Népszavaztatás

2017. augusztus 1., kedd 15:51, frissítve: kedd 18:24

Rettenetesen hosszú a kormány bűnlajstroma. Közbevetőleg jegyzem meg: a kormánypártiak hamarabb összeállítanák a teljes listát – mindennel vádolják szegényeket, természetesen ok nélkül, ártatlanul –, mint az ellenzékiek azt a másikat arról, hogy mi bajuk valójában a kormánnyal. A legbestiálisabb, legsúlyosabb bűnök mögött közvetlenül húzódik meg a vád, miszerint nem engedik alulról kezdeményezett népszavazások megtartását. Mert a kormányt nem érdekli a nép véleménye. Csak a saját véleménye érdekli, rajongótáborával – úgymint: nép – megerősítve.

Még hogy a kormány nem engedi a népet szóhoz jutni?! Dehogynem. Itt van az élő cáfolat, csak egy egész lakosságot igazán érintő, fontos közügy és egy félreérthetetlen kérdés kell, és a társadalom rögtön esélyt kap, hogy közvetlenül hallathassa hangját. Vágó Gábor, a magyar politikai élet bús képű bajvívója gond nélkül megoldotta a feladatot, megörvendeztetve a mi népünket egy fantasztikus referendum lehetőségével. Innentől a népen múlik, hogy akad-e soraiban kétszázezer öntudatos polgár, aki aláírásával támogatja a megrendezést.

Rövid ideig hátráltatta ugyan az ügy diadalmas kibontakozását a Nemzeti Választási Bizottság (NVB) elutasító határozata, amely szerint azért nem hitelesítették a kérdést, mert nem volt elég egyértelmű a „jövedelem” és a „foglalkoztatási jogviszony” kifejezések meghatározása. Ám közbelépett a Kúria, és felülbírálta az NVB döntését. Talán azért, mert a benyújtott szövegben a jelzett két kifejezés még az egyértelműbbek közé sorolható. Ám álljon itt a népszavazási kérdés maga: „Egyetért-e ön azzal, hogy köztulajdonban álló gazdasági társasággal foglalkoztatási jogviszonyban álló személy onnan származó éves jövedelme a köztársasági elnök tiszteletdíjának éves összegét ne haladhassa meg?”

Első olvasásra is nyilvánvaló, aki ilyen magyar nyelvű mondatot képes kiizzadni magából, az akár önkormányzati rendeleteket is fogalmazhatna, sőt Kínából importált műszaki berendezések használati utasításának fordítását is készíthetné. De népszavazási kérdést semmilyen körülmények között nem lenne szabad írnia. Csodálhatjuk, hogy az NVB tagjai nem értették kristálytisztán? Képzeljük el a jóravaló magyar polgárt, aki a szavazófülke magányában elolvassa ezt a szöveget, és szeretné eldönteni, mi a helyes válasz. Jó esetben oly cifrát káromkodik, hogy azt a kormányközeli napilap vezércikkében is röstellenék leírni. Az csak a kisebbik baj, hogy a szöveg nyelvileg nehezen érthető. A nagyobbik, hogy politikailag értelmetlen. Felesleges, ostoba és az egyik legvisszataszítóbb emberi tulajdonságra apellál: az irigységre.

Minimális a valószínűsége, de tegyük fel, hogy összejön a szükséges számú aláírás, megtartják a referendumot, ami érvényes és eredményes lesz. Minő nagyszerű következménynek örvendezhetünk majd! Lejjebb viszik néhány állami cég dolgozójának a fizetését. Nekik rosszabb lesz – de kinek lesz jobb? Kinek használ, ha néhány tucat embernek kevesebb lesz a jövedelme? A nagy vagyonok amúgy sem az állami vállalatok vezetőiéi. Mészáros Lőrinc vagy Tiborcz István bevétele nem lesz kevesebb, de még a Habony Árpádé sem, noha neki hivatalosan nincs is keresete.

Viszont egyetlenegy fillérrel sem lesz több a minimálbér, a nyugdíj, a közmunkások éhbére, az egészségügyben dolgozók fizetése. Őket aligha vigasztalná, ha a jó Matolcsy nem öt-, hanem csak másfél milliót vihetne haza. Ha Vágó Gábor mindenáron mások zsebében akar turkálni, azért tegye, hogy az embereknek több pénzük legyen, ne pedig néhány kipécézett balszerencsésnek kevesebb. Ráadásul a népszavazás sokkal többe kerülne, mint amennyit a fizetéscsökkentésekkel a költségvetés megspórolna.

Ez az egész kezdeményezés legfeljebb a népszavazás intézményének további lejáratására jó.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.08.01.

Legolvasottabb cikkek

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.