Bowie

Gazda Albert

Gazda Albert

2016. január 11., hétfő 15:45, frissítve: hétfő 22:37

Minden idők legnagyobb rockzenészeinek egyike ment most el csendben.

Csendben? Az életéből sokáig performanszt csinált, de a halálából nem. Pedig kevesen voltak zajosabbak nála. Na nem úgy, hogy bármikor is dübörgött volna száznegyven decibellel. Hanem úgy, hogy mindent ki- és megpróbált. A zenében is, egyébként is. Stílusokat is, dolgokat is. Olyanokat, amikért érdemes élni, és olyanokat, amikbe bele lehet halni.

Ő azonban nem halt bele. Úgy legalábbis nem, ahogy hasonlóan szertelen-szabad kortársai-elődjei-utódjai közül sokan. 69 évet élt, utolsó lemeze múlt pénteken, a születésnapján jelent meg. Másfél éven át küzdött a rákkal – amiről senki sem tudott –, megvárta, míg minden kikerekedik az utolsó mű körül.

A Blackstarról is szó van sok helyütt, de emellett bármerre nézek, mindenhol régi dalait veszik elő.

Vita & Vélemény hírlevél

A Magyar Nemzet véleménycikkei mindennap e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

Nem véletlenül: David Bowie-ba a Space Oddity és a Ziggy Stardust miatt kellett és lehetett belezúgni annak idején. Nem jelenidőben, ahhoz én is fiatal volnék, az évtizednyi csúszás azonban belefért. Akár több is: ezek a lemezek ma is frissek, kor- és portalanok.

Mégis az volt a jó benne, hogy okosan öregedett. Hogy rengeteget változott. Fel sem merült, hogy önmaga emlékművévé merevedjen, tele volt ötletekkel, képes volt meglepetésekre a legvégéig. Felnőtteknek csinált zenét. Szerencsére: hisz mi is felnőttek lettünk, és a mi időnk is múlik. Mindenesetre az utolsó előtti lemez – a 2013-as The Next Day – semmivel sem volt kevésbé sűrű és izgalmas, mint az elsők meg a közbülsők bármelyike.

De máshogy szól így már a címadó dal refrénje:

Here I am
Not quite dying
My body left to rot in a hollow tree
Its branches throwing shadows
On the gallows for me
And the next day
And the next
And another day

Jó, hogy láttam Bowie-t 1997-ben a Szigeten. Az meg vicces, hogy nemrég néztük meg A tökéletes trükk című 2006-os Christopher Nolan-filmet, és nem ismertem fel őt Nikola Tesla szerepében.

Hát ez van. Kicsit talán sok lett a pátosz ebben a szövegben. Pedig ha valaminek nemigen volt köze Bowie-hoz, az a pátosz. A teatralitás nem pátosz. Mindegy, nincs mit tenni, mindig ez van, mikor elmegy valaki, aki fontos volt, s az is maradt.

Minden idők legnagyobb rockzenészeinek egyike ment el az imént, és nem csinált performanszt a halálából, írtam fentebb. Nem beszélt róla, nem adott interjúkat, hallgatott. Csak épp készített közben egy lemezt. Az életről, ami volt, az egészről, és a halálról, ami jön, és nem lehet megállítani. Hallgassuk akkor a Blackstart tovább.

A szerkesztő ajánlja

Arday Attila

Felelősei most sincsenek a kézilabdakudarcnak, „csak Vranjes tehet róla”

Alárendelt helyzetbe került a magyar válogatott a Veszprémhez képest, pedig lehetne másképp is. Elemzés.

Gabay Balázs

Fucsovics: Attól függ a győzelem, mennyire hiszel magadban

A top 20-as játékosok hozzáállásáról, a fullasztó ausztrál hőségről és Patrick Mouratouglou gratulációjáról is beszélgettünk a teniszezővel.

Unyatyinszki György

Kósa Lajos édesanyja: Megvettem a fél megyét

Kérdezze a fiamat! Majd megkérem, hogy nyilatkozzon a nevemben – a 82 éves cégvezetőt kérdeztük.

B. Kovács Gergely

Petike fülfolyása és állandó pittyegésterror a vonatokon

A csend manapság luxuscikk, de a MÁV tájékoztatása szerint 2019-től itthon is üzembe helyezik a csendes kocsikat.