Nemzeti gyász: Buzánszky Jenő is elment

2015. január 11., vasárnap 21:40, frissítve: hétfő 10:54

Az Aranycsapat utolsó játékosa is elhunyt, vasárnap este 8-kor az esztergomi kórházban – Buzánszky Jenő olimpiai bajnok, vb-ezüstérmes labdarúgót, a Nemzet Sportolóját 90. életévében érte a halál. A hírt Buzánszky Jenő fia közölte a FourFourTwo-val.

Az Aranycsapat utolsóként elhunyt tagja volt az egyetlen vidéki labdarúgó, aki vidékről verekedte be magát Sebes Gusztáv labdarúgó-válogatottjába, noha a nemrégiben távozott budapesti Grosics Gyula is a Dorog játékosaként volt válogatott. Buzánszky Jenő Újdombóváron született 1925. május 4-én. 49-szeres válogatottságig vitte hátvédként. 1943 és 1947 között a MÁV alkalmazottja volt – elvégezte a MÁV Vasúti Tisztiképzőt –, ezt követően 1978-ig hivatalosan a Dorogi Szénbányák alkalmazta. 2010. május 4. óta a dorogi stadion az ő nevét viseli, 2011-ben A Nemzet Sportolója díjjal tüntették ki.

„Az életem arra ment, amerre a labda gurult”
Az MNO korábban Dorogon látogatta meg a legendát. Tekintse meg portrénkat!

De vissza a labdarúgáshoz: 1938 és 1946 között a Dombóvári Vasutasban, utána egy évig a Pécsi VSK-ban futballozott – csatárként –, majd a Dorogi AC, Tárna és Bányász (1947–1960) következett. Dorogon 274 élvonalbeli mérkőzésen szerepelt, az NB II-ben 56 mérkőzésen lépett pályára. Hivatalos bajnoki mérkőzéseken 25 gólt rúgott. Csapatával legjobb eredményük két ötödik hely (1950 ősz, 1955) volt, a vidék legjobbja címet két alkalommal megnyerte (Dorogi Bányász, 1954 és 1955). 1950 és 1956 között tehát 49 alkalommal szerepelt a válogatottban. Tagja volt az olimpiai győztes csapatnak 1952-ben Helsinkiben. Játszott 1953-ban Londonban, Anglia ellen az évszázad mérkőzésén. Az 1954-es világbajnokság mind az öt mérkőzésen pályán volt, így a berni döntőben is, ahol ezüstérmet szerzett a csapattal.

Mennyei tizenegy
Grosics Gyula (1926–2014) – Buzánszky Jenő (1925–2015), Lóránt Gyula (1923–1981), Lantos Mihály (1928–1989) – Bozsik József (1925–1978), Zakariás József (1924–1971) – Budai II László (1928–1983), Kocsis Sándor (1929–1979), Hidegkuti Nándor (1922–2002), Puskás Ferenc (1927–2006), Czibor Zoltán (1929–1997)
Szövetségi kapitány: Sebes Gusztáv (1906–1986)

A Testnevelési Főiskolán szerzett diplomát szakedzői tagozaton 1964-ben. 1960 és 1972 között edzőként dolgozott: 1961-től 1965-ig és 1967-től 1969-ig a Dorogi Bányász edzője volt, 1972 és 1985 között ugyanott technikai vezető. 1965 és 1967 között, valamint 1970–71-ben az Esztergomi Vasas edzőjeként szolgált. 1985 és 1993 között a komáromi, illetve Komárom-Esztergom megyei labdarúgó-szövetség elnökhelyettese, 1993 és 1997 között elnök. 1993-tól kezdve az MLSZ elnökségi tagja volt, az utánpótlás-bizottság elnökhelyettese.

Sikerei, díjai
olimpia – arany, 1952 (Helsinki)
világbajnokság – ezüst, 1954 (Svájc)
Európa Kupa – arany, 1953
Munka Érdemrend (1953)
A Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója (1954)
Olimpiai érdemérem (1986)
Dombóvár díszpolgára (1991)
Dorog díszpolgára (1993)
A Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjének kitüntetettje (1993)
A Dorogi FC örökös tagja (1999)
Csik Ferenc-díj (2001)
Szent István-díj (2007)
Prima Primissima díj (2010)
A Nemzet Sportolója díj (2011)
Emberi Méltóságért díj (2014)
A Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesületének tagja (2014)
Beceneve: KAZAL

A Debreceni Egyetemen már több mint tíz alkalommal rendeztek a tiszteletére labdarúgókupát, Pécsett a Leőwey Klára Gimnáziumban 2013-ban már hatodszor volt sikere az Aranycsapat korábbi játékosáról elnevezett kupának az iskola végzősei között. 2011 óta minden évben megmérkőznek a trófeáért Pécs meghívott középiskolái is. Ezeken az eseményeken a volt válogatott labdarúgó is rendszeresen részt vett.

Buzánszky Jenő tudásával a legutóbbi időkig aktívan támogatta a magyar futballt, hiszen a KÉSZ Labdarúgó Akadémia Új utakon programjának szakmai felügyelőjeként és védnökeként segítette az utánpótlás-nevelést.

2011. április 26-án Grosics Gyulával együtt átvette a Nemzet Sportolója elismerést.

Az Aranycsapattal leginkább azonosított mérkőzés, a londoni hat-három összefoglalója:

Az Aranycsapat labdarúgója 2011. május 4-én, 86. születésnapja alkalmából az MTI-nek hosszabb interjút adott.

Szerencsére jól érzem magam, minden évben elmegyek Esztergomban egy, ahogyan én nevezem, 3/3-as kivizsgálásra, ahol mindig összevetjük az eredményeket a tavalyival, (…) szeretném megérni a matuzsálemi életkort, azaz a száz évet. (…) Rengeteg felkérésem van, ez elvonja az ember figyelmét mindenféle betegségről. (…) Gimnazistaként zugdohányos voltam, ám ezt karrierem kezdetén, 17 évesen abbahagytam, azóta nem is gyújtottam rá. (…) A fociban a gól a legszebb dolog, de az edzőm azt mondta, hogy mivel kiöregedtek a védőink, nekem kell hátra mennem. Természetesen nem örültem neki, de nem vitatkoztam vele, aztán egy év múlva válogatott lettem. (…) Büszke vagyok rá, hogy a világ legjobb csapatában futballozhattam, amelyre azóta is mindenki emlékszik. (…) Soha nem fordult meg a fejemben, hogy külföldön futballozzak vagy edzősködjek, mert annyira szerettem Magyarországot. (…) Egyszer például Floridában voltunk, de nekem olyan honvágyam volt, hogy átírattam a hazaútra szóló repülőjegyemet, így három nappal korábban jöttem vissza. (…) Arra ment az életem, amerre a labda gurult. (…) Nagyszerű érzés, hogy örömet tudtunk szerezni ennek az országnak.”

Forrás: MNO, MTI, Wikipedia

Legolvasottabb cikkek

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.