Tao nélkül nem lenne magyar sport

2018. április 4., szerda 08:01, frissítve: szerda 12:58

Amióta megjelent Magyarországon a társaságiadó-kedvezmény (tao) rendszere, azóta folyik a vita arról, hogy ez a fajta állami támogatási forma nem öli-e meg a sokkal eredménycentrikusabb sportszponzorációt. Taotámogatást 2011 óta előbb öt, majd tavaly szeptember közepe óta már hat látványsportág – labdarúgás, kézilabda, kosárlabda, vízilabda, jégkorong és röplabda – igényelhet, aminek alapját az adja, hogy a nyereséges magyar vállalkozások társasági adójuk egy részéig ezeket a sportágakat támogathatják. Sokan úgy vélik, ezzel le is tudják a sportra szánt támogatást, hiszen adóalap-csökkentő és adókedvezmény is egyben. Ugyanakkor a látványsportágak támogatása esetén a felajánlott összeg legfeljebb 12,5 százaléka 2013 óta kiegészítő sportfejlesztési támogatásnak minősül, amelyért cserébe az adózó szponzorációra lehet jogosult, igaz, ennek az összegnek a felhasználását ellenőrizheti csupán.

A jelenlegi támogatási rendszernek az a legnagyobb hibája vagy inkább következménye, hogy elkényelmesítette az egyesületi vezetőket. Egyrészt a kisebb összegű támogatásokat már messze nem tudják értékelni, másrészt nincsenek arra kényszerítve, hogy ők fussanak a szponzorok után, és megtanulják a tárgyalási módszereket, amelyekkel eredményesen ülhetnek le egy multival vagy egy kisebb céggel tárgyalni. Ráadásul sokan nem tudnak mit kezdeni azokkal a hatalmas összegekkel, amelyek most a taorendszeren keresztül érkeznek hozzájuk, és nem arra költik el a pénzt, amire a szabályok lehetőséget kínálnak. Sőt, kialakult már egyfajta automatizmus is, amely szerint az egyesületi vezetők úgy veszik, ha tavaly ennyit meg ennyit kapott egy cégtől, akkor azt az idén is megkapja, és már eleve ennek szellemében készítik el a költségvetésüket – állította a Decathlon Magyarország ügyvezető igazgatója.

 

Pósfai Gábor nem tartja véletlennek, hogy ők sok egyesület esetében szponzorként kezdték meg az együttműködést, és amikor azt látták, jó helyre került az általuk biztosított támogatás, akkor taót is biztosítottak a számukra. Noha sokszor hallotta már, hogy a hat látványsportág elszívja a pénzt a többi sportágtól, ezt nem tartja jogosnak, de az szerinte is tény, hogy a pénzek, a támogatások elosztásában nagy az aránytalanság.

Magyar Nemzet hírlevél

Legizgalmasabb cikkeink naponta egyszer az ön e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

Már a fentiek ismeretében is kétségtelen tény, hogy a közpénznek számító tao megjelenésével a sportszponzoráció Magyarországon visszaszorult, mert nagyon kevés olyan hazai cég van, amely képes komolyabb mennyiségű elkölthető marketingbüdzsét kigazdálkodni a várható és kiszámítható kedvezmények nélkül.

Dénes Ferenc sportközgazdász úgy véli, a tao megjelenése nem használt a szó igazi értelmében vett sportszponzorációnak, ugyanakkor a gondok jóval a rendszer megjelenése előtti időre nyúlnak vissza. A szocialista rendszerben a szponzoráció szempontjából meglehetősen furcsa piac alakult ki, az állami vállalatoknak kötelező volt támogatni a klubokat. A rendszerváltást követően a korábbi lendület és a még meglévő kapcsolatok vitték a szponzorációt, nem csak a piaci igény. Mint felidézte, a vízilabda sikeressége okán sok „valódi” szponzort is magáénak tudott, de a reklámképes sportágak közül a labdarúgásunk nem vonzó, a teniszünk most van fellendülőben, míg a golf szubkultúraként létezik. – Az egyesületeket a kényszer viszi el a tao felé, hiszen a meglévő szponzori pénzek külső hatásra meglehetősen koncentrált helyre kerülnek ebben az irányított rendszerben – fejtette ki Dénes Ferenc, aki szerint a tao mindkét oldalt elkényelmesítette, hiszen az egyesületeknek nem kell kőkeményen megharcolniuk a fennmaradásukat biztosító támogatásokért a cégekkel való tárgyalásokon, míg a vállalkozások vezetőinek is jobb ez így, hiszen letudják a sporttámogatásukat, ráadásul kedvezményt is kapnak érte.

A Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetsége (MKOSZ) lapunknak eljuttatott válaszában elismeri, hogy a tao megjelenése a kezdeti időszakban valóban visszavetette a szponzorációt, mivel a cégek hozzáállása jellemzően az volt, hogy ezzel a sportfinanszírozásra fordítható összeget „letudták”, nem érezték szükségét további szponzorációnak. Az MKOSZ-nál viszont az elmúlt években fordulat állt be. „A kiegészítő sportfejlesztési támogatásnak, az igazolt sportolói szám emelkedésének, valamint az eredményességnek köszönhetően a cégek számára egyre vonzóbbá vált, hogy a nevük, a logójuk megjelenhessen a kosárlabda sportággal összefüggésben. A felnőttválogatottak melletti megjelenés kapcsán a piaci verseny érvényesül, nagy örömünkre a cégek körében egyre nagyobb presztízst jelent, ha a sportág támogatójaként tűnhet fel” – jelentette ki Molnár Tamás, a szövetség finanszírozási vezetője.

A tao nagy értéke, hogy nélküle rengeteg kis vidéki sportegyesület nem juthatna megfelelő forrásokhoz, aminek segítségével fel tudják újítani az öltözőiket, utaztatni tudják a versenyzőiket, továbbképzésre tudják küldeni a szakembereiket. Ugyanakkor jelenleg nincs senki és semmi, ami felkészítené az egyesületeket a tao utáni életre, hogy képesek legyenek üzleti alapon is működni.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2018.04.03.

Legolvasottabb cikkek

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.