Íme a gyoda nagyra nőtt kuzinja, amit tényleg egy vérfürdő miatt emeltek

Fokasz Oresztész

Fokasz Oresztész

2017. október 15., vasárnap 08:00, frissítve: vasárnap 09:13

Huszonhétezer halott – ennyi áldozatot szedett a világ második legvéresebb háborúja 2016-ban. Hasonló statisztikával szembesülvén az európai ember hajlamos reflexből valamelyik közel-keleti, délkelet-ázsiai, esetleg afrikai tűzfészekre gondolni, hiszen az itteni médiából főleg efféle hírek harsognak. Ön szerint melyik konfliktusról, melyik szerencsétlen, nyomorult országról lehet szó, ahol ilyen sokan, egy Esztergom méretű városnyi ember halt erőszakos halált egyetlen év alatt? Szíriáról? Afganisztánról? Netán Jemenről vagy Nigériáról?

Ha így okoskodott, tévedett: a világ második legtöbb áldozatot követelő fegyveres összetűzése Mexikóban volt tavaly. És még csak nem is „igazi”, „dicső”, „honvédő” háborúról van szó, melynek során a bátor és erényes hősök bátor erényességükkel lesújtanak a gaz gonosztevőkre, hogy azok ne tudjanak több gaz gonoszságot elkövetni. (Az, hogy ki a hős és ki a gonosztevő, persze a „hagyományos” háborúkban is legfeljebb utólag szokott eldőlni.) Nem, a mexikói valóság ennél sokkal földhözragadtabb, s egyben jóval kilátástalanabb. Ott ugyanis drogháború dúl: a minél nagyobb területeket megszerezni vagy megtartani próbáló bandák egymás és a rendfenntartó erők tagjait – s közben „persze” az útjukba keveredő ártatlan civileket – gyilkolják halomra, és viszont. A szóban forgó területek jelentős hányada pedig még csak nem is Mexikóban, hanem bizony a szomszédos Egyesült Államokban található, ahol az igazán fizetőképes kereslet is. A vérfürdő hullámverése tehát egész az USA-ig ér, noha az ottani hatóságok mindent elkövetnek annak érdekében, hogy az a határon megtörjön.

Különös vidék Mexikó és az Amerikai Egyesült Államok találkozása. Amolyan igazi határterület, ahol minden összekeveredik, minden elmosódik, minden és mindenki kicsit amerikai és kicsit mexikói is egyben, valamint nagyon sajátos. Szépen megénekelték mindezt a szintén drogról és a kereskedelméről (is) szóló Totál szívás (Breaking Bad) című nagy sikerű tévésorozatban. Az a környék tényleg olyan: határvidék, ahonnan nézve maga a határvonal szinte nem is látszik.

Leszámítva a böhöm nagy kerítést a két ország között.

A magyar gyoda nagy testvére a világ egyik leghíresebb és legemblematikusabb hasonló létesítménye. Még a kilencvenes években kezdték építeni, hogy útját állják az illegális határátlépőknek, s így egyben a drogfutároknak. Nem egyetlen, hanem több kerítés összességéről van szó, fizikai értelemben is létező akadály összesen mintegy ezer kilométeren húzódik a bő háromezer kilométeres szárazföldi határon. Magát a barikádot és a „csupasz” szakaszokat is fegyveres határőrök felügyelik, a kerítéstelen részeket pedig még mindenféle kütyük, szenzorok, kamerák is. Többször felmerült már az akadály kibővítése, legutóbb Donald Trump elnök ígérte még a kampánykörútján, hogy gyakorlatilag hermetikusan elzárja egymástól a két országot egy „nagy, magas, gyönyörű” fallal, amit ráadásul Mexikóval fizettetne ki. Ennek az ígérgetésnek akkor inkább volt idegengyűlölet-, mint védekezésszaga, de ez talán egy másik írás témája lehetne.

Most inkább megmutatjuk, mennyire hasonló az objektum két oldala, de mégis mennyire más az élet északon és délen.

Mexikó: por, homok, szögesdrót

 
Az Egyesült Államokat és Mexikót elválasztó kerítés Sonoytában
 Fotó: Guillermo Arias / AFP
 
 
Egy parkoló bejárata a Mexikót az Egyesült Államokkal összekötő nemzetközi híd közelében, Nuevo Laredóban
 Fotó: Yuri Cortez / AFP
 
 
Mexikói katonák járőröznek Sonoytában
 Fotó: Guillermo Arias / AFP
 
 
Mexikói kézműves termékek Puerto Palomas egy boltjában
 Fotó: Yuri Cortez / AFP
 
 
Keresztek egy gyilkosság nyolc női áldozatának emlékére Lomas del Poleóban
 Fotó: Yuri Cortez / AFP
 
 
Halászhorog az angolul Rio Grande-nek, spanyolul Río Bravónak nevezett határfolyó alatt, a két országot összekötő híd alatt
Fotó: Guillermo Arias / AFP
 
 
Bokszkesztyűk lógnak egy parkoló bejáratánál Nuevo Laredóban
 Fotó: Yuri Cortez / AFP
 
 
Szent Júdás Tádénak szentelt oltár és kápolna egy kihalt út mentén Ciudad Acunában
 Fotó: Yuri Cortez / AFP
 
 
Gumiabroncsot cserélő férfi Manuel Ojinagában
 Fotó: Guillermo Arias / AFP
 
 
Galambok repülnek a mexikói hősről, Francisco Villáról elnevezett utcában lévő közlekedési lámpák felett Ciudad Juárezben
 Fotó: Yuri Cortez / AFP
 
 
Férfiak kelnek át Mexikóba a Paso del Norte-i hídon, Ciudad Juáreznél
 Fotó: Guillermo Arias / AFP
 

 

USA: por, homok, szögesdrót (és némi beton)

 
Hátsó lámpák fénycsíkjai világítják meg az utat, ahogy a kocsik átlépik a határt San Diegóból Mexikó felé
 Fotó: Jim Watson / AFP
 
 
Határőr ellenőriz az Egyesült Államokban lévő Tecatéban, miután szeizmikus tevékenységről kapott értesítést
Fotó: Jim Watson / AFP
 
 
Elhagyott kanapé a kerítés előtt, a határ amerikai oldalán, Tecatéban
 Fotó: Jim Watson / AFP
 
Egy férfi gurulós járókerettel jött át Mexikóból a calexicói határátkelőhelyen
 Fotó: Jim Watson / AFP
 
 
Gyerekek kosárlabdáznak az arizonai Gadsdenben lévő a Gadsden Parkban, közel a határkerítéshez 
 Fotó: Jim Watson / AFP
 
 
Mezőgazdasági idénymunkások a San Luis-i határátkelőhelyen, Arizonában
 Fotó: Jim Watson / AFP
 
 
Tipikus amerikai csőrös kamion az arizonai Lukeville-nél
Fotó: Jim Watson / AFP
 
 
Az új-mexikói Sunland Parknál jól láthatóan megszakad a kerítés
 Fotó: Jim Watson / AFP
 
 
Chris Kirkland, egy „nomád” amerikai épp átsétálja az országot. A fotón Új-Mexikóban látjuk, a határ közelében
Fotó: Jim Watson / AFP
 
 
Elhagyott és kibelezett kocsi a kerítés texasi szakaszánál
 Fotó: Jim Watson / AFP
 
 
Kamion a határtól távolodóban, a World Trade International hídon. Itt már több a beton, kevesebb a por
Fotó: Jim Watson / AFP
 

 Képszerkesztő: Velledits Éva 

 

A szerkesztő ajánlja