Forró ősz

2017. július 25., kedd 20:35, frissítve: kedd 21:10

Az ősszel felforrósodó politikai közélet ígérete is a liberális demokrácia vívmánya, mint annyi minden más, amit gyakran emlegetnek, de senki nem tudja pontosan, hogy micsodák ezek valójában. A „forró ősz” nem pusztán azt jelenti, hogy kormánypártiak és ellenzékiek a hűvösebb időjárás ellenére is felhevülten szapulják egymást, hiszen évszaktól és napi középhőmérséklettől függetlenül ezt teszik egész évben. Ám hogy mitől válik rendkívülivé az adott időszak, mi forrósítja fel különös módon, és miért pont ősszel következik be mindez, arra aligha lehet tudományos igényű meghatározást alkotni.

Talán az okozza a nagy forróságot, hogy a küzdő felek egyike áthágja a demokrácia játékszabályait, és durván agresszív, netán tettlegességig menő erőszakos eszközökhöz nyúl, miközben hiába hivatkozik a demokrácia védelmére, valójában elveszíti demokratikus legitimitását. Az elmúlt negyed században – így nyár közepén, mondhatni a politikai uborkaszezon csúcspontjaként – nagyon sokszor fenyegetőztek forró ősszel, de mindez általában csak üres fogadkozás maradt.

Bár a rendszerváltás első ősze mindjárt tűzforrónak indult, a taxisblokád ügynökei hiába provokálták a kormányt, az nem nyúlt erőszakos eszközökhöz, így a lázongás lángja gyorsan elhalt. A Demokratikus Charta színre lépésekor ígértek először szó szerint forró őszt a politikai váteszek, de a kormány megint nyugodt maradt, és a charta leginkább csak saját magát hergelte.

Valójában csak két igazán forró őszt tudok előszámolni, bár mindkettő előzetes bejelentés nélkül forrósodott fel. (A jobboldal, amely a rendet és a törvényességet mindenek előtt való társadalmi értéknek tekinti, nem szokott forró ősszel fenyegetőzni.) Az első 1997 ősze volt, amikor Horn Gyula egy pillanatra abba az illúzióba ringatta magát, hogy nemcsak legyőzheti, hanem egyenesen lenullázhatja az ellenzéket, és nagy merészen rendőrökkel verette szét a Metész-tüntetést. A rendőrség 1988 októbere után először alkalmazott erőszakot egy politikai demonstráció résztvevői ellen. A fellépés – főleg annak brutalitása – túlzott és felesleges volt. Újabb kilenc év elteltével a hatalom ismét kegyetlen és törvénytelen eszközökhöz nyúlt. Ám Gyurcsány Ferenc pribékjei lehettek akármilyen durvák és kíméletlenek, az ellenzéket nem tudták megfélemlíteni, a kormány bukását csak elodázni tudták.

Most megint forró ősszel biztatnak minket. Csakhogy ezúttal meglepő módon a kormány jelzi előre a ránk váró nehéz napokat. Pedig általában az ellenzék rémisztgeti effélékkel a lakosságot, jelezvén, mily türelmetlenül várják, hogy átvegyék a hatalmat. Ugyanakkor ha a regnáló kormányt valamely antidemokratikus lépésre késztetik, azt is bizonyítják, hogy lejárt az idejük, alkalmatlanná váltak az ország vezetésére.

A magyar ellenzék persze jelen állapotában nemhogy forró őszt nem tud generálni, egy tábortűz összerakására is alkalmatlan. Ha itt forró ősz lesz, akkor sem az ő pecsenyéjük fog sülni. Ezért is elgondolkodtató, hogy mi lehet a kormány szándéka az évszak rendszeres emlegetésével. Veszélyben érzi magát? Netán attól fél, hogy a momentumos Fekete-Győr András valamelyik minisztériumba is besétál, számon kérni, hogy mi folyik ott?

A kormánybuktató kiképzőtáborról szóló rémtörténetek egyenesen szánalmasak, bármilyen magas rangú közjogi méltóság mesél róluk. Mindenesetre ha ősszel antidemokratikus, törvényeket semmibe vevő események történnének az országban, a kormányra csak hálával gondolhatunk majd, hiszen jó előre jelezte, mi vár ránk.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.07.25.

Legolvasottabb cikkek

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.