Történelmi tabuk dőlnek le Mészáros Márta új filmjében

2017. október 19., csütörtök 15:37, frissítve: csütörtök 22:11

Mészáros Márta új filmje, az Aurora Borealis egyik főszerepében Tóth Ildikó látható. Olgát, a bécsi ügyvédnőt alakítja, aki faggatni kezdi idős anyját a múltról, és lassan kiderül, hogy talán ő sem az, akinek magát hitte. A szálak Bécs szovjet megszállásának idejébe vezetnek. Tóth Ildikó mesélt nekünk arról, hogy milyen volt együtt dolgozni Mészáros Mártával és Törőcsik Marival, de arról is, miért nem ő alakította Szabó István filmjében Szabó Magdát.

– Mészáros Márta egy közönségtalálkozón mesélte, hogy eredetileg egy lengyel színésznőt (az Oscar-díjas Ida egyik főszereplőjét) akart felkérni Olga szerepére, de a filmalap magyar főszereplőt akart. így esett végül önre a választás. Nem rossz ilyet hallani?
Egyáltalán nem, hozzátartozik a szakmához. Nekem is elmondta Márta, amikor felkért. Az Aurora Borealis nemzetközi együttműködésben készült, de végül úgy alakult, hogy nagyobb teret kapott a magyar fél. Nekem ez most előnyömre vált. De a másik végletet is megéltem: Szabó István felkért Az ajtó főszerepére, aztán néhány hónap múlva mégis kénytelen volt visszakozni. Az a film német együttműködéssel készült, és a gazdasági erőviszonyok komoly befolyást gyakoroltak a szereposztásra. Így végül a csodás német színésznő, Martina Gedeck játszotta a filmben Szabó Magdát. Egy pici szerep azért maradt nekem is, én voltam a doktornő.

– Mégis egy Szabó István-film főszerepéről volt szó, nem volt nagyon bánatos?
– Én „vigasztaltam” Szabó Istvánt. Aki ezen a pályán van, tudnia kell, hogy így működnek a dolgok. Sok minden szerencse kérdése is. Örülök, hogy voltak az eddigi pályámon jó filmes munkáim, például a Jadviga párnája, a Felhő a Gangesz felett, vagy később Szabó Istvánnal a Rokonok. És volt egy olyan időszak is, amikor nem találtak meg a filmes felkérések. Ezt sosem elemezgetem. Sok mindenen múlik: tehetségen, alkaton, életkoron, az egyéni választásokon. De azon is, hogy milyen témájú filmek készülnek éppen.

Az apátlan gyermekek titka

Az Aurora Borealis-Északi fény olyan témáról szól, amit Magyarországon senki nem kutatott mélyebben. Ausztriában viszont foglalkozott az „apátlan gyermekek” sorsával egy történész, Barbara Stelzl-Marx. Ők azok a gyerekek, akiknek az apja szovjet katona volt, és mivel nagyrészt erőszakkal fogantak, a származásuk tabunak számított. Mészáros Márta filmjében Olga (Tóth Ildikó) egy ideje már tudja, hogy nem az az osztrák férfi az apja, akit felnőtt koráig annak hitt. Vajon van még valami, amit anyja, Mária (Törőcsik Mari) nem osztott meg vele? Anyja súlyos betegsége miatt Olgában felébred a kíváncsiság, és faggatni kezdi Máriát. A film két idősíkon játszódik, felváltva látjuk Olga kutatását és Mária ötvenes évek eleji fiatalságát Törőcsik Franciska főszereplésével. A filmet  csütörtökön mutatják be a magyar mozikban.

– Mészáros Márta mondta, hogy azért akart mindenképpen Törőcsik Marival forgatni, mert az elmúlt húsz évben egyszerűen nem lehetett őt komoly filmszerepben látni.
– A társadalomban végbemenő változások is meghatározzák, milyen filmeket forgatnak a rendezők, milyen történetek divatosak vagy fontosak. Lehet, hogy ez most egy olyan időszak volt, amikor a rendezők egyszerűen nem gondolkodtak olyan figurában, mint Törőcsik. Pedig az ő karaktere szinte időtlen.

– Számít az életkor? Hallottam már hatvan év felett járó színésznőtől olyat, hogy a színházi meg a filmes irodalom nem a negyven-ötven éves vagy annál idősebb nők terepe. Legfeljebb mellékszerepeket írnak nekik, és ez a múltban még inkább így volt.
– Ahogy az ember egyre előrébb halad a korban, tényleg szűkülnek a lehetőségek. De lehet, hogy ez is változik majd. Az európai népességnek nagyjából a fele az idősebb korosztályhoz tartozik. Talán eljön az idő, amikor ez a szélesedő réteg többet szeretné a saját korosztályát látni a művészetben, ezért több lesz az idősebb generációról szóló történet.

– Olga nemzetközi környezetben él, bécsi ügyvéd, aki a fiával és az édesanyjával magyarul, a mindennapokban németül beszél, spanyol férjével pedig angolul. Önnek is angolul és németül kellett beszélni ezekben a jelenetekben. Nehéz volt?
– Nagyon, főleg azért, mert nem beszélek nyelveket. Ahhoz a generációhoz tartozom, akiknek ez még nem volt magától értetődő, főleg, ha vidéken élt. Én sem olyan közegből érkeztem, ahol ez fontos lett volna. A főiskolán volt angoloktatás, de akkor annyi minden mással voltam elfoglalva, hogy nem sokat haladtam a nyelvtanulással. Egyszer elvittek minket egy két hetes főiskolai kirándulásra Moszkvába. Az ottani főiskolán nem volt olyan, aki ne tudott volna angolul, a mi osztályunkból viszont szinte senki. Az Aurora Borealis forgatása előtt egy osztrák és egy angol anyanyelvű segítő foglalkozott velem, a forgatás alatt pedig volt velünk tolmács, de így sem volt könnyű. Nagyon sok munkámba került, hogy megszólaljak. A végére azért legyűrtem a gátlásaimat, és Antonio de la Torréval, aki a férjemet játszotta, már sikerült angolul értekezni.

– Van bármi kötődése a film témájához? Vannak családi történeteik a szovjet megszállás idejéből?
– A nyolcvanas évek elején voltam középiskolás, még közel volt hozzánk a második világháború. A nagyapám volt fogságban, tőle hallottam katonatörténeteket. Anyukám is mesélt arról, hogy bújtatták a családtagokat, amikor jöttek a szovjetek. És nagyon szerettem a történelmet, érdekelt, hogy alakul, változik az időben az ember és a társadalom.

– Ez segít egy ilyen szerepnél?
– Hát, az ember nem jön be jobban egy ajtón attól, hogy ezeket tudja. A saját kíváncsiságomnak tudható be, hogy ha ilyen témáról van szó, akkor utánaolvasok, körbekérdezek. Mészáros Márta is sokat mesélt ezekről a dolgokról. Számomra ez a történet elsősorban azokról a kisebb-nagyobb hazugságokról szól, amelyek minden családban előfordulnak. Fontos kérdés, hogy hol van a határ, mik azok az igazságok, amelyeket nem kell minden áron felszínre hozni ahhoz, hogy tovább tudjunk élni, és mik azok, amiket igen, különben a hazugság megmérgezi az életünket.

– Olga az Aurora Borealisban az anyja múltja és a saját származása után kutat. A férjével, Antonióval való kapcsolata mellékszál a történetben, csak nagyjából érzékeli a néző, hogy mi lehet a probléma a kapcsolatukban, miért nem élnek együtt. Gondolkodott ezen?
– Fontos volt nekem ez a kapcsolat. Sokat elemeztem azt a néhány jelenetet, amiben együtt voltunk. Erről a viszonyról egy külön filmet lehetne forgatni. Olga nagyon zárkózott, visszafogott. Szerintem megszabja az útját a múlt, amiről a film is szól. Mészáros Márta készített interjúkat olyan emberekkel, akik erőszakból születtek. Volt, akiknek hamar elárulták a származásuk titkát, és olyanok is, akik sokára, véletlenül értesültek róla. Érdekes módon azt mesélték, hogy bár nem tudták, de világosan érezték, hogy valami nem stimmel. Ez zsigerből jött. Volt egy gát, egy határ, amit nem tudtak átlépni mások felé a bizalomban, az ölelésben. Szerintem Olga a legnagyobb szeretetben és odafigyelésben nő fel Máriával, de a homályban mindig ott egy ajtó, amin nem léphet be. Ez a zárt ajtó jelöli ki élete útját, ez határozza meg a jellemét. Nem tud igazán felszabadult lenni. Antonio mediterrán lazasága egy időre talán felszabadítja, de végül mégsem tud vele élni.

– Tudja kötni ezt a filmet a Mészáros Márta-életmű régebbi darabjaihoz?
– Persze. Márta filmjeinek nagy része szélsőséges történelmi helyzetben játszódik, amikor nehéz embernek maradni, vagy nőként talpon maradni. Visszatérő motívum nála az is, hogy az igazságnak ki kell derülnie, bármilyen fájdalmas. Meg kell tanulnunk együtt élni vele, és továbblépni. Nyilván ezeket a témákat a saját élettörténete is inspirálja. Én is ilyen embernek ismertem meg őt. Nem kertel, nem beszél mellé. Egyenes, őszinte, lényeglátó. 

– Milyen volt Törőcsik Marival dolgozni?
–  Gördülékeny. Sose játszottunk együtt, de ha találkoztunk, mindig mondta az ő sajátos stílusában, hogy “Téged nagyon szeretlek”. Nyilván a munkáimon keresztül, mert személyes kapcsolatunk nem volt. Féltem ettől a helyzettől, Mészáros Mártával meg Törőcsik Marival együtt dolgozni, hogy meg tudok-e majd felelni. De elég hamar egymásra találtunk. Úgy éreztem, drukkol nekem. Én meg belekapaszkodhattam abba a teremtő erőbe és energiába, amivel ő jelen van egy forgatáson.

Legolvasottabb cikkek

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.