Golyóálló mellényben vagy anélkül

2016. december 13., kedd 18:16, frissítve: kedd 18:52

Nem nevezném történelmi jelentőségűnek, de roppant ritka és rendkívüli esemény, hogy egyetértünk Havasi Bertalannal, a miniszterelnök sajtófőnökével. A közszolgálat eme derék robotosa nem arról híres, hogy értelmes, hasznos, igaz tartalmakkal látja el a sajtó munkatársait, inkább a lökdösésben és taszigálásban jeleskedik. Ezúttal kétségkívül a fején találta a szeget, amikor kijelentette, hogy egy nagy marhaság, miszerint Orbán Viktor golyóálló mellényt hordana a Parlamentben. A marhaság visszafogott kifejezés az adott felvetés minősítésére, hiszen semmilyen ésszerű vagy légből kapott érv nem indokolja, hogy miniszterelnökünk magára öltsön egy efféle kényelmetlen és előnytelen ruhadarabot.

Még akkor sem, ha tudjuk, 1912. július 7-én Kovács Gyula független képviselő rálőtt Tisza István házelnökre – az elnöki pulpitus mindmáig őrzi a golyó nyomát –, ám az a boldog békeidőkben történt, azóta sokat durvult a világ, már nem lövöldöznek, inkább rágalmakat szórnak egymásra nagy nyilvánosság előtt (lásd: karaktergyilkosság), az ellen meg a vastag arcbőr nyújt védelmet, nem a golyóálló mellény.

Az ötlet Kónya Pétertől származik, aki egy írásbeli kérdésben állította, hogy Orbán Viktor „a napokban golyóálló mellényben vett részt a parlament plenáris ülésén”, amit fotó is rögzített. Nos, az ominózus fotón a miniszterelnök úr valóban terebélyesebbnek mutatkozik a megszokottnál, de ami többlet van rajta, azt nem reggel, az öltözködésnél szedte fel, és állagát tekintve aligha golyóálló.

Egyszerűen arról van szó, hogy Orbán Viktor erősen megférfiasodott, főleg deréktájon. Ha eddig voltak zsokéambíciói, jobb, ha letesz róluk. Egyébként a nálunk rendszeresített golyóálló mellények nagyok és nehézkesek, maximum egy malaclopót lehet föléjük venni, zakót semmiképpen. A modernebb, könnyebb modellek viszont alig vastagabbak egy pamuttrikónál, nem kövérítik viselőjüket, különösen nem domborítják ki a pocakját. Nem mellékesen, a mai ellenzéki képviselők többségének messze meghaladná manuális és intellektuális képességeit egy pisztoly elsütése.

A golyóálló mellényről jut eszembe, a 80-as években láttam egy riportfilmet Fidel Castróról. Egy amerikai tévétársaság munkája volt, a vezért egy forradalmi hevülettől fűtött riporternő faggatta. Fidel kifejezetten impozáns megjelenésű, férfiúi ereje teljében tetszelgő, igazi macsó volt, nem csoda, hogy a riporter hölgy láthatóan nemcsak a forradalomért hevült, hanem a riport alanyáért is. Gondosan és szemérmetlenül alákérdezett Fidelnek, mintha a jelenlegi magyar közszolgálati televíziónál szerzett volna szakmai gyakorlatot. Eljutott a döntő leleplezéshez azzal, hogy megkérdezte: igaz, hogy golyóálló mellényt hord?

Fidel, aki szokása szerint olajzöld katonai mundérban feszített, széthúzta a zubbonyát, kivillantotta szőrös mellkasát, s büszke mosollyal válaszolta: Engem az eszméim védenek! A riporter hölgy elalélt a gyönyörűségtől, Fidel pedig született demagógként élvezte a valóban nem mindennapos hatást.

Nem tudom, hogy a mi miniszterelnökünket megvédelmezik-e az eszméi, mindenesetre annyit javasolnék, hogy a Castróéhoz hasonló mutatvánnyal nyilvánosan ne próbálkozzék. Azt pedig a kormánya tagjainak figyelmébe ajánlom, hogy a nagy mellény nem helyettesíti a golyóállót.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016.12.13.

Legolvasottabb cikkek

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.