Lehet-e ketten havi 78 ezer forintból élni?

2018. január 14., vasárnap 07:53, frissítve: csütörtök 17:45

Franciska és Sándor 78 ezer forintból él havonta. Kaposváron, a hídon túl – ahova nemigen ér el a városfejlesztési program. Az ő utcájukban még járda sincs. Ők maguk is a hídon túlra kerültek: az egészségük megroppanása és a munkájuk elvesztése volt számukra a vízválasztó. A vizet egyébként a saját kútjukból nyerik, áramuk pedig csak addig van, amíg a pénzből futja a feltöltős villanyórára. A rezsi kifizetése után 30 ezer forintjuk marad élelmiszerre és gyógyszerekre. Ennyiből két embernek minden egyes nap a túlélésről szól.

Sándor, úgymond, a régi életében taxisofőr volt, aztán amikor súlyosbodott a cukorbetegsége, egyik szemére elvesztette a látását, ezzel együtt pedig a munkáját is. Ráadásul két éve agyinfarktust is kapott. Franciska a közeli iskolában takarított. Amikor egy külső cég vette át a takarítónőket, elküldték, mondván, kevesebben is el tudják látni a feladatot. Ennek már hét éve. Azóta csak néha akad idénymunka, feketén gyümölcsszedés vagy egyéb napszám. Egyébként Sándort kell ápolnia, mert a férfi már önmagát sem képes ellátni.

A pár fogyatékossági és foglalkoztatáshelyettesítő támogatásból, illetve rehabilitációs járadékból él. Ez összesen havi 78 ezer forint. 12 ezer forintot fizetnek az eszközkezelőnek, majd erre jön a villany, a televízió és a szemétszállítás díja. A rendszeres kiadások és a gyógyszerek már a hónap első hetében kiürítik a pénztárcájukat. Sándor előző házasságából származó egyik gyereke időnként küld nekik élelmiszercsomagot, olyat, ami nem romlandó. Ezenkívül marad a népkonyha ebédre. Korábban reggelit is kaptak egy kaposvári hölgytől sok hozzájuk hasonló helyzetben lévő emberrel együtt, de annak mára vége.

Franciska és Sándor nikotinisták. Számukra ez a függőség mindennél előrébb való. Olykor még a kenyérnél is. Nincsen pénzük dohányra, ezért Franciska minden reggel és minden este elindul, hogy bejárja a várost. Csikkezni megy. Szégyen ide, megaláztatás oda, kell a dohány. Azt mondja, a legjobb hely a kórház utcája, ott akadnak nagyobb darabok is. Illedelmesen megvárja, amíg szabad lesz a hely, és takarításba kezd. Amíg ki tudott mozdulni, Sándor is el-eljárt gyűjteni. Amikor valamelyik volt kollégája észrevette, majdnem elsüllyedt szégyenében. Otthon a filtert széttépik, és előkerülnek a kondenzvíztől átázott dohánydarabok. Tíz-tizenkét csikk kell egy szál cigihez. Pénzük nincs cigarettapapírra, így marad a csomagolópapír.

Amíg mindketten dolgoztak, voltak terveik. Mostanra ez egy használt hűtőre korlátozódott: találni valakit, aki elfuvarozza hozzájuk. Melegebb időkben jól jönne. Már ha jut majd pénz áramra. Ennyi maradt, a mindennapok küzdelme: étel az asztalra, cigaretta a szájba. Ez lett az életük értelme. Amikor beleszívnak a cigibe, megnyernek egy csatát, és egy pillanatra minden a helyére kerül.

Sándor azt mondja, most, hogy már nem alkalmas a munkára, nem találja a helyét a világban. Szerinte már nincs is helye.

Röhrig Dániel fotóriporter hat hónapon keresztül, 2017 karácsonyáig követte a házaspár mindennapjait.

 
Ebben a házban laknak Franciskáék a város peremén: két szoba, fürdőszoba az egyik épületben, a másikban konyha. Fűtés kizárólag fával, ha éppen van rá pénz
Fotó: Röhrig Dániel
 
 
Ez Sándor szülői háza. A válása után költözött vissza a szüleihez, akik már nem élnek. Később ismerte meg mostani feleségét, Franciskát. Először csak befogadta, mert éppen nem volt hol laknia, aztán egymásba szerettek
Fotó: Röhrig Dániel
 
 
A nap első cigarettája. Franciska 56 éves, Sándorral (58) 25 éve élnek házasságban. Rájuk igaz, hogy jóban-rosszban. 2015-ben változott meg végleg az életük, amikor a férje az egyik szemére majdnem teljesen elvesztette a látását, és rokkantosították
Fotó: Röhrig Dániel
 
 
A várost a Kapos folyó szeli ketté, mint a pár életét a betegség: emlékeznek az azelőttre, és élik a mostot. A víz fölött a pára lebeg, akár mindennapjaikon a dohányfüst. Franciska szinte minden reggel csikkezni indul
Fotó: Röhrig Dániel
 
 
A kórház melletti hamutartókban találni a legtöbb félbehagyott cigarettát. Persze a betegség, a fertőzés „benyelésének” az esélye is itt a legnagyobb
Fotó: Röhrig Dániel
 
 
Ha nem lenne népkonyha, nem kerülne az asztalra ebéd sem. Sándor telefonja minden délben jelzi, hogy eljött az étkezés ideje. Diabétesze szigorú napirendet követel
Fotó: Röhrig Dániel
 
 
Egy „új” szál cigarettába többféle dohány is kerül, hiszen ahhoz átlagosan 12 csikket kell újrahasznosítani
Fotó: Röhrig Dániel
 
 
Franciska és Sándor fejenként napi egy doboz cigarettát szív. 40 éve dohányoznak
Fotó: Röhrig Dániel
 
 
Kaposvár belvárosában négy évig működött a Szeretetkapu. Civil összefogás eredménye volt, hogy naponta negyven embernek adtak hideg élelmet. Mára megszűnt, a hivatalos szervek júniusban felszólították az üzemeltetőt, hogy fejezze be a tevékenységét
Fotó: Röhrig Dániel
 
 
Franciska egyik ismerősével találkozik
Fotó: Röhrig Dániel
 
 
Sándor cukorbetegségét inzulinnal kezelik. Ősz végére már önmagát sem tudta ellátni. Azóta teljesen Franciskára szorul
Fotó: Röhrig Dániel
 
 
Sándorék éléskamrája. Benne a havi tartalék. Ez is Sándor idősebbik fiától van, aki igyekszik minden hónapban küldeni neki túlélőcsomagot tartós élelmiszerekből
Fotó: Röhrig Dániel
 
 
Csendélet fél üveg étolajjal
Fotó: Röhrig Dániel
 
 
Egy másik napi rutin: Sándor 40 éven keresztül mindennap borotválkozott. Ehhez még ragaszkodik, de segítség nélkül már nem megy
Fotó: Röhrig Dániel
 
 
Az élet napos oldala. Sándor vett egy régi típusú okostelefont tízezer forintért. Az első napokban képtelen volt letenni. Felvette a kapcsolatot régi ismerőseivel a közösségi oldalon
Fotó: Röhrig Dániel
 
 
Homályos kilátások. Franciska azelőtt takarítóként dolgozott egy iskolában. Most ketten 78 ezer forintból tengődnek
Fotó: Röhrig Dániel
 
 
A nap vége. A világ pár tévécsatornán keresztül szűrődik be a fogyasztókhoz
Fotó: Röhrig Dániel
 
 
Hideg van, két helyiséget nem tudnak fűteni. Ha enyhül az idő, a férfi átmegy a konyhába, és ott eszik. Nagyon ritkán
Fotó: Röhrig Dániel
 
 
Már csak segítséggel. Többször elesett az elmúlt időszakban
Fotó: Röhrig Dániel
 
 
Az elmúlt hónapokban Sándor állapota sokat romlott. Nagyon nehezen dolgozza fel, hogy egyre kevésbé tud mozogni
Fotó: Röhrig Dániel
 
 
Boldogasszony vigyázza az ünnepi készülődést. A 2017. évi volt a 26. közös karácsonyuk Franciskáéknak
Fotó: Röhrig Dániel
 
 
Évek óta nem vesznek egymásnak semmit. Volt, hogy fát sem állítottak karácsonykor. Azt mondják, nincs miért varázslatot teremteni. A műfenyőt évekkel ezelőtt találták, majdnem így, feldíszítve
Fotó: Röhrig Dániel