Fogytán vagyunk a kellemes dolgoknak

2017. október 11., szerda 19:01, frissítve: csütörtök 07:28

Az aktuális boldogságfelmérések – ilyenek is készülnek – szerint Közép- és Kelet-Európában senki nem érzi magát jobban a cseheknél. Globálisan a 23. helyen állnak – közhely, hogy a dánok az elsők, ám velük most nem foglalkozunk –, a középmezőnyben szerencsétlenkedő magyarokat nem kevesebb mint 52 (!) pozícióval előzik meg. Joggal merül fel hát a kérdés, hogy mi ennek az oka, különös tekintettel arra, hogy a kommunizmus például szinte teljesen egyformán sújtotta hazánkat és Csehszlovákiát, sőt levert forradalmak is jutottak ide meg oda is, igaz, a miénk véresebbnek bizonyult.

Mindenféle tudományos megközelítést mellőzve három dolog jut eszembe ezen a vonalon. Az egyik természetesen a jégkorong, a világ legvagányabb sportját ők sokkal magasabb színvonalon művelik, mint mi. A másik az a fajta szelíd és bölcs humor, amelynek a filmművészetben Jirí Menzel – volt, mert jó ideje nem nagyon forgat – az egyik legavatottabb művelője. A harmadik meg a sör. Igen ám, csakhogy egyáltalán nem mindegy, hogy ez a sör milyen.

Hogy milyennek kell lennie, azt nem utolsósorban Menzel legszebb filmjéből, Az én kis falum című alapműből tanulhatta meg az emberiség fontos nüanszokra is fogékony része. Nemcsak a típus és a minőség számít ugyanis, hanem a hőmérséklet is. Miként a teherautó-sofőr Pávek (Marián Labuda) annak rendje és módja szerint kikísérletezte, a pincelejáró hetedik lépcsőfokán való tárolás garantálja az ideális állapotot. Mivel a hatodikon még túl meleg van, a nyolcadikon meg már túl hűvös!

Az én kis falum persze nem feltétlenül sörgasztronómiai kalauzként értelmezendő. Mint minden jelentős alkotás, ez is az élet értelméről szól. A harcias természetű (és köpcös) Páveknek hosszú idő után egyszerre elege lesz bájosan bugyutácska (és langaléta) kocsikísérője, Otik (Bán János) balfékségeiből, és úgy dönt, végre megszabadul tőle. Ezenközben kiderül az is, hogy némely városi hatalmasságoknak Otik falusi házacskájára fáj a foguk, cserébe egy prágai panelbe telepítenék át szegénykémet. Hogy tényleg szétszakadhat-e a furcsa pár, és hogy célt érhet-e a cselszövés, afelől ne legyenek kétségeink. Ez Menzel-film, és nem valami nyomorszociológiai megalapozottságú turbórealista filmdráma.

Vita & Vélemény hírlevél

A Magyar Nemzet véleménycikkei mindennap e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

Amelynek lényege a szokásos színvonalú humoron túl ezúttal is a hangulatban, az életteli karakterekben, egyszerű viszonyaik könnyű kézzel felskiccelt bonyolultságában van. Továbbá a bölcs megmondásokban, amelyeket főként a gondolataiban mindig a felhők között járó, de Skodáit talajszinten összetörő doktor (Rudolf Hrusinsky) vezet elő. Hogy fogytán vagyunk a kellemes dolgoknak, ő mondja azt is. Nem baj, hogy ebben nem egészen van igaza.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.10.10.

Legolvasottabb cikkek

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.