Milliárdok folynak el a Tisza medrében

Illés József

Illés József

2017. január 2., hétfő 17:15, frissítve: kedd 06:23

Óriási összeget, mintegy 16 milliárd forintot igénylő beruházás zajlik a Tisza-meder és a hullámtér vízszállító képességének a helyreállítása érdekében a szolnoki vasúti híd és Kisköre közötti szakaszon. A beruházást európai uniós támogatással végzik. A vízügyi szakma szerint ugyanakkor a mederrendezés hibás koncepción alapul, s a céllal ellentétesen károkat okoz.

Lapunk több, a neve elhallgatását kérő szakemberrel is beszélt az ügyben. Szerintük rossz ötlet, hogy az ország területére a folyók medrében érkező vizet jelenleg minél gyorsabban igyekeznek elvezetni ahelyett, hogy a megfelelő szakaszokon oldalra kivezetve megtartanák a vízkészletet, s ezzel az árhullámok csillapítása mellett a mezőgazdasági növénytermelést, illetve az állattenyésztést segítenék. Erre egyebek mellett a Tisza középső szakaszán több, már meglévő szükségtározó is lehetőséget biztosítana. Azt pedig egyenesen alapvető szakmai hibának tartják, hogy először a Tisza középső részén gyorsítják fel a víz lefolyását, rávezetve az árvizet az úgynevezett szolnoki szűkületre, illetve az alsóbb szakaszokra, ahol nem képes eléggé gyorsan áramlani a folyó, s a felgyorsítva odavezetett árhullám fokozza az árvízveszélyt. – Ha már csinálják, az ilyen lefolyásgyorsításokat logikusan a legalsó folyószakaszokon kellene kezdeni – jegyezték meg a szakemberek.

Szerintük az is hibás, felesleges és pénzpazarló lépés, hogy a tervek szerint a folyó árterében kiirtják az őshonos növényzetet, hogy a víz gyorsabban átfolyhasson. Eközben általános tapasztalat, hogy a kipusztított növényzet helyére néhány hónap leforgása alatt többnyire nem őshonos fajokból új növények nőnek, ráadásul sűrűbben, mint a korábbi vegetáció. Emiatt jobban lassítják az árhullámok levonulását, mint az eredeti növénytakaró. A beavatkozás miatt az árteret benépesítő élőlények sokasága is sérül. Vagyis a forintmilliárdok elköltése nem hoz semmi eredményt, inkább károkat okoz.

A beruházás védett, úgynevezett Natura 2000-es területeket is érint, s a beavatkozás környezetvédelmi engedélyezése még nem zárult le. Értesüléseink szerint a programot finanszírozó Európai Unió részéről a közelmúltban egy bizottság vizsgálta a projektet. Egyes szakértők úgy vélik: nem kizárt, hogy a program végrehajtása körül tapasztalt visszásságok miatt az EU végül leállítja a mederátalakítási munkálatok támogatását, s akkor az adófizetők állják majd a több szakember által elhibázottnak tartott beavatkozások költségeit.

Hibás értelmezés

Mivel a vízügyi szakma részéről csak névtelen megszólalásokat kaptunk, megkerestük az üggyel kapcsolatban Balogh Péter geográfust. Ő úgy tartja, az Alföldön már az árvizek hivatalos értelmezése is hibás. Ez a terület ugyanis rendszerszerűen csapadékhiányos: a nyári fél évben, vagyis a vegetációs időszakban átlagosan 300 milliméter csapadék érkezik a területre, miközben 600-700 milliméter elpárolog. Ebben a helyzetben a rendszerint tavasz elején megjelenő víztöbblet a táj legfontosabb éltető jelensége lehetne, ami által a víz és a tápanyag bejut a talajba. Szerinte éppen ezért az árvizeket nem levezetni, hanem kivezetni kellene. Úgy alakítani a tájhasználatot, hogy ne kárt, hanem hasznot okozzon a vízpótlás megérkezése. – A jelenlegi vízgazdálkodásunk helytelen, amennyiben nincs helye a víznek, s ezért akarják levezetni. A helyes vízgazdálkodás a vizes helygazdálkodás lenne: a táji vízvisszatartás koncepciója, amikor a domborzathoz, tehát a vízborításhoz igazított tájhasználat által megoldjuk a vízháztartási mérleg kiegyensúlyozását, s nem mellesleg a mezőgazdaság öntözési szükséglete is megoldódna – fogalmazott a geográfus.

Magyar Nemzet hírlevél

Legizgalmasabb cikkeink naponta egyszer az ön e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

Balogh Péter emellett megerősítette: jogosak a vízügyesek aggályai. Így például az, hogy miután a beruházás úgy gyorsítja a lefolyást, hogy a szolnoki szűkület változatlan marad, és az alsóbb szakaszhoz is csak később terveznek nyúlni, a víz éppen Szolnoknál „megakad” majd. Ő is úgy látja, hogy a növényzet gépi irtása az úgynevezett özönfajok elszaporítását eredményezi. Ahogy mondja, „ökológiai törvény, hogy az irtott részeken május végére masszív növényfal nő fel már az első évben. A növényzetet legeltetéssel lehet fenntarthatóan szinten tartani, de erre nem terjed ki a projekt. Jelentős különbség, hogy a legeltetés által élelem termelődne, míg a gépi munka által folyamatos megbízás adható ki a kivitelezőknek a költségvetés terhére”.

A finanszírozással, illetve a beavatkozás árvízvédelmi és környezetvédelmi hatásaival kapcsolatban kérdéseket tettünk fel a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóságnak; válaszuk szerint a beruházással minden rendben van.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.01.02.

A szerkesztő ajánlja

Kuthi Áron

Nincs pénz a magyar múlt megmentésére

Nem csak templomokból áll az épített örökség a Kárpát-medencében. A megőrzésre a végtelen mennyiségű pénz is kevés volna.

Koncz Tamás

Méregdrága nyári elittábor a kormánytagok gyerekeinek

Kerényi Imre miniszterek trónörököseit várja a vörösberényi kolostorba, hogy ott körtáncot lejtsenek, és római stílusú hadi bemutatót tartsanak.

Vég Márton

Az Iraki Kurdisztánból származó negyvenéves Ismael jól érzi magát Magyarországon

A vámosszabadi befogadóállomáson élő férfi egy kicsit beszél magyarul, és nem akar továbbutazni Németország felé. Riport.

Pethő Tibor

Jolika, az ÁVH keblein nevelkedett, gépírónőből lett belügyes nagyasszony

Császárné Lábass Jolán jelképpé nemesült. A képmutatás, a szembenézés kudarcának jelképévé.