Álom a piaci alapú stadionüzemeltetés

B. Molnár László

2018. február 4., vasárnap 17:33, frissítve: vasárnap 20:45

Egyre inkább a 2018-as országgyűlési választás kampányának egyik fő témájává válik az Orbán-kormány stadionfejlesztési programja. Amíg a kabinet kitart a beruházások mellett, az ellenzék véleménye egyöntetű: befejezni, a forrásokat máshová csoportosítani. Muszbek Mihály szerint ugyanolyan elfogult a kormányváltásra készülő pártok véleménye a stadionfejlesztésekről, mint a hatalmon lévők ágálása a menekültkérdésben. – Tudomásul kell venni, hogy a kormány ezt a kérdést erőből, a nemzetközi trendeket figyelmen kívül hagyva hajtja végre, de ennek tudatában is kijelenthető, hogy demagógia a már meglévő és épülő stadionokat a kórházi ágyakkal és a lélegeztetőgépek számával összevetni – közölte a sportközgazdász.

A szakember lapunknak elmondta, a sportingatlanok a világon szinte mindenhol jóléti beruházási ingatlannak számítanak – akárcsak a múzeumok, templomok, színházak, mozik vagy éppen könyvtárak –, közösségi tulajdonban vannak, és közpénzből hozták létre. (Persze előfordulnak itt-ott magánjellegű sportberuházások – például a most épülő Chelsea-stadion –, de az ilyen fejlesztések nem jellemzők.) – Ezek közül is vannak olyan sportlétesítmények, amelyek nem az üzleti sportot szolgálják. Ebben az esetben a fenntartás és üzemeltetés is közpénzből történik, hiszen a klub vagy sportoló ingyen használhatja azt a felkészüléséhez. Vannak viszont a kifejezetten üzleti típusú sportágak – például a látványsportágak vagy a tenisz –, ahol a létesítmény tulajdonosa az állam vagy az adott önkormányzat, míg a fenntartó egy sportvállalkozás, és az üzemeltetésben az adott piac fejlettsége dönt az állami szerepvállalás mértékéről. Ez utóbbi csúszott el nálunk – állította Muszbek Mihály.

A sportközgazdász úgy véli, hazánkban egy tízmilliárdos stadion esetében a fenntartási költség a létesítmény korszerűségétől függően évi 200 millió és egymilliárd forint közé tehető. Ezt kellene a sportvállalkozásoknak kigazdálkodniuk. De a jelenlegi hazai gyakorlat alapján – mivel rengeteg közpénz áramlik a sportba – az üzemeltetőnek a tényleges fenntartási költségnek csak egy részét kell előteremtenie piaci alapon. – A stadionfejlesztési program beindítása a létesítmények katasztrofális állapota miatt helyes lépés volt a kormány részéről, ám nagy hiba volt az, hogy nem a piaci igényből indultak ki. A már megépített stadionok kihasználtsága jelenleg 14 százalékos, ami azt jelenti, hogy kevesebb mint minden hatodik székre jut egy néző, ám még ilyen kevés nézőnek sem jut elég parkolóhely. Ráadásul semmi realitása annak, hogy a magyar klubcsapatok nagy része azért kap nemzetközileg is megfelelő stadiont, mert bekerül valamelyik sorozat csoportkörébe – vélekedett a szakember.

Magyar Nemzet hírlevél

Legizgalmasabb cikkeink naponta egyszer az ön e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

Egyöntetűen kijelentette, ma álomvilág azt hinni, hogy sporton kívüli rendezvényekkel elő lehet teremteni a fenntartáshoz szükséges összeget, maximum ott van erre lehetőség, ahol szálloda vagy bevásárlóközpont is működik a létesítményben. Muszbek Mihály abszurdnak tartja azt, hogy a tömegsport és a civilek is aktívan szerepet kapjanak ezekben a stadionokban, ugyanis ez a világon sehol sem szokás. Azzal viszont egyetért, hogy egy stadiont olasz vagy német mintára több csapat is használjon. Azonban ezt maguk a csapatok és a szurkolóik is elutasítják, holott például a müncheni Allianz Arena piros színekben pompázik, ha a Bayern játszik, és kékben, ha az 1860 München.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2018.02.02.

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

A rádiumlányok a női emancipáció hősei voltak, de az életükkel fizettek

„Nyald, mártsd, fesd!” – mantrázták az óragyárakban fillérekért dolgozó fiatal nők, akik szinte másodpercenként ettek a sugárzó anyagból.

Pápay György

A körzetek többségében nem tekinthető lefutottnak a választás

Néhány százalékos országos erősödés számos egyéni győzelmet hozhat az ellenzéknek.

Kuthi Áron, Zord Gábor László, Garamvölgyi Flóra

Miért és hogyan hagyták el Magyarországot? Három történet a több százezerből

A sebész, akit alig ismertek meg a gyerekei. Egy kutató, akit a szakmája hajt. A házaspár, amelyik ösztöndíjjal ragadt kint.

Stier Gábor

„Kijev nem írhat minden bajt a háború számlájára”

Az egykor Viktor Janukovics csapatában dolgozó politológus, Koszty Bondarenko nem csalódott a Majdanban, mert nem is várt tőle semmit.