– Ön vetette fel először, hogy a devizaalapú kölcsönszerződés jogi és pénzügyi szempontból egyaránt aggályos. A Kúria minapi jogegységi döntése mintha nem egészen erre utalna.
– A Kúria azt vizsgálta, hogy a megkötött szerződések érvényesek-e. Lépjünk inkább hátrább eggyel, és tegyük fel a kérdést: a magyar törvények értelmében a bankoknak joguk volt-e az ilyen kölcsönök szétterítésére? A válaszom az, hogy nem. A hitelintézeti törvény értelmében lehet forintban és devizában is hitelezni, de a kettőt nem lehet keverni. Ezzel szemben az adós forintot kapott, miközben például svájci frankban tartják nyilván a hitelét.

A Magyar Nemzet információi szerint december végén, január elején várhatóan megjelenik a Magyar Közlönyben a Kúria devizaügyben hozott december 16-i jogegységi határozata, amelyben a testület döntésének indoklása is olvasható lesz. A lapnak Barabás Gyula, a Széchenyi Hitelszövetség elnöke azt mondta, a Kúria döntése után is maradt jogorvoslati lehetőség, és bízni kell a bíróságokban.

Orbán Viktor miniszterelnök december 20-án Brüsszelben véleményezte a határozatot: a Kúria a bankok oldalára állt – fogalmazott. A kormányfő szerint a bankok oldalán „már álltak épp elegen, úgyhogy mi maradunk az emberek oldalán”.

– Ez alapján lehet mondani, hogy valóban hibás terméket sóztak az ügyfelek nyakába? Így akár közérdekű pert is lehetne indítani a bankok ellen.
– Ez lett volna a megoldás. A pénzügyi felügyeletnek kellett volna lépnie, de nem tudott, mert a konstrukciót jóváhagyta. Ez most a jegybank dolga lenne ahelyett, hogy a Kúriával foglalkozna.

– A jogegységi határozatnál azonban azt is közölték, hogy a bíróságok nem tudnak olyan döntést hozni, amellyel tömegesen lehetne módosítani a szerződéseket. Kizárólag egy-egy esetet lehet orvosolni. Ehhez mit szól?
– Nagyon nehezen értelmezhető a Kúriának ez az állásfoglalása. Másfelől azonban a közérdekű pert nem érdemes összekeverni azzal, hogy a bíróságnak milyen eszközei vannak a szerződések módosítására, amikor valamelyik félnek lényegesen sértik a jogos érdekét a megállapodást követő események. Ha közérdekű per indulna ebben az ügyben, akkor elsősorban azt kellene vizsgálni, hogy a bankok milyen jogosítvány alapján kötöttek ilyen megállapodásokat.

– A Kúria szerint ezek a szerződések nem ütköznek jó erkölcsbe, és az is teljesen rendjén van, hogy az adóst terheli az árfolyamkockázat teljes költsége.
– Mutassa meg nekem valaki azt a pontot a hitelintézeti törvényben, amely az árfolyamkockázatról szól! Ezt a kérdést ugyanis a 2001-ben hatályba lépő tőkepiaci törvény szabályozza, mégpedig annak a 82. cikke, amely a devizára vonatkozó határidős ügyleteket a jogszabályban megfogalmazott feltételekhez köti. Azaz a pénzintézetek egyetlenegy szerződést sem köthettek volna, amellyel az árfolyamkockázatot az ügyfelekre terhelik a tőkepiaci törvény szabályainak betartása nélkül.

– Mennyiben követték az árfolyamváltozást a törlesztőrészletek?
– Több számítás is készült ez ügyben. Azok alapján – a bankok számára legkedvezőbb feltételek mellett is – az árfolyammozgás csak hetven százalékban fedte le a törlesztőrészletek változását.

– Mi van a fennmaradó harminc százalékkal?
– Ez jó kérdés, amit a Kúria nem vizsgált.

– Az miért nem minősül uzsorának, ha valaki felvett tízmilliót, visszafizetett hetet és még tizenötmillióval tartozik?
– Attól függ, mi az összegek közötti eltérés oka. Ha a bank jogszerűen ajánlott ügyletet, és menet közben jelentős adósság keletkezett, akkor az még nem uzsora.

– Ha az elmondottakból indulunk ki, akkor viszont nem jogszerűek a szerződések.
– Hát ez az!

A teljes interjú a Magyar Nemzet hétfői számában.