Csok ide vagy oda, tovább folytatódik önerős építkezésünk

Őrfi József

2016. január 21., csütörtök 11:27, frissítve: csütörtök 12:38

Az építkezés esetünkben nem jár szakemberek jövés-menésével. A favázas épület szerkezetét persze ács segítségével állítottuk fel, a vízszerelést és a villanyszerelést is szakiparos végezte, de a könnyűszerkezetes ház összes többi feladatát egymagam végzem el apránként. Fél év után már – kompromisszumokkal ugyan – birtokba vettük az új részeket, azóta amikor időm (és pénzünk) engedi, haladok a külső részekkel.

Aki régóta olvas Égigérőt, az tudja, hogy néha félreteszem a mégoly fontos, építészettel összefüggő témákat, és elmesélem, hogyan állok a házammal, amelynek építésébe egyszeri szegény legényként, spórolt pénzből, a gyerek érkezése miatt vágtam bele. A lassan két éve tartó projektben hű támaszom és társam feleségem, aki a (közben már kettő) gyerek mellett nem nagyon ér rá újabb és újabb hőstetteimmel foglalkozni, de azért tudom én, hogy közben nagyon büszke rám.

Legutóbb a nyáron hirtelen sürgőssé vált teraszunk elkészültéről számoltam be, és az oszlopokat utólag kiváltó acélgerenda beépítéséről. Azóta egyetlen nagyobb dolog készült el: a garázs-pince tömb külső hőszigetelése és homlokzatburkolata. Házunk bővítése két részre osztható: a konyha-nappali terére és a garázsra. Ha kívülről nézzük a dolgot, akkor utóbbi a nagyobb feladat, a méretekből kifolyólag egész pontosan ötször nagyobb homlokzatról van szó, mint a közrefogott, új lakótérnél.

Ráadásul a pince az alsó kertre nyílik, a garázs oromfala pedig egészen a tetőig, a kettő között csaknem 9 méter a magasságkülönbség. Összesen 100 négyzetméter homlokzati felület, aminek több pontjához alig lehet hozzáférni vagy elérni. Állványra nem telik, ahogy segéderőre sem. Legyen olcsó a választott anyag, és nézzen is ki valahogy. Ha ez megvan, a többi részt apránként már bármikor megcsinálom, biztattam magam.

Az amúgy is nyomasztónak tűnő feladatot tovább nehezítette, hogy olyan megoldást kerestem, ami építészeti szempontból is megállja a helyét, és van benne legalább egy újítás vagy személyes részlet. Szeretem az „egymozdulatos”, nagy ívű dolgokat, ide is ilyet kerestem. A garázs-műhely-pince rész tetőterében később dolgozót szeretnék magamnak, aminek a természetes megvilágítást is biztosítani kell, de közben mégis egységes megjelenést akartam az egész épületrésznek. Így jött végül a Párhuzamos Lécek Ötlete.

Az egymástól távolságot tartó lécek között beszűrődik a fény, ez a megoldás nagyobb felületen igazán kedvező ablaka lesz a dolgozómnak. Ugyanez a lécezés viszont – mögötte zárt felülettel – az alsóbb részeken, ahol a garázs, meg a pince van, egyszerű és olcsó megoldás lesz arra, hogyan nézzen ki egy ilyen tároló helyiség. A sűrű lécezés persze ma divatos dolog, de abban láttam izgalmat, hogy ugyanazt a megoldást használjam eltérő funkciókra – az egyanyagos ötletet hitelesítette, hogy az egész épületrészt elsősorban én használom.

A garázsra egy kevés hőszigetelést is szerettem volna tenni, de azt nem védi meg az időjárástól a hézagolt lécezés. Kellett még valami anyag, ami jól is néz ki, hiszen a lécek között látszani fog. Némi keresgélés után találtam egy terméket, amit homlokzati fóliának nevez a gyártó, és vállalja, hogy belülről átereszti a párát, kívülről viszont vízhatlan marad. Antracitszínű, uv-álló felület, amit legfeljebb öt centiméter szélességben lehet szabadon hagyni, és hézagolt homlokzatburkolatok alá ajánlják.

Mikor mindez összeállt, anyagszükségletet számoltam és megvettem mindent. A párnafák felszerelése után hamar bekerült a hőszigetelés, amit gyorsan befedtem az amúgy méregdrága fóliával. Megtűztem sűrűn, hogy kibírja, amíg rákerül a léc. Nézegettem a hirtelen feketére változó, finoman gyűrött felületet, amely nem volt elég tetszetős ahhoz, hogy ötcentis sávokat szabadon hagyjak belőle. A cserépléc, amit vettem, szintén öt centi széles, ez így nem fog jól kinézni, keseredtem neki.

Munkaközi fázis. A garázs egyik oldalán már a fólia is fenn van, a másikon még csak a hőszigetelés. Állvány helyett létrát csináltam, ezt később még megtoldottam egy-két méterrel
Munkaközi fázis. A garázs egyik oldalán már a fólia is fenn van, a másikon még csak a hőszigetelés. Állvány helyett létrát csináltam, ezt később még megtoldottam egy-két méterrel

De nem akartam újabb fuvar fát hozatni. Eleve olcsó megoldást kerestem, és az a fólia bizony drága volt. Inkább úgy döntöttem, megduplázom a lécek mennyiségét azzal, hogy hosszában kettévágom őket. A körfűrészre nem tettem fel a távtartót, a léceket szemre feleztem el. A leszabott anyagot úgy csavaroztam fel, hogy a vágott fele legyen kifelé, így lett az egész felületen egy finom kis hullámzás, a szabad kézzel végzett vágás pontatlanságától. Az ötször hármas léceket felezve két és félszer hármasakat kaptam, ezeket két és fél centi távolságra tettem fel egymás mellé. A pincefal elé is ez került, ahogy a fentebb említett oromzatra is. Nem mondom, aprólékos munka volt, de legalább már készen van. Ami ezután jön, ehhez képest bakfitty – legalábbis ebben reménykedem.

A szerkesztő ajánlja

Stier Gábor

„Kijev nem írhat minden bajt a háború számlájára”

Az egykor Viktor Janukovics csapatában dolgozó politológus, Koszty Bondarenko nem csalódott a Majdanban, mert nem is várt tőle semmit.

Kuthi Áron

Későn ébredt az összes kisebbségi magyar párt

Öt hét alatt még legalább 300 ezer aláírást kell összegyűjteni az őshonos kisebbségek uniós védelme érdekében. A kudarcot is meg kell tudni magyarázni.

Radványi Benedek

Burján Csaba: Amikor kijöttünk Phjongcshangba, korizni alig tudtam

Az aranyérmes gyorskorcsolyázót már az általános iskolában azzal cukkolták, hogy olimpiai bajnok lesz. Interjú.

B. Kovács Gergely

A magyar falu, ami kis túlzással a fél világnak készít fakanalat

Pedagógiai fenyítőeszköz, konyhai alapfelszerelés és a nemzeti minimum. Egy nógrádikum nyomában.