Mit tudnak a románok, amit mi nem? Lassan kezdhetünk irigykedni

Majláth Ronald

Majláth Ronald

2017. június 22., csütörtök 15:49, frissítve: csütörtök 18:49

Messze már az idő, amikor Magyarország volt a keleti blokk legvidámabb barakkja: miután a visegrádi országok messze leköröztek minket, immáron Romániában is magasabb az átlagos életszínvonal, mint hazánkban. Magyarország ugyanis hiába teljesít jobban, az egyéni fogyasztás gyakorlatilag stagnál. Nem úgy, mint Romániában, ahol a szakértő szerint a fogyasztás a gazdaság legfontosabb hajtómotorja.

Megdöbbentő adatokat közölt a hétvégén a Portfólió: az egyéni fogyasztás alapján Románia beérte Magyarországot, ami gyakorlatilag annyit jelent, hogy múlt év óta a román életszínvonal magasabb, mint a magyar. A közgazdaságtan már régóta kísérletezik azzal, hogy olyan mutatószámot készítsen, amely hűen tükrözi egy-egy ország életszínvonalát – sokáig erre az egy főre jutó GDP-t használták. Miután általában egy ország területén keletkezett jövedelmek nem azonosak az ország állampolgárainak jövedelmével, nemzetijövedelem-mutatókat is képeznek, melyek közül a legismertebb a bruttó nemzeti jövedelem (GNI), illetve a rendelkezésre álló bruttó nemzeti jövedelem (GNDI). Az unió statisztikai hivatala előszeretettel használ egy másik, alternatív mutatót: az úgynevezett egyéni fogyasztást a háztartások által megvásárolt javak és szolgáltatások alapján számolják, így ez egy szélesebb értelemben vett fogyasztási kategória, mivel olyan tételek is benne vannak, mint az egészségügyi és oktatási szolgáltatások.

Románia most e mutató alapján érte utol Magyarországot, ami különösen annak fényében meglepő, hogy a vásárlóerő-paritáson mért egy főre jutó GDP még mindig magasabb hazánkban, mint keleti szomszédunknál. De másik érdekességet is találunk: miközben az egy főre jutó GDP hazánkban 2012 óta folyamatosan nő, az egyéni fogyasztásunk szinte stagnált – nem úgy Romániában, ahol a GDP növekedésével párhuzamosan 2013-tól rohamosan megugrott az egyéni fogyasztás, így már a múlt évben lehagytak minket.

 

Hogyan fordulhatott mindez elő? Ezt a kérdést tettük fel Juhász Jácintnak, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem közgazdász adjunktusának, aki emlékeztetett: a 2008-ban kezdődő gazdasági világválság óriási, a mindennapi életben is érezhető zuhanást okozott Romániában, ami különösen az építőipar 8 százalékos esésében mutatkozott meg, ami aztán magával rántotta az ehhez kapcsolódó szektorokat is. Olyannyira, hogy 2010-re nyolcból hat romániai fejlesztési régió is felkerült az Európai Unió húsz legszegényebb régióját felsoroló listára. 2013-tól azonban nekilendült a román gazdaság: az építőipar kikászálódott a recesszióból, a szolgáltató szektorban pedig az informatikai és a pénzügyi ágazat hatalmas növekedést produkált. Ám ez még mind semmi: az elmúlt időszakban a nagy világcégek előszeretettel szervezték ki tevékenységeik egy részét Romániába, így Bukarest mellett immár Temesvár és Kolozsvár is otthont ad ezeknek a cégeknek, melyek nagyon jól jövedelmeznek. 

Mindez eddig a GDP-t növelné Romániában. A közgazdász azonban úgy látja, hogy mostanra a fogyasztás vált a román gazdaság hajtómotorjává, ami immár a hétköznapi életben is jól látszik. Így nem csak a versenyszférában, hanem a közszférában is emelkedtek a bérek és nyugdíjak, valamint újra beindult a hitelezés. Ugyan szigorúbb feltételekkel, mint 2008 előtt, de ismét kölcsönöznek a bankok, ezáltal tovább pörgetik a gazdaságot. Igen fontosak a Nyugat-Európában dolgozó romániai állampolgárok hazautalásai is. Igaz, a szakértő szerint ezek 4-5 évvel ezelőtt még jóval hangsúlyosabbak voltak, mivel azóta mérséklődött a kivándorlás, de a hazautalások mértékét csökkentette az is, hogy a külföldön dolgozó kvalifikált munkaerő körében jellemzővé vált a családegyesítés – így tehát nem a pénz megy Romániába, hanem a családok külföldre.

A román bőség kosarából persze nem mindenkinek jut ugyanannyi: Juhász Jácint szerint Romániában továbbra is megmaradtak a regionális gazdasági különbségek, így napjainkban Bukarest, Temesvár és Kolozsvár jelenti a romániai gazdaság fellegvárát, a másik szélsőértéket az északkeleti régiók képviselik, ahol egyelőre nem sokat látnak a jólétből.

Magyar Nemzet hírlevél

Legizgalmasabb cikkeink naponta egyszer az ön e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

– Az itteni magyarság Kolozsváron és környékén él a legjobban, viszont azokon a területeken, ahol arányaiban több magyar él, már rosszabb a helyzet – mondta a közgazdász, aki egy egészen különös jelenségre is felhívta a figyelmet. A felmérések szerint a Kovászna megyei Sepsiszentgyörgy Románia egyik legélhetőbb városa, miközben a település gazdasági helyzete korántsem irigylésre méltó. Az itteni lakosok ennek ellenére elégedettek az életminőségükkel – a szakértő szerint ez is azt mutatja, hogy az életszínvonal nehezen számszerűsíthető kategória.

Juhász Jácint arra is figyelmeztet, hogy a romániai egyéni fogyasztás nagyobb mértékben nőtt, mint a GDP. Ez azonban nem feltétlenül örvendetes jelenség, ugyanis arra utal, hogy a román költségvetés többet költ jóléti szolgáltatásokra, mint amit megengedhetne magának, de az emberek is több hitelt vesznek fel a kelleténél. Ezáltal növelik a fogyasztást. A közgazdász szerint az ideális az lenne, ha a fogyasztás és a GDP egymással párhuzamosan, hasonló mértékben növekedne.

Hazánk esetében azonban erről szó sincs: Magyarország ugyan „jobban teljesít”, de ennek – ha az egyéni fogyasztást nézzük – nem sok jelét látjuk. Így 27 év után elérkeztünk odáig, hogy lassan már nem az osztrák, hanem a román életszínvonal lesz előttünk a példa.

A szerkesztő ajánlja

Hutter Marianna

Az első Orbán-kormány jelölte Zaid Naffát a tiszteletbeli konzuli posztra

A jordán üzletember már abban az időszakban is elbukott a magyar állampolgársághoz szükséges nemzetbiztonsági átvilágításon.