Kockás inges tanárok

Gazda Albert

Gazda Albert

2016. február 13., szombat 15:55, frissítve: szombat 16:13

Először is arra vagyok kíváncsi, hogy elsütik-e valahol az esőisten siratta a magyar oktatásügyet fordulatot. Adná magát, nemde? Ha igen, akkor majd nevessünk. Együtt.

Jó, nem muszáj mindig tréfálkozni, kell legyenek komoly dolgok is ebben a világban-országban. A közoktatás épp ilyen. Más kérdés, hogy nincs az a tüntetés, amely engem magával bírna ragadni, és amely kihozná belőlem a lelkest. Ez ilyen személyes dolog: alkalmatlan volnék a társadalmi eksztázisra.

Azaz hiába értek egyet csomó tétellel tartalmilag, ha képtelen vagyok a csatlakozásra formailag. Állítom, hogy ez nem finnyáskodás, csak évtizedek óta nem tudok mit kezdeni szakszervezetekkel és takarodjozó-hazaárulókozó néptömegekkel.

Ezzel együtt két dologra is kíváncsi vagyok. Egyrészt arra, hogy a Kossuth téren a zuhogó esőre fittyet hányva összegyűlt ezrek összegyűlésének lesz-e kézzelfogható foganatja. Másrészt és ezzel összefüggésben arra, hogy milyen folytatást képes szervezni magának a mozgalom. Úgy értve, hogy nagyon messze járunk már az ismert miskolci gimnázium problématérképétől, de hogy mihez kerültünk konkrétan közelebb, nem igazán látom.

Tiszta sor, hogy a kormány jelentős erőket mozgósítva igyekszik összemosni a lázadozó pedagógusokat és a nem különösebben létező ellenzéki erőket, de az is fix, hogy egyelőre semmi nem dőlt el. Sem attól, hogy a feladattal megbirkózni képtelen államtitkár ment – érdemei elismerése mellett –, sem attól, hogy egy felkészültebbnek és összeszedettebbnek tűnő másik államtitkár landolt a székében, sem attól, hogy negyvennégy szervezet nevében tiltakoztak szombaton az emberek.

Vita & Vélemény hírlevél

A Magyar Nemzet véleménycikkei mindennap e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

Palkovics László a tüntetés apropóján összerántott sajtótájékoztatóján mintha nem igazán szerette volna meghallani a hangosabbakat, ám arról laikusként fogalmam sincs, hogy amikor a tárgyalások fontosságát hangsúlyozza – a megmozdulások értelmetlenségével szemben –, akkor mennyire lehet ténylegesen számítani kormányzati kompromisszumkészségre. Semennyire? Hát, előbb-utóbb csak kiderül, kinek mi a valós célja, és hogy közelíthetők-e az álláspontok. Akár ahhoz képest is, hogy az egyik oldal úgy látja, a Klik kinyírása nélkül nincs miről beszélni, a másik viszont hiába tudja, hogy a központosítás gyakorlatilag megbukott, nem hajlandó engedni ebből, és ha minden igaz, 2018-ig nem is fog.

A történet legutóbbi egy-két napjának legérdekesebb része egyébként egy immár csak volt politikus megszólalása volt számomra. Klinghammer István felsőoktatási exállamtitkár a Nemzetnek mesélte el, hogy kinyílik a zsebében a bicska az izgága szakszisoktól. Az idősödő földrajztudós – aki az ELTE rektora is volt korábban – különösen amiatt akadt ki, hogy kócos, borotválatlan és kockás inges tanárok grasszálnak összevissza.

Érteni vélem, hogy Klinghammer mit akar mondani: abszolút lényeges, hogy a tanároknak a biztos tudásuk mellett tekintélyük, megbecsültségük, presztízsük is legyen. Igen ám, de ehhez teljesülnie kell minimum két alapvető feltételnek. Az egyik az anyagi biztonság, a másik a szabadság. Ha úgy tetszik: a borotválatlanság és a kockás ing szabadsága is. A gondolatot, a frissességet, a szellemet tilos öltönybe-nyakkendőbe zárni. A középiskolákban és az egyetemeken feltétlenül.

A rendszerváltás környékén és után ez tökéletesen világos volt még a politika több kulcsszereplője szemében. Az idők változnak, a megbolygatott rendszerek konszolidálódnak, a fiatalok megöregszenek, de akkor sem lenne szabad mindenről megfeledkezni, ami valaha sokat számított. Bár jobban átgondolva simán benne van az egészben, hogy azért – is – történik sok minden, mert vannak, akik még emlékeznek arra önnön praxisukból, hogy az a kockás ing és az a borosta veszélyes is lehet.

A szerkesztő ajánlja

Koncz Tamás

Méregdrága nyári elittábor a kormánytagok gyerekeinek

Kerényi Imre miniszterek trónörököseit várja a vörösberényi kolostorba, hogy ott körtáncot lejtsenek, és római stílusú hadi bemutatót tartsanak.

Vég Márton

Az Iraki Kurdisztánból származó negyvenéves Ismael jól érzi magát Magyarországon

A vámosszabadi befogadóállomáson élő férfi egy kicsit beszél magyarul, és nem akar továbbutazni Németország felé. Riport.

Pethő Tibor

Jolika, az ÁVH keblein nevelkedett, gépírónőből lett belügyes nagyasszony

Császárné Lábass Jolán jelképpé nemesült. A képmutatás, a szembenézés kudarcának jelképévé.

Favero-Fürjész Judit Éva

80 éves Adriano Celentano, aki nem fél a politikától

„Ma mindenki fél a szavaktól, csak olyan dolgokat lehet mondani, amelyek senkit nem zavarnak” – vallja a népszerű olasz énekes-színész.