„Ha 70 dzsihadista elindul, és 29 érkezik meg, hányan haltak mártírhalált?”

2017. június 17., szombat 14:04, frissítve: vasárnap 12:02

Emberpróbáló feladatra vállalkozott egy magyar fotós, aki a múlt évben eldöntötte, hogy fényképezőgépével végigköveti a Közel-Keleten dolgozó jezsuiták munkáját. Hölvényi Kristóf nemcsak az iszlamisták által elüldözött keresztényekkel találkozott Irakban, hanem a moszuli frontvonalat is felkereste.

Kevés olyan magyar fotóriporter van, aki felvállalja, hogy fél évig távol lesz az otthonától, és a sokat szenvedett közel-keleti térségben dokumentálja a legtöbbet szenvedők életét. Hölvényi Kristóf közéjük tartozik: a fotós a Jezsuita Menekültszolgálat Közel-Kelettel és Észak-Afrikával foglalkozó csoportjához ment dolgozni, amely Libanonban, Szíriában, Jordániában és Irakban gondozza azokat, akik elmenekültek a harcok elől.

– A legmegrázóbb mindig az, amikor olyan emberi történettel találkozunk, amely nem a reményteljes jövőbe fut ki – összegezte lapunknak a látottakat a fotós. Libanonban, ahol a legtöbb időt töltötte, hivatalosan nincs egyetlen menekülttábor sem, ehelyett a helyiek kiadják a földjüket a menekülteknek, akik aztán sátrakat húznak fel rajta, és a munkájukkal fizetnek azért, hogy ott élhessenek.

Hölvényi Kristóf találkozott olyan fiúval, akit annyira összevertek, hogy megvakult. De az is lehet, hogy repeszek okozták a sérülést, mert egyből a megverése után becsapódott mellette egy gránát. Ma egy bejrúti kis boltban kell naphosszat ülnie, mert a tulajdonos azt is megtiltotta neki, hogy felálljon – akkor csak gondot okozna, és leverné a sűrűn felaggatott ruhákat az üzlet faláról. Pedig értelmes, tanult fiú, a fotóssal is beszélgetett, miután erősen kezet szorítottak.

Később Hölvényi Irakba is elutazott néhány hétre, ahol az útja először az Iszlám Államtól visszafoglalt keresztény településekre vezetett. Itt már egyáltalán nem engedték számára a szabad mozgást, rengeteg ellenőrző ponton kellett átjutnia, mire végül elérte úti célját. Karakosban nem csak a szétlőtt házak tanúskodnak arról, hogy nemrég terroristák kezén volt a város. Az egyik épületben még levágott szakállmaradványokat is találtak, a dzsihadisták így próbálták álcázni magukat, mielőtt elszöktek innen. A településen még mindig vannak olyan táblák és falfirkák, amelyek a kalifátus eljövetelét hirdetik.

A következő célpont már a terrorszervezet iraki (egykori) fővárosa, Moszul volt, melynek nyugati oldalán a mai napig harcolnak az iraki biztonsági erők a körbezárt terroristákkal. A fotós éppen ide, a Tigristől nyugatra fekvő részre érkezett, ahová lassan vissza-visszatérnek az egykori lakók.

– Hihetetlen volt látni ezeket az embereket, akik néhány hete még az Iszlám Állam uralma alatt éltek – meséli Hölvényi Kristóf, aki később a terrorkalifátus gyermekeknek készített matekkönyvét is látta. Ennek egyik feladata így szól: „Ha 70 dzsihadista elindul, és 29 érkezik meg, hányan haltak mártírhalált?” De a természetismeret-könyvet is átrajzolták az iszlamisták, ebben egy mezőn lovagló, zászlót tartó harcost látni, aki büszkén tekint a jövőbe. A fotós a városban azonban egyetlen kereszténnyel sem találkozott, és nem csak azért, mert félnek a robbanószerek miatt, amelyeket a terroristák hagytak hátra maguk után. Sokkal inkább attól tartanak, hogy egykori szomszédaik újra ellenük fordulhatnak.

– Ha elárultak minket egyszer, miért ne árulnának el újra? – tette fel korábban a kérdést a fotóriporternek egy elmenekült keresztény. Ám ennek ellenkezőjére is volt már példa: egy karakosi családnak épp egy muszlim család szólt, hogy meneküljenek, mert megindult az Iszlám Állam a városuk felé. A felszabadított vidékeken még mindig vannak olyan területek, ahol aknamezőkre figyelmeztetik az arra utazót.

Amint a fényképeket nézegetjük, Hölvényi Kristóf felidézi azt a reményvesztettséget, amelyet akkor tapasztalt, amikor a megvakított libanoni fiúval találkozott.

– Leginkább ezek viselnek meg. Ott voltam, elkészítettem a fényképet, de azután mi van? Neki miért lett ettől jobb? – kérdezi szomorúan a fotóriporter, aki arra gondol, hogy a megvakított fiú ezekben a percekben is a ruhaboltban ülhet a sarokban. Mi mégis úgy látjuk, hogy a magyar fotós munkája nem volt hiábavaló: egy barbár korról tanúskodnak, amelyben még mindig jelen van az emberség. 

 
Az Arany Divízió orvosai egy sebesült civilt kezelnek Moszulban. Barzant egy repesz találta el, miközben sétálgatott az utcán a város Jarmuk nevű negyedében
Fotó: Hölvényi Kristóf
 
 
A felszabadított Moszul egyik utcája
Fotó: Hölvényi Kristóf
 
 
Az iraki hadsereg különleges erőinek katonái lemossák Hummer terepjárójukat Moszulban
Fotó: Hölvényi Kristóf
 
 
Több ezer moszuli fiatal megy a környező menekülttáborokból, valamint Moszul felszabadított részeiről megírni végső vizsgáját az újranyitott egyetemen Bartellában. Az egyetemet az IÁ 2014-ben záratta be
Fotó: Hölvényi Kristóf
 
 
Az országon belül lakóhelyüket elhagyni kényszerülő személyeknek rendezett misére igyekeznek Ozalban, a legtöbbjük Moszul közeli városokból származik
Fotó: Hölvényi Kristóf
 
 
Szír menekültek Libanonban
Fotó: Hölvényi Kristóf
  
 
Szír menekült gyerekek bejrúti lakásukban 2016. november 24-én. 2014-ben hagyták el Rakkát
 Fotó: Hölvényi Kristóf
 
 
Szíriai kisfiú és húga átmeneti otthonukban, Bübloszban 2016. november 28-án
Fotó: Hölvényi Kristóf
 
 
Menekülttábor a libanoni Bekaa-völgyben
Fotó: Hölvényi Kristóf
 
 
Szír család vízipipázik a menekülttáborban
 Fotó: Hölvényi Kristóf
 
 
Vasárnapi családi vadászat a libanoni Bkerzlában
Fotó: Hölvényi Kristóf
 
 
Karácsonyfa az észak-iraki Karakos bejáratánál 2017. február 14-én
Fotó: Hölvényi Kristóf
 
 
Az IÁ által megrongált, bibliai jelenetet ábrázoló falfestmény a Moszultól 23 kilométerre lévő Bartellában
Fotó: Hölvényi Kristóf
 
 
Palesztin srácok egy játékteremben a Satila táborban
Fotó: Hölvényi Kristóf
 
 
Samaha és Ali családja. Egy szíriai vegyi támadásban életét vesztette a pár hat hónapos kislánya. Nem sokkal ezután menekültek el az országból három életben maradt gyerekükkel
Fotó: Hölvényi Kristóf
 
 
Szír gyerekek játszanak a jordán–szír határ közelében. Családjuk, nagyjából 50 fő, a jordán sivatagban épített új otthont magának
Fotó: Hölvényi Kristóf
 
 
A családból többen lehetőséget kaptak, hogy Amerikába menjenek, ők viszont inkább a maradás mellett döntöttek
Fotó: Hölvényi Kristóf
  
 
Ali is Szíriából menekült el családjával, és most a jordán sivatagban kezdett új életet
Fotó: Hölvényi Kristóf
 
 
Szír menekült férfi végzi magrib (naplemente utáni) imáját a jordán sivatagban
Fotó: Hölvényi Kristóf
 
 
Atef testnevelésórát tart szír menekült gyerekeknek a libanoni Baalbekben, a Paradicsommadár óvodában. A tanár úr Homszból menekült el, két testvérét és sok távolabbi rokonát veszítette el
Fotó: Hölvényi Kristóf
 
 
Madzsd Homszból menekült el először Damaszkuszba, majd később a libanoni Baalbekbe. Az egyik szemére még Homszban, egy mellé becsapódott gránát miatt vakult meg, a másik szemére egy rosszul sikerült műtét után. Apja néhány hónapja hozta a libanoni határra, és hagyta ott. Azt mondta neki, hogy ő már nem tud róla gondoskodni, ne is keresse többet. Madzsd most egy baalbeki ruhabolt konyhájában lakik testvérével. A tulajdonos megtiltotta neki, hogy mozogjon a boltban, nehogy leverjen valamit. Az utcára sem mer kimenni, vécére is csak segítséggel tud eljutni
Fotó: Hölvényi Kristóf
 
 
Ha 70 dzsihadista elindul, és 29 érkezik meg, hányan haltak mártírhalált? Példa az Iszlám Állam egyik matematikakönyvéből
Fotó: Hölvényi Kristóf
 
 
A 10 hónapos Farah (nevének jelentése: boldogság) egy nyugat-moszuli kórházban
Fotó: Hölvényi Kristóf
 
 
Az iraki Karakos székesegyházának udvara. Az IÁ lőtérként használta, itt gyakorolták a célzást
Fotó: Hölvényi Kristóf
 
 
A karakosi püspök feldúlt szobája
Fotó: Hölvényi Kristóf
 
 
Útszéli babaárus tradicionális kurd nadrágban. Erbil, Irak, 2017. február
Fotó: Hölvényi Kristóf
 
 
Farisz és fia, Dilsar egy lerombolt mazarban 2017. február 15-én. Mindketten mezítláb vannak, mivel a mazar a jazidik szent helye, és tilos cipővel belépni. Basikát 2016 novemberében szabadították fel a pesmerga kurd harcosok az IÁ alól. A korábban főleg jazidik által lakott város ma szinte teljesen kihalt, a lakosság még 2014-ben elmenekült. Farisz hat napja tért vissza családjával
Fotó: Hölvényi Kristóf
 
 
Szindzsárból menekült jazidi gyerekek
Fotó: Hölvényi Kristóf
  
 
Kilátás Szaddám Huszein egyik volt palotájából Észak-Irakban
Fotó: Hölvényi Kristóf
 
 
Nazir, a siketnéma pesmerga őrzi a palota romjait
Fotó: Hölvényi Kristóf
 
Fodrásztanfolyam szír és helyi nőknek Libanonban, a Bekaa-völgyben
Fotó: Hölvényi Kristóf
 

 

 

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.06.17.