Én ennél jobb helyet nem tudok elképzelni

2017. május 2., kedd 14:47, frissítve: szombat 10:22

A szőlő és a bor a küldetésem, mondja a mádi Szepsy István. Kérdezz-felelek Magyarország legtekintélyesebb termelőjével.

– Mikor volt a legboldogabb?
– Nem tudom, lehet-e ezt rangsorba állítani. Talán az első gyermekem születésekor.

– Mi az első emléke?
– Hogy pancsikolok a tyúkitatóban, édesanyám pedig mérges, mert már átöltöztetett a vasárnapi tiszta ruhába. De van egy olyan emlékem is, hogy egy szekéren megyünk ki a szőlőbe. Nem tudom, melyik a korábbi.

– Mitől fél a legjobban?
– Tériszonyom van, így a magasságtól.

– Ki játszaná az ön életéről szóló film főszerepét?
– Ezen még nem gondolkodtam. Meglepetés számomra ez a kérdés. De nem gondolom, hogy játszani kellene, mert most játszódik. Nem is hinném, hogy ezt valaki el tudná játszani.

– Mi a kedvenc szava?
– Úrágya. Ezzel a dűlővel kezdődött Mádon a termőhelyek felfedezése, és ez is vezethet a legmesszebbre. Az Úrágya-dűlő 1998-ban robbant bele az életembe, egészen új perspektívát jelentett. Megmutatta, mi mindent rejthetnek a természeti adottságok.

– Mit köszönhet a szüleinek?
– Mindent, ez teljesen nyilvánvaló. Hogy olyan példát adtak nekem, ami mindig a tisztességre és a munkára ösztönöz.

 
Szepsy istván
Fotó: Tóth Tibor / Magyar Nemzet
 

– Kitől szeretne bocsánatot kérni, és miért?

– Édesanyámtól, aki korán elment. Nem velünk élt, így nem tudtam neki időskorára azt nyújtani, amit szerettem volna. Nagyon sokat törődött velem külön is, a többi gyerekhez képest, nagyon szerettük egymást. Mégsem úgy jött ki, hogy öregségére támasza lehettem volna.

– Kit hívna meg álmai vacsorájára?
– Remélem, hogy őket még meg is fogom hívni! Mindenkit, aki segített abban, hogy eljussak idáig, mindenkit, aki hitt bennem.

– Ha visszamehetne az időben, hova menne?
– A szkítákhoz, mert szeretném tudni, hogy a Kárpát-medencében mennyire vettek részt a szőlő- és bortermelésben. Tehát arra az időre lennék kíváncsi, amikor ők éltek itt, még a hunok előtt. A szőlőn kívül más nem érdekelne. Persze foglalkoztat az életmódjuk, megnézném a harcosaikat is, de a legfontosabb mindenképp a szőlőhöz fűződő viszonyuk. A szőlő és a bor a küldetésem, nálam ekörül forog minden. Emiatt szeretném tudni, milyen volt itt az élet abban a korszakban.

– Mikor sírt utoljára, és miért?
– Inkább azt mondanám el, amin a legjobban sírtam: egy filmen, ami Szent Ferenc életéről szólt.

– Most hol szeretne lenni?
– Én ennél jobb helyet nem tudok elképzelni!

– A ház, amelyben felnőttem...
– Bodrogkeresztúron van, egy régi kisnemesi ház, nem messze a Bodrogtól. Az életem első szakasza ehhez a helyzet kötődik, nagyon boldogok voltunk ott, hatalmas kertje volt. Ott semmit nem érzékeltem az ötvenes évek zord rendszeréből.

– Hogy van?
– Köszönöm szépen, most elég jól. Télen sokat betegeskedtem, de a tavasz illataitól nem lehet nem jól lenni.

– Kit szeret a legjobban?
– A feleségemet.

– Miben szokott kételkedni?
– Saját magamban, hogy fel vagyok-e készülve azokra a feladatokra, melyek még rám várnak, elég erős vagyok-e azokhoz.

– Mi az élet értelme?
– Maga az élet, az élet tudatos megtapasztalása.

– Milyen híres személyiséggel találkozna szívesen?
– A Hunyadiakkal, mindegy, hogy az apával vagy a fiával. Ők lehettek volna képesek arra, hogy az ország irányát megváltoztassák, hogy tegyenek a történelmünk tragikus fordulatai ellen. Renget olvastam róluk, nagyon érdekelnek.

– Mire a legbüszkébb?
– A gyerekeimre.

– Mi ön szerint a tökéletes boldogság?
– Az egységtudat megélése, ami család nélkül nyilván nem lehetséges.

– Melyik volt élete legjobb döntése?
– Hogy visszajöttem külföldről. A múlt rendszerben el akartam menni, nem tudtam elfogadni azt a közeget, ami itt volt. Ez a diákéveim alatt nem tudatosult bennem, de amikor elkezdtem dolgozni, már láttam, hogy nem akarok így élni. De nem volt szó disszidálásról, időn belül hazajöttem. Igazából már másnap haza akartam jönni. Sokat gondolkodtam azon, hogy miért. Részben a szakmai látomás miatt, de ugyanígy számított a család látomása. A leendő család miatt jöttem vissza, éreztem, hogy azon belül tudom csak megélni a leendő szakmaiságomat.

– Mi a legtöbb, amit eddig elért életében?

– Hogy megmaradt a képességem a változásra.

– Melyik élő embert tartja a legtöbbre?
– Nincs ilyen. Mindenkit nagyra becsülök, de nem tudok rangsorolni.

– Melyik utazására gondol vissza a legszívesebben?
– Egyikre sem, nem szeretek utazni. Fiatal koromban még jól esett, de ma már annyira szeretek itt lenni, hogy az elnyom mindent. Országon belül sem vonz az utazás, főleg nem Budapestre. Ha hajnalban kimehetek a szőlőbe, az nekem élménydúsabb mindennél.

– Mi volt a kedvenc tantárgya?
– A biológia. Azért, mert része az élet felfedezése, az élet működésének a megtapasztalása. Elképesztő tanáraim voltak, olyanok, akik már általános iskolában is megragadták a lényeget. Emlékszem, amikor először felfedeztem, hogy mindent a napenergia mozgat, ami élő, hogy annak az energiája alakul át kémiai energiává, hogy az adja a biológiai energiát. Ugyanakkor van egy másik energia, az éltető, teremtő energia. Az egyik a másik nélkül nem tud létezni. A biológia mellett a történelem is mindig érdekelt, főleg az ókoré és a bibliai környezeté. És persze a magyar történelem is, amit nagyon tragikusnak tartok.

– Ki a kedvenc írója?
– Jókai, nagyon sok könyve megvan. Az egyik kedvencem az És mégis mozog a föld.

– Hogyan szeretne meghalni?
– Csendben, békében. De az a kérdés kimarad, hogy mi a kedvenc italom?

– Mi a kedvenc itala?
– Most már a furmint! Azon belül az Úrágya. Vagy a Nyulászó. Vagy a Becsek, vagy a Bányász, vagy a Szent Tamás. Magyarul mind!

 
Szepsy István
Fotó: Tóth Tibor / Magyar Nemzet
 

 

Névjegy

Szepsy István 1951-ben született Bodrogkeresztúron, családja a XVI. században már biztosan Tokaj-hegyalján élt, Rudolf császártól 1632-ben kiváltságlevelet és címert is kaptak. Édesapja 1960-tól tíz évig, egészen haláláig a bodrogkeresztúri hegyközség elnöke volt. Szepsy István a Kertészeti Egyetemen végzett, hétvégeken már akkor is foglalkozott a családi szőlővel. Az egyetem után Mádon lett gyakornok, de a szocialista nagyüzemi légkör annyira nyomasztotta, hogy fontolgatta, örökre elhagyja Magyarországot. Franciaországból viszont visszahúzta a szíve, nagyon hamar hazajött és főkertészként folytatta szövetkezeti munkáját, de azzal párhuzamosan saját szőlőt is telepített. Birtokát a rendszerváltás után kezdte el komolyan építeni, pincészete jelenleg 52 hektár megművelt szőlőterülettel rendelkezik 6 település 22 dűlőjében, Mád központtal. Rengeteg díjjal büszkélkedhet, 2013-ban Olaszországban megkapta a borvilág Oscar-díját, a Les Seigneurs du Vint, magyarul a Bor Urai díjat is.

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.