Andorrában eldőlt: az ellenzék nyeri jövőre a választást

2017. június 10., szombat 19:43, frissítve: vasárnap 11:30

Minden rosszban van valami klassz? Vagy csöbör után vödör, tragédiára katasztrófa? Ezt az összes nyájas olvasó eldöntheti meggyőződései és vágyálmai szerint.

Elmesélem, hogy mi történt.

A magyar labdarúgó-válogatott majdnem napra pontosan egy évvel azután, hogy az Európa-bajnokságon elkalapálta Ausztriát – kiérdemelve ezzel, hogy hőseinkként méltassuk tagjait –, beleszaladt a roppant csúnya pofonba egy igen apró országban. Andorra ráadásul úgy győzte le drága fiainkat 1-0-ra, hogy igazából nem nagyon volt esélyünk egyenlíteni vagy megfordítani a meccset azután, hogy a lelkes hazaiak egy roppant szerencsés góllal ugyan, de megérdemelten megszerezték a vezetést. Erőlködés, az volt, de erő, nos, az nem. Hit sem. Megesik amúgy, ilyen a sport, hullámvölgyek és -hegyek követik egymást rendszeresen, nem lehet mindig fent lenni, és mindig lent sem, mint az éppen tavaly sok-sok évtized után beigazolódott.

Muszáj megjegyeznem: a vége felé már azért drukkoltam a tévé előtt, hogy maradjon az a 0-1. Ha bement volna valamely kósza próbálkozásunk véletlenül, azzal csak elvettük volna a történelmi boldogságot az andorraiaktól, mi meg úgysem örültünk volna az iksznek. Hajszálra ugyanolyan rettentő dráma lett volna nekünk az is.

Másfelől a pénteki nap folyamán kisebb polémiába bonyolódott két politikai elemző. Egyikük, Tóth Csaba arról posztolt a közösségi médiában – Cas Mudde volt CEU-s tanár előadása alapján –, hogy koránt sincs lefutva minden, elvileg akár az ellenzék is nyerhet 2018 tavaszán. Erre a másikuk, Török Gábor – aki nem mellesleg remek interjút adott a Magyar Nemzetnek nemrégiben, és dettó nem mellesleg hatalmas futballszurkoló – a következő kommentet eresztette meg: „Elvileg Andorra is nyerhet ma este.”

Vita & Vélemény hírlevél

A Magyar Nemzet véleménycikkei mindennap e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

A mókás történetről újságcikket írt ma a 444, amelyet aztán Török a következőképpen kommentált: „Sajnos nem magabiztosság volt.”

Simán elhiszem.

Utólag, az eredmény ismeretében mindazonáltal egyáltalán nem ciki – noha egyesek azt a következtetést vonták le a sztoriból, mintha Török valami elkapatott orbánista lenne; nem az –, hanem mégiscsak zseniális a poén. Hiszen pont benne van a lényeg, teljes terjedelmében. Mindegy, hogy valaki mekkora a másikhoz képest. Mindegy, hogy mennyire uralja a teret. Mindegy, hogy szinte mindig nála a labda. Amikor végül eldőlnek a dolgok, akkor bármi megtörténhet. Ismétlem: bármi.

2017 júniusában, háromnegyed évvel a nagy méredzkedés előtt nem is olyan rémesen kevés ez jó hírnek.

Legolvasottabb cikkek

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.