Egy iskola, ahol nincs gyerekkor

MNO

2015. december 19., szombat 22:36, frissítve: vasárnap 09:32

A Magyar Nemzet 1938. és 1965. december 18-án megjelent számaiból válogattunk.

Augusztus 25-ével új sorozatot indított az MNO. 1938-ban ezen a napon jelent meg a Magyar Nemzet első száma, ebből az alkalomból pedig múltidézésbe fogtunk. Keressék mindennap a 77, illetve 50 évvel ezelőtt megjelent cikkeket az MNO-n! Válogatásunkban riportok, publicisztikák, interjúk, hírek sorakoznak majd az adott napi számból, bepillantást engedve nemcsak a korba, de az azt bemutató Magyar Nemzet szellemiségébe is.


 

Parcellázzák herceg Boncompagni kisszállási uradalmát

Ezt írta a Magyar Nemzet
További bejegyzéseinket itt olvashatja.

A felső-bácskai és dél Pest megyei gazdaközösség nagy érdeklődéssel várja a végleges döntést abban a tárgyalásban, mely a földművelésügyi minisztérium és a kisszállási uradalom között a 17 000 holdas s jelenleg egy részvénytársaság bérletében lévő birtoknak kisemberek részére való juttatása céljából megindult.

Az érdekelt községek, Jánoshalma, Mélykút, Kelebia és Tompa kiküldöttjeinek jelenlétében a földművelésügyi minisztérium részéről vitéz dr. Mátéfy Elek folytatott megbeszéléseket az uradalom tulajdonosának, Boncompagni olasz hercegnek jogtanácsosával. A minisztérium kiküldötte megállapította, hogy a telepítési törvény értelmében a Jánoshalma község közelében lévő Dongo-majori részből 2000 holdat igénybe kell venni telepítési célokra. Az uradalom jogtanácsosa amellett foglalt állást, hogy inkább engedjék meg, hogy a herceg magánparcellázás útján aprózza fel birtokát s ebben az esetben a 2000 holdnál nagyobb területet is hajlandók parcellázni, sőt a tulajdonos az egész birtok felparcellázása ellen sem tiltakozik.

A tárgyalások jegyzőkönyvei most fölkerülnek a minisztériumba, ahol a tárgyalásokat tovább folytatják. Az érdekelt gazdaközönség különböző megoldási módokat tartana jónak. Vannak, akik azt hangoztatják, hogy a hatalmas birtok parcellázásával lehetővé válna, hogy a birtokosok különböző helyeken lévő földjeiket eladva, az uradalomból egy tagban vehessenek s eddigi parcelláikat mások vehetnék meg.

Ezzel szemben a kelebiai és tompai lakosság – mely csupa nyomorúságos napszámosokból és 1-2 holdas törpebirtokosokból áll – helyesebbnek tartaná, ha 2000 holdat telepítési célra igénybe vennének, a többi pedig kishaszonbérletek formájában szövetkezetnek juttatnák. Szabad parcellázás esetén ugyanis csak azok jutnának újabb földterülethez, akiknek már vagyonuk és pénzük van, a nyomorgó kelebiaiak és tompaiak pedig tovább is föld és megélhetés nélkül maradnának.

(1938. december 18., 12. oldal)

 


 

Egy iskola, ahol nincs gyerekkor

Látogatás a tizenöt éves artistaiskolában

Artistaiskola. Valahogy nem illik össze képzeletünkben a két szó. Az iskola hűvös, köz­napi józanságát sehogy sem tudjuk összeilleszteni gyer­mekkorunk romantikus cir­kuszélményeivel, a csodálatos mutatványokkal, amelyeket hallatlan könnyedséggel csi­náltak a csillogó, elegáns kosztümös nők és férfiak. Pe­dig van ilyen iskola, s épp az idén töltötte be tizenötö­dik „életévét«.

Mit csinálnak, hogy tanul­nak, hogyan töltik szabadide­jüket a jövő artistái? – kí­váncsiskodtam be egy délelőtt az iskola Gorkij fasori épü­letébe.

– Szabadidő? Olyan ne­künk nincsen – csodálkozik rám mindenki, akitől csak ér­deklődöm. – S már sorolja is, mi mindent kell csinálnia reggeltől estig. Délelőtt nyolc­tól egyig gyakorlati foglalko­zások vannak: akrobatika, egyensúlyozás, létragyakorla­tok, szertorna, zsonglőrgyakor­latok, zeneóra.

– Egy órától kettőig szaba­dok vagyunk. Bekapjuk az ebédet, aztán sietünk az Ál­lami Balettintézetbe, ahol a balettiskola növendékeivel együtt tanulunk az általános iskolai vagy gimnáziumi osz­tályokban, este hatig. Ami időnk marad, azt tanulásra fordítjuk, mert valamikor fel kell készülnünk a tanítási órákra is, És aludni is kell legalább nyolc-kilenc órát, hogy bírjuk az iramot. Tessék ezeket összeadni és hozzászá­molni az étkezést, utazást, egy kis beszélgetést a családunk­kal – de csak annyit, hogy „mit csinálsz, ml újság” – ugye, hogy semmi sem marad.

– A helyzet csakugyan ez kérem – mondják az oktatók, – Ezeknek a gyerekeknek tulajdonképpen nincs is gyer­mekkoruk, úgy, ahogy a. töb­bieknek. Ide kerülnek hoz­zánk tíz-tizennégy éves ko­rukban – később már nem lehet, tizennégy évesen is csak kivételesen – és azután nincs megállás, nincs kihagyás, mert a porondon nem lesz pardon, ott teljes ember kell minden pillanatban.

Miért vállalják mégis? Aligha lehet erre pontos választ adni. A cirkusz romantikája biztosan hatalmas vonzóerő, de nem valószínű, hogy egy ugyanazon mozdulat ezredik ismétlése, gyakorlása olyan romantikus dolog. Pedig enélkül nem megy semmi. A ref­lektorok fényében már nem lehet tétovázni, véletlenre, vakszerencsére bízni valamit, ott minden lényeges, a szó szoros értelmében életbevágóan fontos.

– Szív kell ehhez, kérem. Szeretni kell a cirkuszművé­szetet – fogalmazza meg a választ Eötvös Tibor, aki öt éve tanul az iskolában. – Nálunk a családban hagyo­mány ez a pálya, már a déd­apám is artista volt, apám is az, a rokonaim is. Ők azt sze­retnék, ha tovább tanulnék, egyetemre mennék: jogásznak vagy színházi rendezőnek. Majd meglátjuk. Mindenesetre a’ cirkusszal akarok foglal­kozni egész életemben, más­képp el sem tudom képzelni.

És a cirkuszhoz kötötték életüket a többiek is: Szabó Géza, akit vidéki vasutas szü­lei sehogy sem akartak vándorkomédiásnak engedni, Berkecz János, aki vele együtt fog majd szerepelni a rövi­desen összeálló gumiasztal akrobatacsoportban, Eötvös Ibo­lya és Eötvös György is, akik testvérek és szintén az „Eötvös-dinasztia” tagjai, s a töb­biek, akik felnőttes komolysággal és vasszorgalommal gyakorolnak a szőnyegeken, egyénsúlyoznak a létrákon, is­métlik, csiszolják mozdulatai­kat, számaikat.

Kezdődik az újabb óra: szer­torna; tanára Pataky Ferenc olimpikon. Azt hiszem, nem kell. búcsúzni tőlük, vagy ha igen, így; viszontlátásra a po­rondon!

Horváth György (1965. december 18., 4. oldal)

 


Válogatta: Bittner Levente
Észrevétele, javaslata van? Ossza meg velünk, írjon a bittner.levente@mno.hu címre!

Legolvasottabb cikkek

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.