Sokan szeretnének jóga- és aerobikedzők lenni – Vajon meg lehet élni az oktatásból?

2017. június 6., kedd 16:02, frissítve: szerda 08:10

Rengeteg képzés csábítja azokat, akik aerobikoktatók, jógaoktatók akarnak lenni, azt ugyanakkor kevés fiatal gondolja át, mennyire nehéz megélni ezekből a szakmákból. A termek finoman szólva nem fizetik túl óraadóikat, saját lábra állni pedig csak töredékük tud. A képzés – mondhatni – nagyobb biznisz, mint a vendégekkel való foglalkozás.

Több százezer forintért válhat valaki aerobikoktatóvá vagy jógaoktatóvá, a képesítést fél év alatt lehet megszerezni hétvégenként. Ezt követően a fiatalok munkába is állhatnak, ám a gyakorlat ennél azért bonyolultabb. – Eleve sok olyan oktató kerül ki a képzésekről, aki nem rátermett, mondhatni alkalmatlan erre a pályára. A gond az, hogy a tanfolyamokra való jelentkezésnek nincs előfeltétele, semmilyen olyan követelmény nincs, amelynek a belépéskor meg kell felelni, amely megszűrné, kiből lehet jó oktató és kiből nem. Viszont a képzést nagy eséllyel mindenki el tudja végezni – mondja egy korábban csoportos órákat is tartó aerobikoktató. Névvel nem szeretett volna nyilatkozni, termekben pedig már nem vállal munkát. Évek óta személyi edzést, funkcionális edzést vezet saját vállalkozásában.

– Kizárólag az önszorgalmon, további képzéseken múlik, hogy valaki hogy boldogul, a képzőhelyek az oktatókról teljesen leveszik a kezüket az alapképzés után. Nincs nyomon követés, nem nézik, ki hogy teljesít, egy nagyobb fitnesztermi közegben egyedül az szűr, hogy ki mennyire népszerű a vendégek között. Viszont a laikusok nem szakmai szempontok szerint szűrnek, holott csoportos órát tartani nagy felelősség – emeli ki.

A fizetések termenként változnak, van, ahol kapnak egy alapdíjat, és a vendégeik számától függően egy prémium juttatást is. Van olyan, ahol alapdíj sincsen, ezért az is előfordulhat, hogy az oktató csak néhány száz forintot kap a megtartott óráért, mert kevesen jelentkeztek rá. A fitnesztermekben probléma az is, hogy ha valaki nem frekventált idősávban és frekventált óratípussal dolgozik, akkor az az esetek többségében alig keres valamit, függetlenül attól, hogy mennyi munkát végez. Emiatt nagyon nehéz pusztán szakmai tudással pályán maradni. Ugyanakkor a szakmai alázat, a lelkiismeretesség és a tisztességes hozzáállás itt is, mint minden másban, meghozhatja gyümölcsét, de kitartónak kell lenni.

– Mindenki maga dönti el, hogy megpróbál-e kitörni, de változtatni nagyon nehéz. El kell fogadni azt is, hogy a helyszínt a termek biztosítják, ahogyan az eszközöket is, viszont az edzők juttatásai az esetek nagy részében nincsenek arányban a szerepükkel. Pedig rajtuk múlik, hogy a vendégek visszajárnak-e – emeli ki az oktató. 

Véleménye szerint a képzéseket elvégző fiatalok száma eleve nincs arányban a munkalehetőségek számával, sokuknak esélye sincs arra, hogy pályára lépjen. Jobb esetben az aerobiktanfolyamot egyetem mellett végzik a tanulók, majd ez később is csak mellékes elfoglaltság marad a számukra. Ez az út még járható, viszont főállásban irreálisan sok órát kell ahhoz vállalni, hogy mindebből meg is lehessen élni. Ahogy megszólalónk fogalmaz: az már olyan terhelést jelent, amit minőségi munkával nem lehet vállalni.

Hasonló tapasztalatokról számol be nekünk egy jógaoktató is, jógateremben már ő sem dolgozik. Névvel szintén nem szeretett volna nyilatkozni, de elmondásából kiderül: pusztán a képzéssel senki nem megy semmire. Korábban maga is tartott oktatóknak képzéseket, ezekre rengetegen jelentkeznek. Mint mondja: az emberek egyszerűen szeretnének valamilyen papírt a kezükbe, még akkor is, ha jógából, ellentétben egyéb oktatói sporttevékenységgel, nincs is OKJ-képzés. Azaz hiába van rengeteg képzőhely, jógaoktató nem szerezhet államilag elismert végzettséget, nincs egységesen meghatározott képzési és vizsgakövetelmény sem. Ez ebben a szakmában, ahol szinte mindenki ismer mindenkit, nem is jelent problémát, de azért egy teljesen kívülről érkező laikus szemszögéből kicsit másképp fest a kép. A problémákat azért érzékelik belülről is, de úgy látják, ez a jógára járóknál már nem csapódik le.

– Divatos dolog jógaoktatónak lenni, sokan próbálkoznak ilyesmivel amiatt, mert mondjuk egy multinál már unják a munkát. Viszont a tanfolyamokon rájönnek, hogy ez mélyebb tudást igényel a puszta lelkesedésnél, nem jelent könnyű pénzkereseti lehetőséget – emeli ki az oktató. Hozzáteszi, hogy aki jól akarja csinálni, annak rengeteg energiát kell fektetnie a tanulásba, a termekben kapott díjak pedig – hiába drágák a jógaórák – így is nagyon szerények. Emiatt úgy látja, az oktatóképzés pusztán a felkészítést jelenti arra, hogy valaki elkezdjen magával foglalkozni. Aztán pedig rájöjjön arra: akar-e oktatni vagy sem. Kevesen válnak oktatóvá a képzés elvégzése után, a többség csak saját egészségének megőrzése miatt űzi ezt a mozgásformát, pénzt nem tud keresni vele.

Legolvasottabb cikkek

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.