Egyest kaptam Bécsben BBpd6.

Építészaki

Őrfi József

2012. június 30., szombat 09:30, frissítve: szombat 13:51

Kicsit szégyellem magam, hiszen már eltelt tíz nap, mióta végre megvédtem Bécsben a budapesti Duna menti városfejlesztési lehetőségekről írott szakdolgozatomat, és csak most számolok be róla.

Nemrég keltem fel, a monitort is elég homályosan látom még, de ha most sem írom meg, hogy jártam Bécsben... Mindjárt vendégek jönnek, és ha véletlenül elfajulna a nap, az este még kevésbé lenne jó. Holnap meg már július van.

Na, mindegy, a lényeg: jelest kaptam a szakdolgozatra, amit dicsértek a komplex megközelítés miatt, amiért a négyszer huszonöt kilométeres budapesti Duna menti területet egyben tárgyaltam, a felmerülő lehetséges helyszínek egyenkénti és egymással összefüggésben való elemzésével. Munkám során nem fedeztem fel a spanyolviaszt, nem támadtak olyan látomásaim, mint Eiffelnek, amikor a torony eszébe jutott, és nem készítettem elképesztő víziókat sem Budapest jövőjéről. Csak bemutattam a témában korábban felmerülő elképzeléseket, és a gyűjtést saját ötletekkel egészítettem ki. Összegyűjtöttem azokat a szempontokat, amiket jónak véltem, és amik mentén érdemes haladni, ha meg akarjuk oldani ezt a problémát. Készítettem egy virtuális modellt az egész területről, ami jól mutatja a valós helyzetet, a beépítéseket, a magassági viszonyokat, a Duna vonalát, a rakpartokat, a le- és felhajtókat. A modellen jól látszottak az üres és kihasználatlan területek, és azok is, amik történetük miatt sajátos, egymás mellé nem illő, kevert funkciókat kaptak.

A korábbi ötletek között az 1997-es keretszabályozásban találtam egy elvet: a Duna-völgy mentén az átláthatóság, a harmonikus látvány megőrzését követelte, és 30 méter széles közterületi sáv biztosítását írta elő a part mentén. Tehát meg akarta akadályozni a fejlesztések rácsúszását a vízre, hogy a vízparton kialakítható folytonos közterületet zöldfelületi rendszerként összetarthassa, így mindenki számára nyilvánossá tegye a Duna-part(ok)at. Ez a gondolat jól kapcsolható volt a fejlesztési területek adottságaihoz, hiszen bármilyen új funkciót is telepítünk a víz mellé, legyen az lakó-, kereskedelmi, kulturális vagy sportlétesítmény, mindegyik értékesebb lesz, ha zöldfelülettel kapcsolódik. Az, hogy hova melyik funkciót javasoltam, vagy javasoltak jól mások, megnézhető lesz a dolgozatban, amit egy-két hét múlva magyar nyelven felteszek a honlapomra, és onnan letölthető lesz. Itt most legyen elég egy gondolat: ha a Duna mentén zöldfolyosó alakul ki, gyalogos- és kerékpáros útvonalakkal, a most különálló területek összekapcsolásával, akkor Budapest karaktere teljesen megváltozik. Ha megoldjuk, hogy a Margitszigetről át lehessen menni az Óbudai-szigetre gyalogosan vagy kerékpárral, ez utóbbiról pedig a Gázgyár előtti Duna-parton végigmenve a Rómain át egy gyalogoshíddal elérhetjük a Szentendrei sziget déli csücskét, akkor lehetőség nyílik arra, hogy Budapest belvárosából a Dunakanyarig zavartalanul, vízparti hangulatban, természetes környezetben kirándulhassunk. Az irány persze megfordítható, a zöldfolyosó a Csepel-szigetig is elérhet.

Minden város értékesebb lesz, és drágábbak lesznek az ingatlanjai, ha javul az élhetősége. Ha minden adott ahhoz, hogy valaki jól érezze magát, szívesebben hozza ide a befektetését, így a zöldterületek fejlesztésének gazdaságélénkítő hatása is van. Brüsszelben zöldgyűrűvel vették körbe a várost, ami bárhonnan hamar elérhető. Budapest adottságai mások: a külső területek elég laza beépítésűek, helyben fejleszthetők. A Duna menti szakasz azonban alkalmas arra, hogy összefüggő zöldfolyosóként átszellőztesse a fővárost, egyúttal felértékelje a mellette fekvő területeket, és ezzel komoly befektetési hullámot indítson el.

Tudom-tudom, és akkor mi lesz a rakpartokkal? Akit érdekel a gondolatmenet, a többi ’BBpd’ jelzéssel ellátott bejegyzésben találhat további részleteket, ez a bejegyzés foglalkozik külön a rakpartokkal, később pedig az egész munka olvasható lesz.

Átnézeti kép a budapesti Dunaszakaszról.
Átnézeti kép a budapesti Duna-szakaszról.

A szerkesztő ajánlja

Kuthi Áron

Nincs pénz a magyar múlt megmentésére

Nem csak templomokból áll az épített örökség a Kárpát-medencében. A megőrzésre a végtelen mennyiségű pénz is kevés volna.

Koncz Tamás

Méregdrága nyári elittábor a kormánytagok gyerekeinek

Kerényi Imre miniszterek trónörököseit várja a vörösberényi kolostorba, hogy ott körtáncot lejtsenek, és római stílusú hadi bemutatót tartsanak.

Vég Márton

Az Iraki Kurdisztánból származó negyvenéves Ismael jól érzi magát Magyarországon

A vámosszabadi befogadóállomáson élő férfi egy kicsit beszél magyarul, és nem akar továbbutazni Németország felé. Riport.

Pethő Tibor

Jolika, az ÁVH keblein nevelkedett, gépírónőből lett belügyes nagyasszony

Császárné Lábass Jolán jelképpé nemesült. A képmutatás, a szembenézés kudarcának jelképévé.