Tömegek áramlottak a falvakból a városokba

MNO

2016. szeptember 4., vasárnap 15:58

Vajon fel tudja szívni az ipar a mezőgazdaságból áramló tömegeket? A Magyar Nemzet archívumából.

2015. augusztus 25-ével új sorozatot indított az MNO. 1938-ban ezen a napon jelent meg a Magyar Nemzet első száma, s ebből az alkalomból múltidézésbe fogtunk. Keressék a 77, illetve 50 évvel ezelőtt megjelent cikkeket az MNO-n! Hetente többször is jelentkező válogatásunkban riportok, publicisztikák, interjúk, hírek sorakoznak majd az adott időszak számaiból, bepillantást engedve nemcsak a korba, de az azt bemutató Magyar Nemzet szellemiségébe is.


 

Új foglalkozást kereső tömegek áramlanak a falvakból a városokba

Ezt írta a Magyar Nemzet
További bejegyzéseinket itt olvashatja.

Mezőgazdasági államban mindig nagy feladat a népfölösleg elhelyezése, mert minél jobban racionalizálódik az agrártermelés, rendszerint annál kevesebb embert tart el. A mezőgazdaság tehát legtöbbnyire nem tud helyet adni az agrárlakosság népfölöslegének s ez az embertöbblet túlnyomórészt a városokba áramlik, de ha a falvakban marad is, más, nem agrárfoglalkozási ágakban keresi a megélhetést.

Magyarországon az utóbbi évtizedek során  a mezőgazdaságból kiáramló népfölösleget nagyjából az ipar szívta fel és tartotta el, amit megtehetett, mert a világháború előtti évtizedekben s azóta is a magyar ipar folyvást nőtt. A legutóbbi politikai fejlődés következtében azonban nem csupán a mezőgazdasági népfölöslegnek az eddigi az eddigi mértékben való áramlására lehet számítani az ipar felé, hanem más okokból is növekedni fog ez a folyamat. Az egyik ilyen esemény a Felvidék déli sávjának visszacsatolása, minthogy ez a terület nagyobb arányban agrár, mint a trianoni állam, a másik pedig a készülő földreform, aminek következtében szintén arra lehet számítani, hogy bizonyos területekről az eddiginél nagyobb számban jelentkeznek majd a városokban eddig agrárfoglalkozású munkavállalók. Ebből az következik, hogy a magyar iparnak az eddiginél is nagyobb mértékben kellene továbbnőnie, hogy ezeket az új tömegeket munkához, kenyérhez juttathassa.

Mindenesetre érdekes, hogy amíg a trianoni állam területén 1890-ben 6 millió lélek élt és ebből 4,2 millió foglalkozott őstermeléssel, addig 1930-ban az ugyanezen területen élő 9 millió lélekből is alig valamivel több, 4,5 millió élt az őstermelésből. Negyven év alatt, tehát másfélszeresére nőtt az egész lakosság a trianoni területen, az őstermelésből élő rész azonban alig emelkedett valamivel. Ennek a negyven évnek tehát úgyszólván egész népfölöslegét, két és félmillió embert nagyobbrészt az iparnak kellett eltartania.

Hogy ez a városba való áramlás a világháború óta is tart, sőt, talán fokozódik, arra érdekes fényt vetnek a következő adatok: Az őstermelésnek 1920. elejétől 1936. végéig természetes szaporodási többlete 440 000 főt tett ki.  Ebből 407 000 esett a segédszemélyzetre, tehát mezőgazdasági munkásokra és főként gazdasági cselédekre. 33 000 lélek esett a mezőgazdasági önállókra, ezeknek természetes szaporodása azonban csak 1933-ig tartott, azóta ebben a rétegben többen haltak meg 1936 végéig, mint amennyien születtek.

Móricz Miklós számítása szerint 210 000-re tehető azoknak a száma, akik 1930-tól 1936-ig a falvakból bevándoroltak a városokba, tehát körülbelül az egész őstermelési népfölösleg, ugyanakkor a többi foglalkozási ágban a szaporodás ugyanez alatt az idő alatt 133 000 volt, összesen 345 000.

Ezeket az új tömegeket kétségkívül főként az iparnak kell eltartania s föltehető, hogy a kormány fokozott súlyt vet az alsóbb néposztályok életének javítására, gondot fordít a nagy reformok során arra is, hogy a mezőgazdaságból a városokba áramló tömegeket egy megnagyobbodó ipar fölvehesse kiszélesítendő üzemeibe.

(1939. augusztus 24., 8. oldal)


Válogatta: Bittner Levente
Észrevétele, javaslata van? Ossza meg velünk, írjon a bittner.levente@mno.hu címre!

Legolvasottabb cikkek

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.