Dübörög a magyar sörreneszánsz

Ruzsbaczky Zoltán

Ruzsbaczky Zoltán

2016. március 3., csütörtök 19:46

Töretlenül robog a sörforradalom, a legerősebb kis főzdék a közeljövőben annyira megerősödhetnek, hogy arra már a nagy gyárak is reagálni kényszerülhetnek.

A magyar fogyasztók egyre inkább hajlandóak többet kiadni a jobb minőségű, jellemzően kisüzemi sörökért – nagyjából ez lehet a konklúziója az iparágat jól ismerőkkel folytatott beszélgetéseinknek. Mindez persze nem is annyira újdonság: a jórészt Budapesten tartott fesztiválokon évek óta tömegek mozognak, a kézművesek standjai körül akkora a népsűrűség, hogy egy tűt sem lehet leejteni. Egyre több főzde nyílik, és egyre több kocsmában, bárban kínálják a vendégeknek a magyar kisvállalkozók termékeit.

A következő lépés akár a biosörök térhódítása is lehet. Az egyik kisüzemi holland főzde tulajdonosa, valamint a vállalkozás exportvezetője személyesen jött el Magyarországra, hogy bemutassa termékeit a Csapházban, amely rengeteg hazai kézműves termelőnek is viszonteladója. A biosör főbb jellemzői, hogy – talán nem meglepő módon – minden alapanyagának biogazdaságból kell származnia, az elkészítéshez forrásvizet használnak, a gyártást pedig zöldenergia igénybevételével végzik.

Maláta
Maláta
Fotó: Székelyhidi Balázs / Magyar Nemzet

A családi vállalkozás vezetője – aki testvéreivel közösen már a tulajdonosok negyedik generációját alkotja – büszkén mutogatta a bemutatón a hozzávalókat: komlót, árpamalátát, de még koriandert és szárított citrushéjat is.

Drága vagy nem drága?

A biosört jelenleg 690–1190 forintos üvegenkénti áron adják, adódik a kérdés, hogy ez nem túl drága-e az egyszeri magyar fogyasztónak. A bemutató színhelyéül szolgáló Csapház munkatársai azt állítják, hogy nem, már az elmúlt pár napban is vitték szép számmal a söröket. „Volt, aki bejött az üzletünkbe, vett egyet próbaként, majd negyed óra múlva visszatért, és vett még ötöt” – közölte az egyik eladó. A biosör egyébként még Hollandiában sem általános, a nagy gyárak – az Amstel és a Heineken hazájáról beszélünk! – nem is igen foglalkoznak vele.

Van még hova fejlődni itthon is

Ha már a Csapházban jártunk, értekeztünk egy sort a hazai kézművessör-iparról is, hiszen a bolt több mint egy tucatnyi ilyen gyártóval áll viszonteladói kapcsolatban. „A múltkor összeszámoltam: talán 17 főzdével van kapcsolatunk, tetemes részük kiváló, csak nagy ritkán adódik gond a minőséggel, vagy hogy éppen nem szállítanak időben” – dicséri a hazai kisvállalkozókat az egyik munkatárs. A kézműves söröket már egyre több, nem erre szakosodott vendéglátóipari egységben is csapolják, ezzel azonban néha gondok vannak. „Vendégeinkkel nemrég beültünk egy étterembe, ahol az egyik híresebb hazai főzde termékét lehetett kapni, csapolva. Csakhogy nem volt rendes a hűtés, a hordó és a csap közötti csőben a sör gyakorlatilag megromlott” – hívta fel a figyelmet egy komoly hiányosságra a Csapház egyik tulajdonosa, Zsigmond Balázs. A kézművessör-kultúra fejlesztéséhez az ilyen apróságokon még sokat kell javítani – ezt a már említett holland vendégek is hangsúlyozták, amikor magyarországi élményeikről kérdeztük őket.

Palacktöltés a Csapházban
Palacktöltés a Csapházban
Fotó: Nagy Béla / Magyar Nemzet

Ennek ellenére töretlenül robog a magyar sörforradalom, egyre több a főzde – bár azt, hogy mennyi van belőlük, pontosan nem lehet megmondani, az 50-60 a legvalószínűbb –, amelyek egyre újabb különlegességekkel lépnek elő. „Van egy fiatal srác, talán 29-30 éves, néhány éve végezte el a sörtermelői egyetemi képzést, most pedig egyre-másra kapja a megbízásokat új ízek kikísérletezésére” – hoz példát egyik bennfentes beszélgetőpartnerünk a sörmánia terjedésére.

Új generáció, forradalmi megközelítéssel

„A sörforradalomnak nevezett jelenség az utóbbi évtized terméke, egy új sörfőző generáció jelent meg, új típusú termékeket, és az addigiaknál profibb marketinget vezettek be a siker érdekében” – ezt megkeresésünkre már Katona Csaba, az MTA BTK Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa, a sör történetével is foglalkozó történész mondta el. Emlékeztetett rá: 1945 után gyakorlatilag megszűnt a kisüzemi sörfőzés, a terepet az állami nagyvállalatok uralták. 1990 után ugyanakkor négy nagy gyár maradt meg: a multik kezébe kerülő soproni, borsodi és kőbányai, valamint a pécsi sörfőzde. Megjelentek ugyanakkor a kisvállalkozók is, akiknek akkori erejét mutatja, hogy 1994-re már egyesületbe (Kisüzemi Sörfőzdék Egyesülete) is tömörültek – nagyjából 100 kis főzdéről beszélhetünk ebben az időben.

Csapolás a Főzdefeszten a kézműves sörök fesztiválján
Csapolás a Főzdefeszten a kézműves sörök fesztiválján
Fotó: Hegedűs Márta / Magyar Nemzet

Az egymással és a nagy gyárakkal folytatott piaci versenyben azonban sokan elvéreztek, az új generáció vezette feltámadásra, a „sörforradalomra” pedig nagyjából a kétezres évek közepéig kellett várni. „Külföldön már népszerű, de itthon addig alig ismert sörtípusok jelentek meg hazánkban a kis üzemek révén, például az Indian Pale Ale (IPA), vagy az English Pale Ale (EPA), az új generáció már nemzetközi szinten gondolkodott, ráadásul itthon jelentős fórumot is kapott a Főzdefeszt révén” – utalt Katona az évente kétszer megrendezett, népszerű budapesti sörfesztiválra. Ma mintegy 50-60 kis manufaktúra lehet szerte az országban, ráadásul felívelő szakaszban vagyunk, egyre több jelenik meg a piacon.

Van, amiben itt a világszínvonal

Bejöttek a képbe az úgynevezett idénysörök, például a téli vagy tavaszi kiadású italok is – hogy a kisüzemiek marketingje mennyivel profibb lett egy évtized alatt, azt mutatja, hogy korábban kevés próbálkozás volt a téli szezon „meglovagolására”, télen a magyar ember hagyományosan kevesebb sört iszik, vagyis a piac még meghódításra vár.

Azt pedig, hogy mennyire jól sikerült a számunkra újfajta sörök bevezetése Magyarországra, érzékelteti, hogy Katona Csaba szerint ugyan a hagyományos lagerek tekintetében még mindig a nagy gyárak viszik a prímet, az IPA-, illetve EPA-típusú italokból a kisüzemek már elérik a világszínvonalat is.

„Mindennek köszönhetően – a sok évtizedes megítéléssel ellentétben – mára sikk, polgári tevékenység lett sört inni”

– állítja Katona Csaba.

Noha a kistermelők még mindig csak a piac töredékét, nagyjából egy százalékát tudhatják magukénak, Katona Csaba szerint a legjobbak meg fognak erősödni, amire már a nagyüzemeknek is lépniük kell majd, így a jövőben akár onnan is várhatunk új típusú italokat.

A korábbi erős ellentét azonban úgy tűnik, enyhülőben van: tavaly a kis- és nagyüzemek közös rendezvényen mutatták be árujukat a Sörszövetség szervezésében.