Fúróval ütnek lyukat agyunkba a múlt borzalmai

2017. november 16., csütörtök 18:55, frissítve: péntek 08:20

Kovalovszky Dániel Capa-ösztöndíjas projektje a kommunizmus áldozatainak szenvedését mutatja be.

A magyar nosztalgiakedvelő nemzet. Szeret arról beszélni, régen mi és hogy zajlott a Kárpát-medencében, mi mindennek örülhettünk és mi mindentől kellett szenvednünk a honfoglalás óta eltelt több mint ezeregyszáz évben. Többnyire persze a rosszból jutott ki nekünk több (ahogy mondani szokás „ütközőzónában vagyunk”), és sajnos ezek egy részét még a mai napig sem tudta feldolgozni vagy átértékelni, helyén kezelni társadalmunk.

Főleg a Rákosi Mátyás és Kádár János nevével fémjelzett évtizedek hagytak olyan mély sebeket Magyarország testén (egyes állampolgárokén is), hogy azokat a rendszerváltás óta eltelt több mint negyedszázad sem tudta minden esetben enyhíteni. Vannak, akik úgy vitték magukkal a sírba megpróbáltatásaik terhét, hogy sosem voltak képesek feldolgozni azokat, mások a mai napig ezzel együtt élik mindennapjaikat.

 
Részlet a recski kényszermunkatábor kőbányájából. A recski bánya volt a leghírhedtebb munkatábor, három évig üzemelt, 1950–53 között. A szovjet Gulagok mintájára több ezer fogvatartottat minimális feltételek között dolgoztatták folyamatosan a kőbányában. A rabokat sokszor állati kegyetlenséggel fenyítették, kínozták, éheztették
Fotó: Kovalovszky Dániel
 

Kovalovszky Dániel fotográfus is úgy érzi, vannak még bőven adósságaink azokkal szemben, akiket ártatlanul, koholt vádak alapján küldtek börtönbe vagy munkatáborba a kommunizmus évei alatt. Éppen emiatt a Capa-nagydíj 2017-es ösztöndíjasaként arra vállalkozik, hogy képeken keresztül mutassa be annak a világnak az emlékét, amelyben sokan haltak meg értelmetlenül és sokaknak nyomorodott meg a teste és a lelke.

 
Egy korabeli Böhler fúrógép, amelyet a rabok kőfejtésre használtak a csolnoki bányában
Fotó: Kovalovszky Dániel
 

„Munkámban az emberi szabadság és demokrácia törékenységét kezdtem el vizsgálni végigjárva Magyarországon a kommunista diktatúra meghatározó helyszíneit jelenkori állapotukban. A politikai elítéltek emlékirataira bukkanva egy ijesztő és eddig ismeretlen világ tárult fel előttem, amely rádöbbentett arra, hogy mennyire felszínes a történelmi tudásom erről a korszakról. Elhatároztam, hogy egy vizuális gyűjtésbe kezdek, amely ennek az átláthatatlan időszaknak egy sokak számára ismeretlen, de mégis jelentős részét tárná fel: az 1956-os forradalom előtti és utáni börtönvilágot. Az ott átélt testi-lelki szenvedéseket nem lehet fényképekkel visszaadni, de mégis megpróbálok valamit előhívni a fogvatartottak emlékeiből, megidézve ezzel a korra jellemző atmoszférát” – írja munkájáról a fotós.

 
Kukucskáló egy börtönajtón a volt Hadik-laktanya pincebörtönében. Ezen keresztül figyelték a börtönőrök a rabokat, nehogy bármilyen szervezkedésbe kezdjenek
Fotó: Kovalovszky Dániel
 

Kovalovszky a helyszíneket végigjárva, a fotográfia segítségével keresi a válaszokat arra, hogy hogyan lehetett átélni a meghurcoltatásokat és a bezártságot, megőrizve közben az emberi méltóságot. Ezúttal elsősorban az érdekli, hol vannak az emberi elme tűrőképességének határai és hogyan kezd a túlélési ösztön automatizálódni egy végtelenül kilátástalan és kiszolgáltatott helyzetben.

 
Egy sziklába vájt sötétzárka a veszprémi várbörtön –3. szintjén. Itt főként egyházi személyeket tartottak fogva. A rabok jó esetben is csak egy szalmával kitömött zsákot kaptak párna gyanánt
Fotó: Kovalovszky Dániel
 

A projektet a fotográfus olyan idős emberek portréival és személyes történeteivel igyekszik bővíteni, akik az általa dokumentált helyeken raboskodtak. Igyekszik olyan portréalanyokat felkutatni, akik „a közélettől és szerepléstől távol, visszahúzódva élnek, cipelve ezt a súlyos történelmi terhet, amelynek teljes feldolgozására már nem maradt idő az életükben”. Munkájának nehézsége, hogy a még élő, egykor politikai foglyok sorra eltávoznak, és a helyszínek is folyamatosan átalakulnak vagy megszűnnek.

 
Józsefet 1957-ben tartóztatták le, és életfogytiglanra ítélték államhatalom megdöntésére irányuló cselekmények miatt. Végül az 1963-as amnesztiával szabadult. 2017 szeptemberében hunyt el, nem sokkal a portré készítése után
Fotó: Kovalovszky Dániel
 

„Bízom abban, hogy a munkám egyszer történelmi szempontból is értéket fog képviselni és közvetíteni tud valamit a jövő generációinak, akik már egy szabad világba születtek és csekély a tudásuk arról, hogy mit élt át akkor egy generáció” – emeli ki Kovalovszky Dániel. A hatás mindenesetre valóban erős. A stilizált, rideg, ugyanakkor minimalizmusukban és nagyon sokat eláruló képeket elnézve agyunkba úgy üthetnek lyukat durván és fájdalmasan a korszak borzalmai, mint egykoron a rabok által használt Böhler fúrógép a sziklákba a csolnoki bányában. 

 
Az egykori Katonai Bíróság Gyorskocsi utcai frontja. Itt ítélték halálra koncepciós per során Nagy Imrét
Fotó: Kovalovszky Dániel
 
 
Zuhanyzó a budapesti Kisfogházban, ahol a raboknak hetente csupán három percre nyílt lehetősége a mosakodásra
Fotó: Kovalovszky Dániel
 
 
Börtönfolyosó a Doberdóban. Az elítéltek vallomásai alapján három nap után szinte minden fogvatartott öngyilkossággal próbálkozott, hogy elkerülje a további szenvedéseket
Fotó: Kovalovszky Dániel
 
 
Válóczy Istvánt 1958-ban tartóztatták le a szovjet hadsereg szándékos provokálása, valamint tűzharc kirobbantása miatt. Életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélték, amiből 5 évet töltött le, és az 1963-as amnesztiával szabadult
Fotó: Kovalovszky Dániel
 
 
Egy kiszáradt fa a recski barakk területén
Fotó: Kovalovszky Dániel
 
 
Részlet a kistarcsai táborból. A Kistarcsai Központi és Gyűjtőtábor 1950-ben kezdte meg működését és kisebb megszakításokkal 1957-ig üzemelt. 1957-ben 8000 foglyot tartottak itt fogva
Fotó: Kovalovszky Dániel
 
 
Kovács Lajost 1957-ben, 14 éves korában tartóztatták le fegyverrejtegetés bűntettével. Hat hónapot töltött a Szőlő utcai átnevelő intézetben. Jelenleg egyedül él nyugdíjasként Budapesten
Fotó: Kovalovszky Dániel
 
 
Egy eredeti darabka a recski barakkokat körülvevő szögesdrót kerítésből
Fotó: Kovalovszky Dániel
 
 
A politikai foglyok fogva tartására fenntartott cellák a szegedi Csillag börtönben
Fotó: Kovalovszky Dániel
 
 
WC-csésze a Kisfogház egyik cellájából
Fotó: Kovalovszky Dániel
 
 
Cseh Sándort 1956-ban tartóztatták le forradalmi tevékenysége miatt, a börtönből 1959-ben szabadult. Megjárta a leghírhedtebb börtönöket. Jelenleg nyugdíjas, feleségével és lányával Budapesten él
Fotó: Kovalovszky Dániel
 
 
Akasztófa a Kisfogház vesztőhelyén. Naponta átlagosan 16 foglyot akasztottak fel, főként a hajnali órákban. Itt végezték ki Nagy Imrét, Magyarország egykori miniszterelnökét is
Fotó: Kovalovszky Dániel
 
 
Egy korabeli bakancs a csolnoki rabtábor foglyainak öltözékéből
Fotó: Kovalovszky Dániel
 
 
Részlet a recski kényszermunkatábor kőbányájából
Fotó: Kovalovszky Dániel