Az orbáni abszurd

2016. szeptember 20., kedd 12:42, frissítve: kedd 12:43

A végén még az is megtörténhet, hogy nem jön ez össze nekik, de könnyebb dolga akkor sem volt soha kampányoló politikai alakulatnak. Mivel a nemek elsöprő többsége az első pillanattól kezdve garantált – számtalan okból; hogy miért, arról annyit beszéltünk az elmúlt hónapokban, hogy fölösleges újfent részletezni –, ezért csak egy szempont van: az érvényesség. El kell érni, ha a fene fenét eszik is, hogy négymillió választópolgár, az arra jogosultak ötven százaléka – plusz egy fő – úgy érezze, muszáj elsétálnia október 2-án a szavazókörbe. Alapesetben, például parlamenti választásoknál óvatosnak kell lenni. Nem kicsit, nagyon. Olyankor nem csupán arra kell figyelni, hogy a saját táborunkat minél hatékonyabban mozgósítsuk, hanem arra is, hogy az ellenfél híveit ne tegyük elszántabbakká. Szervezett ellenfél híján ilyen megfontolások most nincsenek. Így épp annyira kiemelt cél az Orbán Viktort, a kormányt és a Fideszt elutasítók-gyűlölők feldühítése, lázadásra késztetése, mint a rajongók lelkesedésének melegen tartása, illetve valamilyen módon a passzív rétegek egy részét is jó lenne megmozdítani.

A kampány, amelynél intenzívebbet talán még nem láttunk, ezekről a megfontolásokról szól. A plakáthenger és a média egészén végigsöprő hirdetés- és hírszökőár azokat is megérinti, maga alá temeti, akik egyébként nem érdeklődnek a politika iránt. Ehhez teszi hozzá a szükséges pluszt pártunk és kormányunk prominenseinek országjáró verbális ámokfutása. Ahogy előre bejelentették, mindenki megkapta a feladatát és a beosztását. Kormánytagok, képviselők, polgármesterek rohannak keresztül az összes településen, kicsiken és nagyokon, sorra tartják a fórumokat, adják az interjúkat, közvetítik az üzeneteket. Csoda, hogy be nem rekednek, össze nem roppannak. Biztatják a jobbosokat, hergelik a balosokat, ébresztgetik a semlegeseket, ijesztgetik a segélyre szorulókat. Egymással is versengenek. Én nyolc fórumot tartottam szombaton, te csak hatot, hitvány vagy, pajtás, szedd össze magad! Még két hét, miután megnyertük, kipihened.

A szemlélőben meg, miközben csak kapkodja a fejét, felvetődik a kérdés: hol az a pont, amikor egy ilyen őrült nyomulás kontraproduktívvá válik? Kár, hogy a válasz alighanem az, hogy ilyen pont nincs. Miként fentebb is próbáltam érzékeltetni: mind máshogyan vagyunk érzékenyek. Másmilyen nüanszok hangsúlyozásával tudhatnak kibillenteni bennünket lelki-politikai egyensúlyunkból.

Akit a korábbiak során már elértek, az érezheti úgy, hogy ami a kampány zárószakaszába fordulva történik, abszurd és röhejes, de ő sem igen térhet vissza az érintetlenek közé. Sopánkodhatunk vagy mulathatunk sok mindenen – van az a szintje a fokozásnak, amikor a tragédia átcsap tragikomédiába vagy paródiába –, én is sokszor felkacagok, ahogy ilyen észbontó tempóban jönnek a hírek. Csakhogy ez megint csupán az értelmiségi vircsaftoláshoz tartozik. Hiszen ki veszi azt észre – avagy ki képes elhitetni a sokasággal –, hogy ha nem sétál bele saját népszavazásos csapdájába, akkor a pozsonyi csúcs után Orbán Viktor már ünnepeltethetné magát? Hogy ha lassan és kényszeredetten is, de Európa kezdi felismerni a probléma súlyát-karakterét, ezért abba az irányba mozdul – komótosan –, amelybe a magyar miniszterelnök a kezdetektől mozdítani szerette volna?

Az európai politika korrekciói egyelőre nem üdvözölhetők, a hergelős-rémisztgetős háborút muszáj végigvinni, a labdát akkor sem szabad megállítani a gólvonalon, ha 10-0-ra vezetünk. Az a gyengeség jele, vagyis megengedhetetlen. Tehát marad a rohanás és a sulykolás – a sulykolás, a sulykolás és a sulykolás –, abban a reményben, hogy mindez nem sok lesz, hanem pontosan elegendő. Abban bízva, hogy a dolgok abszurd mivoltát kevesen ismerik fel, a tábor odaadó és fegyelmezett marad, a passzívak aktívvá válnak. Fél órára, többet senki nem vár tőlük.

Vita & Vélemény hírlevél

A Magyar Nemzet véleménycikkei mindennap e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

Van azonban itt egy érdekes momentum. Az abszurd kampányra létezhet abszurd reakció is. Az érvénytelenül szavazós opcióról már esett szó régebben is – mint az elutasító vélemény kifejezésének azon eszközéről, amely a népszavazás érvényességéhez sem tesz hozzá –, de az utóbbi időben népszerűbbé látszik válni. Láttam felmérést, amely szerint a megkérdezettek hat százaléka fontolgatja, hogy így cselekszik. Ennek még lehet jelentősége. Kevéssel 50 százalék fölötti részvétel esetén néhány százalék kétikszes érvénytelen voks urnazárás után megrogyaszthatná az orbáni építményt. Nyilván kevés a sansz, hogy konkrétan ez történik tizenkét nap múlva, de ha mégis így lenne, abszurdabb módon nem végződhetne a színdarab.

Bár hadd legyek szerényebb, visszafogottabb: akkor csak egy felvonásnak lesz vége, az előadás megy tovább. Addig is fontos tudni: amit fokozhatatlannak hiszünk, az is fokozható, legfeljebb a műfaj változik a hajcihő közepette. A színház marad.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016.09.20.

Legolvasottabb cikkek

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.