Csok ide vagy oda, tovább folytatódik önerős építkezésünk

2016. január 21., csütörtök 11:27, frissítve: csütörtök 12:38

Az építkezés esetünkben nem jár szakemberek jövés-menésével. A favázas épület szerkezetét persze ács segítségével állítottuk fel, a vízszerelést és a villanyszerelést is szakiparos végezte, de a könnyűszerkezetes ház összes többi feladatát egymagam végzem el apránként. Fél év után már – kompromisszumokkal ugyan – birtokba vettük az új részeket, azóta amikor időm (és pénzünk) engedi, haladok a külső részekkel.

Aki régóta olvas Égigérőt, az tudja, hogy néha félreteszem a mégoly fontos, építészettel összefüggő témákat, és elmesélem, hogyan állok a házammal, amelynek építésébe egyszeri szegény legényként, spórolt pénzből, a gyerek érkezése miatt vágtam bele. A lassan két éve tartó projektben hű támaszom és társam feleségem, aki a (közben már kettő) gyerek mellett nem nagyon ér rá újabb és újabb hőstetteimmel foglalkozni, de azért tudom én, hogy közben nagyon büszke rám.

Legutóbb a nyáron hirtelen sürgőssé vált teraszunk elkészültéről számoltam be, és az oszlopokat utólag kiváltó acélgerenda beépítéséről. Azóta egyetlen nagyobb dolog készült el: a garázs-pince tömb külső hőszigetelése és homlokzatburkolata. Házunk bővítése két részre osztható: a konyha-nappali terére és a garázsra. Ha kívülről nézzük a dolgot, akkor utóbbi a nagyobb feladat, a méretekből kifolyólag egész pontosan ötször nagyobb homlokzatról van szó, mint a közrefogott, új lakótérnél.

Ráadásul a pince az alsó kertre nyílik, a garázs oromfala pedig egészen a tetőig, a kettő között csaknem 9 méter a magasságkülönbség. Összesen 100 négyzetméter homlokzati felület, aminek több pontjához alig lehet hozzáférni vagy elérni. Állványra nem telik, ahogy segéderőre sem. Legyen olcsó a választott anyag, és nézzen is ki valahogy. Ha ez megvan, a többi részt apránként már bármikor megcsinálom, biztattam magam.

Az amúgy is nyomasztónak tűnő feladatot tovább nehezítette, hogy olyan megoldást kerestem, ami építészeti szempontból is megállja a helyét, és van benne legalább egy újítás vagy személyes részlet. Szeretem az „egymozdulatos”, nagy ívű dolgokat, ide is ilyet kerestem. A garázs-műhely-pince rész tetőterében később dolgozót szeretnék magamnak, aminek a természetes megvilágítást is biztosítani kell, de közben mégis egységes megjelenést akartam az egész épületrésznek. Így jött végül a Párhuzamos Lécek Ötlete.

Az egymástól távolságot tartó lécek között beszűrődik a fény, ez a megoldás nagyobb felületen igazán kedvező ablaka lesz a dolgozómnak. Ugyanez a lécezés viszont – mögötte zárt felülettel – az alsóbb részeken, ahol a garázs, meg a pince van, egyszerű és olcsó megoldás lesz arra, hogyan nézzen ki egy ilyen tároló helyiség. A sűrű lécezés persze ma divatos dolog, de abban láttam izgalmat, hogy ugyanazt a megoldást használjam eltérő funkciókra – az egyanyagos ötletet hitelesítette, hogy az egész épületrészt elsősorban én használom.

A garázsra egy kevés hőszigetelést is szerettem volna tenni, de azt nem védi meg az időjárástól a hézagolt lécezés. Kellett még valami anyag, ami jól is néz ki, hiszen a lécek között látszani fog. Némi keresgélés után találtam egy terméket, amit homlokzati fóliának nevez a gyártó, és vállalja, hogy belülről átereszti a párát, kívülről viszont vízhatlan marad. Antracitszínű, uv-álló felület, amit legfeljebb öt centiméter szélességben lehet szabadon hagyni, és hézagolt homlokzatburkolatok alá ajánlják.

Mikor mindez összeállt, anyagszükségletet számoltam és megvettem mindent. A párnafák felszerelése után hamar bekerült a hőszigetelés, amit gyorsan befedtem az amúgy méregdrága fóliával. Megtűztem sűrűn, hogy kibírja, amíg rákerül a léc. Nézegettem a hirtelen feketére változó, finoman gyűrött felületet, amely nem volt elég tetszetős ahhoz, hogy ötcentis sávokat szabadon hagyjak belőle. A cserépléc, amit vettem, szintén öt centi széles, ez így nem fog jól kinézni, keseredtem neki.

Munkaközi fázis. A garázs egyik oldalán már a fólia is fenn van, a másikon még csak a hőszigetelés. Állvány helyett létrát csináltam, ezt később még megtoldottam egy-két méterrel
Munkaközi fázis. A garázs egyik oldalán már a fólia is fenn van, a másikon még csak a hőszigetelés. Állvány helyett létrát csináltam, ezt később még megtoldottam egy-két méterrel

De nem akartam újabb fuvar fát hozatni. Eleve olcsó megoldást kerestem, és az a fólia bizony drága volt. Inkább úgy döntöttem, megduplázom a lécek mennyiségét azzal, hogy hosszában kettévágom őket. A körfűrészre nem tettem fel a távtartót, a léceket szemre feleztem el. A leszabott anyagot úgy csavaroztam fel, hogy a vágott fele legyen kifelé, így lett az egész felületen egy finom kis hullámzás, a szabad kézzel végzett vágás pontatlanságától. Az ötször hármas léceket felezve két és félszer hármasakat kaptam, ezeket két és fél centi távolságra tettem fel egymás mellé. A pincefal elé is ez került, ahogy a fentebb említett oromzatra is. Nem mondom, aprólékos munka volt, de legalább már készen van. Ami ezután jön, ehhez képest bakfitty – legalábbis ebben reménykedem.

Legolvasottabb cikkek

1

Pethő Tibor, Szathmáry István

Megszólalt az egyik utolsó élő csendőr

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.