Európának vissza kell térnie Jézushoz

Fricz Tamás

2014. április 21., hétfő 13:00

Európa, az Európai Parlament május végén új képviselőket választ. Ez fontos aktus, amely elvileg megújulást is hozhat. Ám húsvétkor, Jézus szenvedésének, halálának és feltámadásának ünnepén ki kell mondani: Európának és az uniónak legelsősorban lelkileg kellene megújulnia, vissza kellene térnie gyökereihez, melyeket elhagyott, Jézushoz és a kereszténységhez.

Szögezzük le: nem csoda, hogy az unió végül el sem fogadott alkotmányának preambulumába nem került bele a keresztény gyökerekre való hivatkozás (amely viszont az új magyar alaptörvényben szerepel). Nem csoda, mert az unió utóbbi években-évtizedekben folytatott tevékenysége iszonyatos távolságba került azoktól az értékektől és életelvektől, amelyet a négy kanonizált evangéliumban Jézus meghirdetett.

Mit hozott nekünk a próféta, akinek tanai végül európai területeken terjedtek el és váltak európai államvallássá – a kereszténységgé? Mit tanulhatunk tőle a mai napig, mit tanulhat tőle Európa itt és most, a 21. században?

Jézus elhozta a szolidaritás gondolatát, azt, hogy a társadalmak szegényein, elesettjein – mai szavakkal élve: a piacgazdaság vesztesein – újra és újra segíteni kell, nem fogadható el a „hulljon a férgese” szemlélet, nem fogadható el az a gondolkodásmód, amely hallgatólagosan már lemond a társadalmak alsó harmadáról abból a megfontolásból, hogy rajtuk már úgysem lehet segíteni.

A második világháború utáni Nyugat-Európa még értette a jézusi szolidaritás eszméjét: szociális piacgazdaságot és jóléti társadalmakat hozott létre olyan szociális rendszerekkel, amelyek valódi védőhálót jelentettek a szegény emberek számára is. Nos, ezt a szociális és jóléti, a közjó iránt elkötelezett eszmeiséget „felejtette el” Európa és az unió az utóbbi húsz-harminc évben, éppen a kelet- és közép-európai rendszerváltás óta. Miután egypólusú lett a világ, azt hazudták nekünk, hogy a liberális (neoliberális) piacgazdaság majd magától megoldja a szegénységet, hiszen a gazdaság legfelső elitjének gazdagodása előbb vagy utóbb „lecsorog” az alsóbb rétegekig. Ma már tudjuk: ebből nem lett semmi, s a szegényebb rétegek kiszolgáltatott helyzetbe kerültek Európában, és persze máshol is az IMF és Világbank „övezeteiben”.

Jézus válasza világos: ha igazán üdvözülni akarnak, a gazdagok osszák szét vagyonukat a szegények között. Persze meg kell tanulnunk, kétezer évvel Jézus után, hogy Jézust sokszor nem szó szerint kell érteni. Jézus „gazdaságpolitikájának” lényege pusztán annyi, hogy a kőgazdag elit önmérséklete nélkül ma már nem oldható meg a szegénység problémája, sőt nem is enyhíthető. Bill Gates, Warren Buffet ebből mintha megértett volna valamit, amikor jövedelme felét felajánlotta közcélok megvalósítására. De ez túlságosan egyedi megoldás, az alsóbb rétegek iránti szolidaritás a totálisan értelmetlen extra-extraprofitok intézményesen garantált korlátozásában rejlik.

Európa viszont a bankok és a gigavállalatok irányítása alá került; keresztényi léte háttérbe szorult.

Jézus elhozta nekünk az emberek közötti egyenlőség, az egyenrangúság gondolatát. S bár a zsidók között terjesztette az igét, és őket akarta megváltani, csalódása után más nemzetek fiai felé fordult, és befogadta őket. Innentől vált egyetemessé a mondanivalója, amely egyetlen nemzetet, népet vagy vallást sem emel a másik fölé, mert minden ember egyenlő, s ha ez így van, akkor – logikusan – a nemzetek és népek között sincs többé kiválasztott, nincs „egyenlőbb”.

Azt üzeni Jézus nekünk és az Európai Uniónak a 21. század elején, hogy a nemzetek uniója nem válhat kétsebességűvé; nem unió és nem szövetség az, amelyben van néhány centrumország, amely pusztán piacként és az olcsó munkaerő miatt foglalkozik a félperiféria – Közép- és Kelet-Európa – országaival. Az Isten előtti egyenlőség gondolatában már ott rejlik az egyének és a nemzetek jogi, politikai egyenlősége és szuverenitása. És a keresztény szellemiség azt sem engedné meg, hogy az unió bürokratái egy országot, jelesül éppen hazánkat, kipécézzenek, s újra és újra feljelentésekkel, eljárásokkal, büntetésekkel és korlátozásokkal – lásd legújabban az akácfák és a pálinkafőzés ügyét – keserítsék meg a demokratikus, szabad és egyenlő Európával kapcsolatos szájízünket.

Jézus korántsem az alázatos és a gyámoltalan, sorsába beletörődő Isten-hitet hirdette, hanem a cselekvés erejét. Elhozta nekünk a hitet, hogy a világ megváltoztatható, mégpedig a szeretet által. Elhozta nekünk az igazi egyenlőség hitét – ide, Európába és szerte a világba. Hogyan is üzent nekünk? „Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon. […] Azt hiszitek, azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Nem azt, hanem – mondom nektek – széthúzást.” (Lk, 12,49–52.)

Meg kell mentenünk és meg kell újítanunk a kereszténységet, jézusi alapon. S akkor ő valóban velünk lesz az idők végezetéig.

A szerkesztő ajánlja

Szabó Zsolt

Végigjártuk a bulinegyedet, és csak megosztott erzsébetvárosiakkal találkoztunk

Érvénytelen lett a helyi népszavazás a bulinegyedről, az egész VII. kerületben 43 500 ember szavazhatott. Riport.

MN

Az én Jókaim – 193 éve született a „nagy magyar mesemondó”

A nagy elbeszélőre emlékezve arra kértük szerzőinket, meséljenek nekünk egy flekk Jókait.

Pethő Tibor

„Párttitkárok soha nem határozhatják meg az anyaszentegyház magatartását”

Az év elején mutatták be a Bulányi György piarista papról és a Bokor közösségről szóló dokumentumfilmet.

Vékony Zsolt

Egy szemérmes és roppant energikus ember – hetvenéves Cserhalmi György

Bár az utóbbi években több lesújtó dologgal is szembe kellett néznie, továbbra is kiemelkedő ikonja a magyar színjátszásnak.