Kicsit kívülre kellett szorítani a színészt

2018. január 15., hétfő 12:31, frissítve: csütörtök 15:10

A Testről és lélekről sikerei a tavalyi Berlinale-győzelem után is folytatódtak. Egyre esélyesebb, hogy az Oscar-gálán is drukkolhatunk a filmért, nemrég pedig Borbély Alexandra kapta meg a legjobb színésznőnek járó Európai Filmdíjat. Enyedi Ildikó szarvasos-szerelmes drámájának főszereplője a lapunknak adott interjújában elmondta: a film bebizonyította, hogy nemcsak Hollywoodban, de itthon is van lehetőség átalakulni egy szerep kedvéért – csak merni kell nagyot gondolni.
 
Fotó: Nánási Pál
 

– Tudni lehetett, hogy eredetileg a pszichológusnő szerepét szánták önnek a Testről és lélekről című filmben. A nemrég megjelent DVD-n összevágták, amint egy próbafelvételen pszichológusként interjúvolja azt a minőségellenőr Máriát, akinek a szerepét végül ön alakította. Előbbit közelebbinek érezte volna magához?
– Igen. Abban a szerepben nem kellett volna átváltoznom teljesen, Szandrából is meg tudtam volna oldani. Az igazi kihívást Mária jelentette.

– Miben állt közelebb önhöz? Csupán amiatt, mert egy kevésbé zárkózott szereplőről van szó?
– Ez sokkal összetettebb ennél, hiszen maga Mária is jóval összetettebb. Szokás említeni, hogy a filmbéli minőségellenőrnek autisztikus jegyei vannak, de számomra a legfőbb, hogy egy nagyon tiszta lényt tisztelhetünk benne. Mintha még nem is találkozott volna a világ romlottságával. Azzal, hogy miként kényszerülünk mindennapi hazugságainkba, csak hogy másokat ne bántsunk meg, vagy hogy ne gondoljanak rólunk rosszat. Ő valahogy ettől az egésztől mentes. Persze nem arra gondolok, hogy ebben különbözne tőlem, de igyekeztem ebből az irányból megfogni a karaktert. Mária nekem afféle földöntúli lény, aki távol áll mindenkitől, akit eddig játszottam. Kivéve talán az Ahol a farkas is jó című darabból az első magyar sorozatgyilkosnőt, Jancsó Piroskát. Na, azért az sem jellemző rám.

– Enyedi Ildikó rendező beszélt is arról korábban, hogy elsőre túlságosan átütött Márián az ön saját személyisége. Ez miben nyilvánult meg?
– Mindabban a tapasztalatban, amit egy nő harmincéves koráig össze tud gyűjteni, akár csak párkapcsolati szinten. Ami, ha valaki rám néz, eleve benne van a szememben. Az első dolgom volt, hogy ezt elrejtsem jó mélyre. Kicsit még be van zárva Mária, a szerelem ébreszti fel benne a nőt, akit korábban nem ismert. Az életünkben bennünket érő szituációkból ismerjük meg, hogy a személyiségünk mit hordoz, Mária pedig még nem érkezett el eddig a pontig.

– És miként jön össze a Morcsányi Géza által játszott gazdasági igazgató kiégettségével ez az ártatlanság? Hiszen a férfi nem egy földöntúli lény.
– Sokszor könnyedén meg tudják érteni egymást azok, akik közül az egyik nem tud szinte még semmit az életről, a másik viszont tapasztalt már épp eleget. Ha utóbbi szembetalálkozik olyan szintű ártatlansággal, amibe semmilyen romlottság és tapasztalás nem vegyül, az számára is új reményt jelenthet. Reményt, hogy nem ismét a kompromisszumok ideje jön el, hogy nem azt kell várni megint, mikor mutatja ki a másik a foga fehérjét. Mária nem árul zsákbamacskát, ő olyan, amilyen. És miután együtt alszanak, másnap reggel megy tovább minden, a nő ugyanúgy lesöpri a morzsákat az asztalról.

Szuperplán hírlevél

Hírlevél fimkritikákkal és filmes cikkekkel a mozi szerelmeseinek.

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

– De mit láthat ebben a gazdasági igazgatóban, aki ártatlannak éppen nem mondható?
– Van úgy, hogy az ember elkezd az iránt vonzódni, aki lényegében az elsőként megy oda hozzá. Ráadásul Endre, a gazdasági igazgató rögtön azzal indít, hogy a munkáját kifogásolja. Hiába hogy valaki megfedd minket, vagy nem vagyunk neki túl szimpatikusak, a kezdeti feszültség könnyedén vezethet a vonzalom kialakulásához. Velem is sokszor megesett, hogy pont azzal jöttem össze, akivel elsőre nagyon nem voltunk egymásnak szimpatikusak. Nem jellemző az életemre, hogy barátságból alakulna ki szerelem, az ellentétes érzelmek viszont az eddigi tapasztalataim szerint románccá szelídülhetnek.

– Maga a kapcsolat azután mindenképp a korábbi heves érzelmek kihunyásával jár? Enyedi Ildikó nyilatkozta korábban a film egyik tanulságaként, hogy minden beteljesülés egyben veszteség.
– Nagyon bízom benne, hogy ez nincs mindig így. Lehet persze, hogy később könnyedén mondok majd mást, egyelőre viszont még pozitív válaszban reménykedem. Abban, hogy ha jobban megismerjük egymást, csak előrébb léphetünk a közös életben.

– Emlékezetes jelenetek a filmben, amelyekben Máriaként eljátssza egymagában, hogyan eshetett volna vagy eshetne meg egy napközbeni beszélgetése Morcsányi Géza karakterével. Végső soron itt is több karaktert jelenít meg, ráadásul egyetlen szereplő szűrőjén keresztül. Ez mennyire volt nehéz feladat?
– Nagyon nem volt könnyű, kicsit kívülre kellett szorítani a színészt, aki meg tudná jeleníteni a különböző feleket. Elvégre Mária nem az, ő másként épít föl egy jelenetet, másként tud Endre hangján beszélni. Rendkívül nehéz feladat volt, hogy a szakmaibb szempontok kizárásával, Mária szűrőjén keresztül képzeljek el egy párbeszédet. Ez hasonló ahhoz, hogy valaki bár tud énekelni, az egyik szerepében mégis hamisan kell dalolnia. Színészként képesnek kell lenni erre is.

– Túl vagyunk a főként a nők szerepvállalásáról és a nők elleni erőszakról szóló Golden Globe-gálán, és friss hír, hogy tavaly az Egyesült Államokban három női főszereplős film hozta a legtöbb bevételt. Hogyan látja, a filmes világot megrázó botrányok után tényleg hangsúlyosabb szerep juthat a nőknek?

– Az egyenjogúság rendkívül fontos, és boldog vagyok, hogy én is építhetek karriert, miközben a családomban többen még csak nem is gondolhattak erre. Én már természetesnek vettem, hogy senki nem tudja, és nem is akarja akadályozni azt, hogy színésznő legyek. Nem szembesültem olyan elvárással, hogy márpedig maradjak otthon, foglalkozzak inkább gyerekneveléssel. Habár még nincs gyerekem, de nagyon szeretnék. A környezetemben lévő nők, akik jó anyák, miközben sikeres karriert is építenek, bátorítanak abban, hogy a választott utamon haladjak tovább.

– Valóban egyre ível felfelé a karrierje, nemrég a legjobb színésznőnek járó Európai Filmdíjat is megkapta. Milyen új lehetőségeket, felkéréseket hozott a film eddigi nemzetközi elismertsége?
– Érkezett több ajánlat is: egy cseh–szlovák koprodukcióban kaptam fontosabb szerepet, egy cseh rendező angol nyelvű filmjében pedig egy kisebbet. A forgatókönyveket már át is küldték, de akkor beszélnék róluk részletesebben is, ha megvannak a szerződések. Prágába és Pozsonyba is megyek még több castingra.

– Itthon pedig készül a Drakulics elvtárs, amiben szintén láthatjuk önt. Mennyire lesz más az ottani szerepe, mint a korábbiak?
– Eléggé, elvégre egy beépített prostituáltat játszom a Kádár-korszakból. Bodzsár Márk rendezőben azt szeretem igazán, hogy nyitott az új elképzelésekre, figyeli, és gyakran föl is használja a szereplői ötleteit. Ahhoz képest, hogy fiatal, nagyon rutinosan dolgozik, és nagyon bízik a színészeiben.

– Korábbi alkotásával, az Isteni műszakkal bizonyította is, hogy a fekete komédiához nagyon ért.
– Nagyon szeretem azt a filmet, és sajnáltam, hogy nem látták túl sokan a mozikban. A magyar filmre nem igazán jellemző a fekete humor, pedig igényelném én is, szükség volna rá.

– A Testről és lélekről viszont annyira nem sikkadt el, hogy az Arany Medve után már az Oscar is elérhető közelségbe került. Mennyit tenne most az újabb sikerre?
– A producerünkkel, Muhi Andrással voltunk egy rádióműsorban, majd együtt indultunk a Katona József Színház felé. Kérdeztem tőle a földalattin, hogy szerinte mi lesz az Oscaron, bejutunk-e az ötbe? Mire ő azt válaszolta: „Nagyon jó esélyünk van rá!” Ő abszolút bizakodó ember, én viszont nem merem annyira beleélni magam.

– Pedig az elmúlt évben aztán kiderült, hogy van ok a bizakodásra. Enyedi Ildikótól hallhattuk többször, hogy nem számított ekkora sikerre, a Berlinale-győzelem viszont minden várakozást felülmúlt.
– Az imént is említett Muhi András viszont arra számított, hogy fesztiválról fesztiválra jár majd a film, és bombasiker lesz. Mindenki mást hitt. Nekem fogalmam sem volt fesztiválokról, sem az egész helyzet dinamikájáról. Mi az, hogy A és B kategóriás fesztivál? Egy éve nem tudtam volna erre még válaszolni. Aztán a Berlinale előtt jött az üzenet, hogy bejutottunk a versenyszekcióba, bennem pedig még mindig ott voltak a kérdőjelek: mi is történik tulajdonképpen? Kicsit idegenként csöppentem bele az egészbe. Azóta persze számtalan fesztivált bejárhattam, olyan élményekben volt részem, amikre korábban nem is gondoltam volna. Azt persze már az elején éreztem, hogy Mária karaktere megy, jól tudom működtetni, ez a fajta siker mégis meglepett.

– Hozhatja-e magával, hogy a színházzal szemben ezután a filmet részesíti előnyben?
– Abszolút a filmezés irányába mozdulok el. Prágát és Pozsonyt semmiképpen nem szeretném kihagyni, most kell megragadni a lehetőségeket.

– Máté Gáborról – aki jelenleg az igazgatója a Katonában – mondta korábban, hogy még osztályvezető tanáraként arról beszélt önöknek az egyetemen: olyan szerepeket fognak kapni, amilyeneket kinéznek önökből. Elégtétel, hogy mégis ilyen jól elboldogult Mária karakterével?
– Nem arra gondolt, hogy ahogy kinézünk, hanem hogy amit külsőre jelentünk. Az Egyesült Államokban megoldják, hogy valaki sokat fogyjon a szerep kedvéért, vagy épp másfajta átalakuláson menjen keresztül. Nálunk kevesebb a pénz és a lehetőség, így azt kapjuk: jó, te úgyis így nézel ki, akkor játszd te ezt a szerepet. Ildikó megmutatta, hogy van lehetőség másra is. Az osztályában le is játszotta a jelenetet, amikor magammal beszélgetek, a tanítványai pedig azt mondták arra, ahogy Máriát megformáltam: „De hát Szandra nem is ilyen.” Valóban nem, de lehet ilyen is – válaszolta Ildikó. Át lehet magunkat alakítani, csak merni kell nagyot gondolni.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2018.01.15.

Legolvasottabb cikkek

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.