Innovatív konzultáció

2017. december 12., kedd 19:49, frissítve: kedd 19:56

Ellenzéki nyavalygás csupán, hogy a nemzeti konzultáció csak kidobott pénz, nem jó az égadta világon semmire, legfeljebb arra, hogy a kormányzat ezzel is átverje hiszékeny rajongóit. Ez nem igaz! A nemzeti konzultáció valójában roppant sikeres és hasznos intézmény! Sőt, nemcsak elméleti, szimbolikus, de kézzelfogható, gyakorlati haszna is van! Gondoljunk csak az idén májusban lezajlott „Állítsuk meg Brüsszelt!” című felbuzdulásra! Brüsszel azóta is ott áll haptákban, „akár a cövek”.

Pedig az ellenzék azt a konzultációt is elutasította, és ócska demagógiának nevezte. Ideje lenne megkövetni a kormányzatot, s belátni, hogy az a konzultáció is sok áldást hozott reánk és egész Európára. A Soros-tervről szóló konzultáció még nagyobb durranásnak ígérkezik, olyannyira, hogy ma még beláthatatlanok a következményei. Mindenesetre az országot vezénylő narancs-szürkeállomány a nemzeti konzultációt mint a kormányzat szellemi innovációját igyekszik rátukmálni hazánk és a glóbusz polgáraira. A témáról Szájer József, az egykor jobb sorsra érdemes európai parlamenti képviselő írt figyelemre méltó dolgozatot, amely kiválóan érzékelteti, hogy miféle eltorzult világ látható a „Pasa Park-i perspektívából.” Szájer azzal a meglepő elmélettel hozakodik elő, hogy a liberális demokráciákban a fékek és ellensúlyok rendszere végeredményben nem a hatalom túlkapásai ellen nyújt védelmet, hanem a többség szabadságjogait korlátozza. A nyugati demofób (a néptől, a demokráciától félő) politikusok rettegnek a nép valódi, nem manipulált véleményétől, ezért nem is akarják meghallani azt. Nem úgy a Fidesz–KDNP konglomerátum egyetlen zászló alatt táborozó demokratái. Ők feltalálták a nemzeti konzultációt, amely Szájer szerint jóval több és más is, mint egy közvélemény-kutatás, hiszen az emberek aktív részvételét teszi lehetővé. De nem azonos a többnyire egy kérdésre leegyszerűsített népszavazással, „hiszen a véleményük jóval részletesebb kifejtésére, nagyobb beleszólásra ad módot a polgároknak”. Már az aktív részvétel gondolata is zavarba hozza az embert. Nem világos, hogy egy kérdőív kitöltése miért kívánna több aktivitást, mint egy kérdezőbiztos kérdéseinek megválaszolása. Netán az jelentené a pluszaktivitást, hogy a konzultációs levelet ki kell venni a postaládából és a borítékot fel kell bontani? Ám bármekkora aktivitást mutasson is az állampolgár, a véleményét nemhogy részletesen, valójában egyáltalán nem tudja kifejteni. A véleményalkotás ugyanis nem a kormányzati ukázok kritikátlan benyelését jelenti. Márpedig a nemzeti konzultációk magyar változata az önálló vélemény kialakítására semmilyen lehetőséget nem ad. Nézzünk egy példát, A Soros-tervről című kiadvány 4. pontja így szól: „A Soros-terv alapján Brüsszelnek arra kellene köteleznie minden tagállamot, így Magyarországot is, hogy minden bevándorlónak fizessen 9 millió forint állami segélyt. Ön támogatja a Soros-tervnek ezt a pontját?”

Most tekintsünk el attól, hogy a kérdésben megfogalmazott állítás szemenszedett hazugság. Magára a kérdésre nincs az az elvetemült Soros-bérenc, amelyik igennel válaszolna. Ép elméjű ember nem ért egyet a bevándorlóknak adandó 9 millió zsebpénzzel. Ebben a formában csak a kormány által elvárt nemet válaszolhatjuk, az pedig nem a véleményünk részletes kifejtése, a kormány döntésébe való beleszólásra pedig végképp nincs módunk. A szabad véleménynyilvánításra egyetlen lehetőség marad: a kérdőívet, úgy ahogy van, egyetlen kecses mozdulattal ki kell hajítani a kukába.

Ezek után, ha a hazánkba bevándorló harmadik világbeliek nem kapnak 9 milliónyi zsebpénzt a magyar költségvetéstől, az nem a nemzeti konzultáció következménye lesz. Igaz, a letelepedésikötvény-biznisz résztvevői kapnak annyit, sőt, még többet is. Viszont abban a témában valahogy nem voltak kíváncsiak a magyar nép véleményére.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.12.12.

Legolvasottabb cikkek

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.