„Én dolgoztam Schmidt Máriánál, ott megtanultam, mi a fenyegetés”

2017. június 1., csütörtök 18:05, frissítve: péntek 15:30

Maratoni tárgyalást tartottak csütörtökön a Szert Boglárka által az Antall József Tudásközpont (AJTK) ellen indított munkaügyi perben, aminek lényege, hogy a szervezettől elküldött irodavezető szerint jogellenesen szüntették meg munkaviszonyát, miután állást foglalt egy belső, a Momentum Mozgalom népszavazási kampányát érintő konfliktusban.

Az alapítvány üzleti titkai

Az alperesi oldal kellemetlen perceivel kezdődött a tárgyalás. A tudásközpont kérte, hogy az egyik becsatolt iratot a bíróság semmisítse meg, mert az alapítvány üzleti titkát tartalmazza. „Hol van a Polgári perrendtartásban olyan, hogy a bíróság egy már becsatolt bizonyítékot daráljon be?” – kérdezte Halász Krisztián tanácsvezető bíró. Ezután arról érdeklődött az AJTK jogi képviselőjénél, mégis milyen üzleti titok lehet az iratokban – az üzleti titok tudniillik gazdasági tevékenységhez kapcsolódik. „Alperes végez gazdasági tevékenységet?” – fordult az ügyvédhez.

Az üzleti titok felemlegetésével azért hozta magát kellemetlen helyzetbe az alperes, mert egy alapítvány nem üzleti, hanem társadalmi szervezet, az AJTK-ról viszont már több helyen jelent meg a sajtóban olyan állítás, miszerint valójában egy alapítványnak álcázott, főként rendezvényszervezéssel foglalkozó gazdasági társaság, amelyhez ráadásul komoly állami pénzek jutnak.

Egy lájkért kirúgás?

A meghallgatások a felperessel, Szert Boglárkával kezdődtek. Vallomását – vélhetően zavarában – nevetgélve adta elő, ami miatt a bíró rászólt: „ez ilyen vicces?” A felperes felelevenítette a botrány kiindulópontját, amikor Antall Péter január közepén az AJTK zárt Facebook-csoportjában közzétett egy bejegyzést, melyben figyelmeztette a munkavállalókat, ne nyilvánítsanak tetszést a Momentum Mozgalom Nolimpia-kampányával kapcsolatban, mert finanszírozásuk a Miniszterelnökségtől jön; és aki ehhez nem tartja magát, annak szívesen aláírja a kilépő papírjait.

Ennek előzménye az volt, hogy az egyik dolgozó megosztotta közösségi oldalán az olimpiaellenes népszavazás egy eseményét, amire egy másik dolgozó, egy fiatal lány pozitívan reagált. Ezt a lányt aztán – állítja felperes – a következő napi vezetői értekezleten „leszúrták, mint a pengős malacot”,

Antall Péter pedig a megpofozgatását emlegette.

Szert Boglárka szerint jellemző, hogy nem az eseményt megosztó, erős testalkatú, határozott férfi kollégát állították pellengérre, hanem az alacsony, törékeny és fiatal „Editkét”, akit megalázó helyzetbe hoztak. A felperesnek meggyőződése, azért mondtak fel neki január végén, mert ő fentiekkel kapcsolatban a szervezeten belül nyíltan kiállt a vezetőség eljárásával szemben, felháborítónak tartotta, hogy egy lájkért kirúgással fenyegetőznek. Szerinte csak mondvacsinált ok az, amire a tudásközpont hivatkozott, azaz hogy az általa vezetett irodát beolvasztják egy másikba.

Kicsit döntöttek a kirúgásról, aztán inkább új szerződést ajánlottak

Alperes mindezt tagadja, állítják, már tervezték a szervezeti átszervezést, mivel az irodák augusztusban egy légtérbe költöztek, és úgy látták, a két egységnek egy vezető is elég. Ezzel kapcsolatban Antall Péter tanúvallomásában jócskán ellentmondásba keveredett önmagával. A tárgyaláson azt mondta, karácsonykor vetődött fel benne először, és csak január végén határozta el, hogy meg fog válni Szerttől. Erre felperes ügyvédei idézték két interjúját, melyekben Antall határozottan leszögezte, már novemberben döntött a felmondásról, csak nem akart karácsony előtt ilyet közölni.

A bíró nem engedte, hogy Antall kibújjon annak tisztázása alól, mikor született meg az elhatározás, nem fogadta el az olyan válaszokat, hogy novemberben „nem teljesen döntötte el”.  

– Miért ne mondhatnék most más, mint akkor? – fakadt ki végül a sokadik bírói visszakérdezésre Antall Péter.

– Mondhat, csak akkor én értékelni fogom a különböző előadásokat – tette világossá Halász, mire Antall odavetette a bírónak: „Hajrá!”

Ezt a kérdést tovább bonyolítja egy másik mozzanat. Antall Péter és ugyancsak tanúként kihallgatott felesége, Antall-Horváth Veronika egyaránt állították, hogy elégedetlenek voltak Szert Boglárka munkájával, mert „nem tudott megfelelően beszélni az emberekkel, és arrogáns volt” – de ezeket csak visszahallották beosztottaktól. Ennek ellentmondani látszik, hogy bár az irodavezető próbaideje október végén járt le, akkor mégis fenntartották a munkaviszonyát, illetve hogy januárban – már a botrány kirobbanása után – még új munkaszerződést is kínáltak neki. Pedig addigra Antallék szerint már a családjukat is ócsárolta Szert.

– Annak, hogy ócsárolta a családot, az lett a következménye, hogy felajánlottak neki egy új munkaszerződést? – kérdezte a bíró.

 – Igen – hangzott a nehezen értelmezhető válasz Antall-Horváth Veronika részéről.

Szert Boglárka egyébként a bíróságon is kemény kritikával illette volt munkáltatóját, Antall Pétert, akit teljesítmény nélküli embernek nevezett:

„nincsen diplomája, nincsen értékelhető nyelvtudása, még jogosítványa sincs. Csak több százmilliós költségvetés van, állami pénzekből”.

Sorozatos késés itt, fenyegetés ott?

A tárgyaláson az is kiderült, hogy Szert Boglárka távolról sem volt feddhetetlen munkavállaló, legfőképpen azért, mert rendszeres késő volt – ezt maga sem tagadta, és vallomásokból úgy tűnt, erre az AJTK-nál megpróbált egyfajta előjogot kiharcolni magának. Ennek ellenére mégsem ezért rúgták ki, felmondásában legalábbis csak az átszervezés szerepel. Antall szerint viszont ez is nyomott a latban, amikor arról kellett döntenie, az összevont irodák két vezetője közül melyik maradjon. Tény azonban, hogy a késésekért fél év múltán, már csak a botrány kezdetét követően adtak írásbeli fegyelmit. A felperes volt munkatársai úgy emlékeztek, más panasz is volt rá.

 
Antall Péter, az AJTK vezetője
Fotó: Balogh Dávid / Magyar Nemzet
 

Abban viszont egyetértettek az alperes által tanúként idézni kért dolgozók, hogy szerintük az nem volt fenyegetés, mikor az igazgató azt írta, bárkinek aláírja a kilépő papírjait, aki felelőtlenül lájkolgat. Ragaszkodtak hozzá, ez csak annyit jelent, hogy aki akar, önként távozhat.

„Én dolgoztam Schmidt Máriánál a Terror Házában, és ott megtanultam, mi a fenyegetés”

– mondta egyikük.

A bíróság előtt „Editke” is azt vallotta, hogy nem érezte megalázónak vagy fenyegetőnek a „helybe jöttél a pofonért” kijelentést főnöke részéről, mert jóban vannak. Az alkalmazottak szerint azzal alapvetően nincs gond, hogy a munkáltató beleszól, mit kedvelhetnek a közösségi oldalakon, ha a személyes adatlapjukon fel van tüntetve a munkahelyük.

Ítélet nyár végére várható.

Legolvasottabb cikkek

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.