Roma álom luxuskivitelben

2016. október 25., kedd 17:25

Biztos vagyok benne, hogy kontinensünkön az összes roma szervezet vezetői minimum Audi A4 típusú autóval közlekednek, hogy kövessék a magyar példát. Mert mégsem lehet akármilyen járgánnyal hivatalos ügyeket intézni, a végén még biciklire ültetnék a derék közszereplőket, mondván: az olcsó, egészséges, és a levegőt sem szennyezi. Viszont helikoptert sem igényelhetnek, mert még azt mondanák rájuk a rasszista jobboldaliak, hogy urizálnak, márpedig a NER igazi hívei olyat nem tesznek, s még azt is visszautasítják, hogy efféle hírbe keverjék őket. Marad hát az Audi: aki abban ül, azon már látszik, hogy nem akárki, hogy gondja van arra, hogy az őt megválasztó közösség tagjait külsőségeiben is méltóképpen képviselje.

Az unióban meg azért fontos a magyar példa, mert emlékezhetünk rá, milyen elsöprő siker volt néhány évvel ezelőtt a Balog Zoltán vezérletével kidolgozott romastratégia, s az alapján kizárt, hogy a művelt Nyugat azóta bármilyen más stratégia alapján próbálná intézni a romaügyeket. Mert a magyar romastratégia a hazai reformokhoz hasonlóan működik. De még hogy! A kiváló működésre jellemző, hogy az Országos Roma Önkormányzat (ORÖ) annak ellenére, hogy 1,6 milliárd forinttal tartozik az Emberi Erőforrások Minisztériumának, olyan hihetetlenül jól gazdálkodik, hogy amikor a korábbi hivatali gépjármű rossz műszaki állapota és egyéb közlekedésbiztonsági szempontok miatt szükségessé vált új gépkocsi beszerzése, gond nélkül kiszorították azt a hétmilliócskát az Audira, hadd utazzék az elnök, Balogh János kényelmesen és biztonságosan. Igaz, lízingelték, 72 hónapos futamidővel, de ez csak azt jelzi, hogy a gazdálkodás színvonala hosszabb távon is változatlannak ígérkezik. Állítólag az új autó beszerzéséhez közgyűlési határozatra lett volna szükség, de az elmaradt, ám ez is csak azt bizonyítja: az elnök egyedül is képes olyan döntéseket hozni, mint a képviselők együttesen.

Persze vannak, akik a fent említett 1,6 milliárdos tartozást hajlamosak a szervezet ténykedésének valamiféle negatív következményeként értékelni. Pedig semmi ilyesmiről nincs szó. Való igaz, hogy a nevezett összeget a Híd a munka világába című programra kapta az ORÖ, s az a híd valami érthetetlen és ismeretlen okból nem épült meg. Pontosabban hozzá se kezdtek. S az is igaz, hogy a pénzt az utolsó fillérig eltapsolták, de ez még nem jelenti azt, hogy bármi szabálytalanság vagy a közpénzek kezelésében holmi kirívó dolog történt volna. A programot levezénylő Farkas Flórián miniszterelnöki biztostól a hivatalos szervek még annyit sem kérdeztek, hogy van-e halovány sejtelme a pénz hollétéről, sőt a kormányzat illetékesei bárki érdeklődőt határozottan rendre utasítanak.

1,6 milliárd forint hiánya bagatell ügy; hogy mennyire az, azt alátámasztják a visszafizetés feltételei is. A pénzt egy év alatt havi részletekben kell megadni, méghozzá úgy, hogy az első 11 hónapban csak havi ötmilliót kell befizetni, majd a tizenkettedik hónapban a maradék 1,545 milliárdot. Ebből joggal következtetünk arra, hogy valójában senki nem gondolja komolyan a hiányzó összeg visszafizetését. A devizahite­lesek megmentésére nem dolgoztak ki ilyen zseniális pénzügyi konstruk­ciót. De ne lepődjünk meg: Balog Zoltán minisztériumában, az Emmiben ilyen nagyvonalúan és gördülékenyen intézik az ügyeket. Nem véletlen, hogy a Híd a munka világába program is egy hihetetlen eredményt könyvelhet el. Az ORÖ elnöke nemcsak új autót kapott, hanem sofőrt is hozzá. Aki állítólag az elnök veje, de ennek is csak örülhetünk: lám, milyen szorgalmas a család!

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016.10.25.

Legolvasottabb cikkek

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.