Hetven tonnányi egértől, pocoktól szabadítanak meg minket dr. Bubó rokonai

2018. március 2., péntek 19:48, frissítve: péntek 20:03

A mezőgazdaság önkéntes és jelentékeny segítőit, a télen nálunk vendégeskedő erdei fülesbaglyok állományát mérte föl a napokban a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME), s mint írják, az akció rendkívül sikeres volt, köszönhetően a lakosság aktív közreműködésének. Így minden eddiginél jóval pontosabb adatokkal rendelkeznek. Összesen 11 412 egyedét sikerült megszámlálni az országban.

A nappal az utak mentén, fák, póznák tetején üldögélő, a köznyelv által olykor sassá magasztosított egerészölyvek éjjeli műszakváltói, a baglyok által a rágcsálók örök rettegésben élhetnek az állandó légitámadás esélye miatt. A lopakodó üzemmódot biztosító speciális bagolytollak hangtalan repülést kínálnak e madárnak. Az akár egyméteres szárnyfesztávolságú vadászok súlya 220-435 gramm közötti, tollfülük és narancssárga szemük az ismertetőjelük.

Mivel napi menüjükön átlagosan 2,5 egér vagy mezei pocok szerepel, a 100 napos telelési időszakkal számolva mintegy 2 853 000 cincogót lakmároznak. Tovább számolva, mivel e zsákmányállatok átlagos testsúlya 25 gramm körül mozog, összesen 71,5 tonnáról van szó. Ha ez a mennyiség mind átvészelné a telet, a rendkívül falánk állatok komoly károkat okoznának a gazdáknak. Ráadásul a mezei pocok például akár tízszer is ellhet egy évben.

További haszon, hogy „nem kell a drága és a környezetre is veszélyes irtószerekkel védekezni, mert ezeket a baglyok teljesen ingyen, biológiai úton, plusz környezetterhelés nélkül távolítják el a földekről” – hangsúlyozza az egyesület.

Hogy a bagoly egeret eszik, sok bagoly pedig sok egeret, még nem olyan nagy újság, a valóban érdekes a mi szemléletformálódásunk. Amíg a múlt században még tartotta magát és akár irodalmi szövegekben is gyakran felbukkant a bagoly halálmadár rémképe, lassan ez végre tovaröppenhet. A nem éppen hízelgő jelzőt valójában inkább a kuvik kapta, mivel a komoly betegek mellett gyakran virrasztottak régen a családtagok, s a lámpafényre gyülekező éjszakai rovarnép csalogató, könnyű zsákmányt jelentett a portyázó bagoly számára. Nem javította a helyzetét, hogy a hangja valóban nem vetekszik a csalogányéval. Mára a jóval szerencsésebb bölcs jelző tapadt hozzá, noha olykor igen komikusak is tudnak lenni, amikor elképzelhetetlen szögekbe csavart fejjel néznek ránk felváltott szemmel pislogva.

A huhogó tollpárnákat, úgy tűnik, valóban megkedvelték az emberek, így összesen 694 helyszínről, 459 településről érkeztek az adatok, „227 olyan településről kaptunk információkat, ahonnan az elmúlt legalább három évben egyetlen alkalommal sem” – emeli ki az MME.

Legolvasottabb cikkek

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.