Vízi erőművek veszélyeztetik a Balkán természetvédelmi területeit

2017. november 30., csütörtök 16:56

A horvát tengerparton konzerves szardíniaként egymás mellé pakolt, napolajban pácolódó nyugat- és közép-európai turisták előszeretettel hitegetik magukat azzal, hogy belekóstolnak a balkáni életérzésbe, miközben azok, aki valóban vágynak erre az ingerre, egyre inkább fedezik fel maguknak a belső, hegyi vidékeket, a tavakkal és folyókkal átszőtt természetvédelmi területeket. (A végeredmény mindig az, hogy korábban érintetlen részek válnak elviselhetetlenné az embertömegtől, de ez most nem tartozik szorosan a tárgyunkhoz.)

A hegyi ösvényeket róva, vízesések tövében nem feltétlenül azzal foglalkozunk, hogy a balkáni táj is komoly veszélynek van kitéve, mint oly sok vidék, ahol az ember fejlődni vágyik. Pedig ez a helyzet. A Szlovéniától Görögországig húzódó széles képzeletbeli sávban összesen 2800 erőművet segítő gátat terveznek, ezeknek egyharmada, pontosabban 37 százaléka tájvédelmi körzetben vagy Natura 2000-es területen fekszik. Emiatt pedig eltűnhet a hegyi folyamok egy jelentős része, és súlyosan károsodhat a terület biológiai sokfélesége.

Jelenleg is 187 különböző helyszínen dolgoznak a munkagépek, ez lényeges növekedés a 2015-ös 67-hez képest – egyebek közt ez derül ki a bécsi székhelyű, vízgazdálkodással és természetvédelemmel foglalkozó Fluvius szervezet tanulmányából, amelyet a RiverWatch civil szervezet rendelt meg. Ez utóbbi igazgatója, Ulrich Eichelmann figyelmeztet, hogy a munkálatok helyrehozhatatlan károkat okoznak a természetben, miután a folyókat csöveken át elterelik és a természetes meder elapad. Mindez katasztrofális hatással van az ott élőkre is, de ugyanúgy a halfajokra, szitakötőkre és kérészekre is. Pedig az a vidék kimondottan gazdag az efféle csodákban: egy teljesen új, addig ismeretlen kérészfajt, az Isoperla vjosae-t éppen nemrég fedezett fel egy tudóscsoport Albánia ismert folyója, a Vjosa környékén. A tudósok ezt a vidéket mint „ökomennyországot” írják le, ahol olyan vízi fajok élnek, amelyek Európa egyéb részeiről már teljesen eltűntek. Most ez is veszélybe került, és a szakemberek arra számítanak, hogy a gátak megépítésével visszafordíthatatlanul elpusztulnak.

Damian Gjiknuri albán energetikai miniszter azonban azzal nyugtatta a Guardian újságíróját, hogy a Vjosára tervezett két gátat úgy építik meg, hogy meghagynak „sávokat és közlekedő folyosókat” a halaknak. Szerinte ma már olyan bevált módszereket lehet alkalmazni, amelyek minimálisra csökkentik a gátak vízi fauna körforgására gyakorolt negatív hatását. Hozzátette: a tanulmánnyal ellentétben csak két nagyobb gátat terveznek a folyóra, a többi a part mentén elhelyezkedő erőmű lesz. Ez utóbbiak tíz megawatt termelésére alkalmasak, ezáltal nem gyakorolnak komoly hatást a környezetre. A WWF azonban vitatja ezt, és állítja, a kisebb teljesítményű turbinák sora is komoly károkat okozhat a környezetben.

A gátépítési hullám ugyanúgy veszélyezteti az embert is. A környezetkárosító hatáson kívül a nagy energiacégek és a helyi gazdálkodók közti folyamatos konfliktus egy gyilkosságot és egy gyilkossági kísérletet is eredményezett az elmúlt években. Albániában jelenleg 81 gát épül, ezzel kiemelt terület, de Szerbiában, Macedóniában és Bosznia-Hercegovinában is 71 erőművön dolgoznak, emellett Szerbiában 800 további terv vár megvalósításra.

Legolvasottabb cikkek

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.