroszkópos műtéti – terápiás és diagnosztikus – kezelése – ami Berki Krisztiánnál is szükségessé vált – ma már egyre nagyobb szerepet játszik az ellátásában.

Diagnosztikus tükrözést tesz indokolttá:

  • sérülés után, aránylag jó mozgás melletti tartós vállfájdalom;
  • úgynevezett „tüneti instabilitás” – ízületi kattanás, elakadás;
  • a beforgató izomcsoport (rotátor köpeny) inas lemezének részleges szakadása;
  • a lapocka vállcsúcsi nyúlványa alatti tér megbetegedései.

Az operatív arthroszkópia lehetőségei:

  • vállízületi instabilitás bizonyos eseteiben – friss vagy ismétlődő – ficam ellátásakor;
  • a vállízület porcfelszínének leválásakor a szabad ízületi test eltávolítása;
  • a bicepsz izom ínszakadása után az ízületen belül maradt íncsonk eltávolítása;
  • a rostporcos perem szakadt részeinek eltávolítása;
  • a vállízület feletti (subacromialis) tér beszűkülését okozó csontkinövések, illetve a csúszásbiztosító nyálkatömlő gyulladásainál, meszes elfajulásainál képződő kóros szövetek eltávolítása.

Reméljük, hogy az újabb beavatkozás kiváló tornászunknál gyors gyógyulást hoz, és hamarosan újra örülhetünk sikereinek!