Az utolsó Jedik: másfél filmnyi felemás mozi

2017. december 12., kedd 18:01, frissítve: vasárnap 14:33

Kissé felemás érzésekkel jöttünk ki kollégámmal Az utolsó Jedik kedd délelőtti sajtóvetítéséről. Az alkotás ugyanis képes volt meggyógyítani a hetedik epizód több gyermekbetegségét, azonban vétett helyettük más hibákat. Nagyon nehéz spoilermentesen kritikát írni egy olyan filmről, mint a Star Wars nyolcadik része, hiszen megannyi momentum van benne, amelyekről egy sör mellett jól el lehetne vitatkozni, de teszünk egy próbát.

A film legfontosabb jellemzője, hogy jóval sötétebb, baljósabb hangulatú, mint amilyen Az ébredő Erő volt. Rian Johnson rendező és stábja jól játszott azzal, hogy egyes karakterek nem fejtik fel az igazság minden szeletét, sőt, bizonyos kérdésekben nem is ad választ a film. Így van ez az előző epizód és az előzetesek során a rajongókban felmerült legtöbb talány esetében is. Hiába láthattunk már cirka 3,5–4 percet is a különféle tévéreklámok és előzetesek révén,

Az utolsó Jedik folyamatosan bizonytalanságban tartja a nézőt.

A film másik nagy erénye, hogy remekül kezeli a karaktereket: a hosszú játékidő során van lehetőség felépíteni az új arcokat, személyes kedvencem például a Benicio del Toro által játszott kódtörő. Nemcsak az ő karakterére, hanem Luke Skywalkerre (a zseniális színésszé érett Mark Hamill), Finnre (John Boyega) és másokra is jellemző az egész filmet átható humor, amely néhol már-már trollkodásba csap át. Ez bizonyos esetekben zavaró, mert nem lehet tökéletesen átélni egyes pillanatok érzelmi súlyát,

többségében azonban pont, hogy feloldozást jelent a nézőnek a jól adagolt humor.

Az eddig megismert figurák is jelentős változáson mennek át, hol pozitív, hol negatív irányba. Egyikük például sokáig még nevetségesebbnek tűnik, mint korábban, azonban fontos pillanatban van jókor jó helyen és hat az egyik főhősünkre. Apropó főhősök: Kylo Ren (Adam Driver) és Rey (Daisy Ridley) vívódó karakterei mellé Luke is felér önmarcangolásban, ám a film mégsem hisztis fiatalok és öregek veszekedéseiből áll. Míg Az ébredő Erő inkább volt gyerekfilm, Az utolsó Jedik talán a kamaszokat és fiatal felnőtteket tudja leginkább megszólítani, olyan új kérdéseket felvetve, mint például hogy mit kezdjen az ember a meglévő képességeivel, merre haladjon tovább? Illetve hogy háborúban van-e jó és rossz, és meddig érdemes ellenállni, kitartani?

Szuperplán hírlevél

Hírlevél fimkritikákkal és filmes cikkekkel a mozi szerelmeseinek.

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

A film legfontosabb hibája az időkezelés.

 
MN-grafika
 

A két és fél órás alkotásba másfél filmnyi eseményt sűrítettek bele, rengeteg űr- és szárazföldi csatát látunk az egyébként közvetlenül Az ébredő Erő után játszódó történetben, miközben felsejlik bennünk a kérdés, honnan van mindezekre anyagi és emberi forrása a feleknek. Az időkezelés nagy gond, mivel egy ponton úgy fest, minden történeti szálat elvarrtak a készítők, jöhet a végefőcím, ehelyett forog tovább a történet, amelybe hál’ istennek több csavart is elrejtett Rian Johnson és csapata.

„A nyolcadik epizód kulcsfontosságú a franchise szempontjából, hiszen itt elválik, igazán érdemes volt-e újabb életet lehelni a Csillagok háborúja-filmekbe” – írtuk a hétfőn megjelent előzetesünkben. Nos, Az utolsó Jedik alapján ez még mindig nem teljesen egyértelmű. Bár a Zsivány Egyes című önálló film jól sikerült, a legújabb trilógia eddig megismert két része alapján kijelenthetjük, mindenképp lehetett volna jobb sztorival előrukkolni. Ám

a nyolcadik epizód olyan fordulatokat tartogat, amelyek miatt, aki látta, nagyon fogja várni a kilencedik részt.

Összességében nem lett rossz film Az utolsó Jedik – a porgok például zseniálisak! –, azonban lehetett volna jobb is. Mindenesetre Az ébredő Erőnél klasszisokkal jobb, és ez már több mint megnyugtató.

Az alkotás magyar verziójába csúszott némi hiba, például kisbetűvel írták a korábban nagybetűvel kezelt Jedi szót a felvezető szövegben. A szinkronban pedig elhagyta az idős Luke Skywalkert sajnos borzalmasan hozó Stohl András száját a lézerkard szó*, amely rajongói körökben eretnekségnek számít, még akkor is, ha Obi-Wan Kenobitól is hallhattuk már korábban. Éppen ezért sokkal inkább ajánlom eredeti nyelven, felirattal az alkotást. Amelyben egyébként felbukkan egy magyar lány, Nemes Zoé is:

a Canto Bight-i kaszinójelenetekben kétszer is kiszúrtuk.

* Frissítés: az eredeti verzióban lasersword hangzik el ott Mark Hamilltől, így ez nem a magyar szinkron hibája.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.12.13.

Legolvasottabb cikkek

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.