Lapok romjai

Gazda Albert

Gazda Albert

2017. július 9., vasárnap 10:08, frissítve: vasárnap 16:41

Nemrégiben egy polémia során azt állította a másik fél, hogy még sosem voltak ennyire egyenlőtlenek a médiaviszonyok hazánkban. Muszáj volt vitatkoznom. Az a helyzet, hogy az a híres médiaegyensúly, melynek hiánya miatt sokan és sokszor búslakodtak sokáig, tényleg nem létezett például a kilencvenes években. Most ehhez képest színesebb az összkép, nem utolsósorban az internetnek köszönhetően. Úgy is, hogy némely körülmények elképesztőek napjainkban, és hogy bárki története véget érhet bármikor.

A demokrácia sorsa és egyik-másik választás végkimenetele nyilván nem csupán ezen múlik, mint azt a Fidesz 1998-as sikere szemléletesen bizonyította. Ám ettől még az úgynevezett jobb igenis jó ideig hátrányban volt a lapok számát, példányszámát, befolyását tekintve. Innen nézvést érthetőnek is mondhatnánk, hogy Orbán Viktor és csapata úgy döntött: muszáj felépíteni az ellenbirodalmat. Más kérdés, hogy végül micsoda szörnyszülött jött létre e törekvésük eredményeként. Meg hogy annak a nyomorult egyensúlynak – erről már értekeztem ezeken a hasábokon – ez lett az alapelve: mindent megszerzünk, amit lehet, és mindent elpusztítunk, amit bírunk.

Részese voltam egy másik, a témába vágó beszélgetésnek is mostanában, és meglehetős meghökkenéssel vettem tudomásul a többiek vonatkozó feltevéseit. Függetlennek titulálandó kiadványok prominenseiként jellemezhető barátaim történetesen azt hangoztatták: az orbán–habonyi tömegpusztító fegyverek hatása elhanyagolható. Ezek igazából arra valók, vélték, hogy őket – mármint a Fideszen kívüli univerzum közélet iránt érdeklődő egyedeit – provokálják velük és általuk. Rajtuk kívül nem nézi, nem olvassa ezeket senki, hangoztatták. Muszáj volt nagy ívű ellenbeszédet fogalmaznom, felhíva a figyelmet egyértelmű tévedésük roppant ön- és közveszélyes mivoltára.

Mivelhogy a Tv2, az Origo, a Ripost, a 888, a közmédia, a vidéki lapok és a többi hasonló akármi – sok minden van még, ami ide sorolandó, de terjedelmi okokból e helyt fel nem sorolható – alkotta konglomerátum fölöttébb valóságos jelenség. Lehet, hogy a hazug tévék nézettsége esik, a hazug portálok kattintásmennyisége zuhan, a hazug lapok példányszáma csökken – viszont így is milliókat érnek el. Miáltal folyamatosan, célratörően, hatékonyan és kíméletlenül agypusztítanak. Elérésük nehézségeik ellenére épp megfelelő ahhoz, hogy befolyásuk a közönség ama részére, melynek támogatását elnyerni és megtartani remélik, kifejezett legyen. Mindezt legfeljebb abban az esetben lehet nem észrevennünk, ha balgán hagyjuk, hogy körbezárjanak bennünket szubkultúránk határai.

Vita & Vélemény hírlevél

A Magyar Nemzet véleménycikkei mindennap e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

Tökéletesen tisztában vagyok vele: attól, hogy felismerjük a problémát, egy lépéssel sem kerülünk közelebb a megoldásához. Melynek kulcsai egyáltalán nincsenek birtokunkban. Ha így megy tovább, sokáig nem is lesznek.

Ám a helyes diagnózis felállítása is fontos. Avégett, hogy a szóba jöhető fórumokon el tudjuk mondani: az egyre betegesebb és torzabb piacon korántsem egyenlő és egy műfajú erők vívják harcaikat az igazságok versenyeztetése terén. A fenét. A valóság ezzel szemben az, hogy az újságírást részben már megszüntették, és egyáltalán nem érik be azzal, amit elértek. Újság ugyanis az, amit szerkesztőségekben szerkesztenek – mérettől függetlenül, az nem számít –, és ahol nem ez történik, az valami más. Az a propaganda eszköze.

Hadd hívjam fel a figyelmet egy különös furcsaságra. Miközben a baloldali-liberális ellenzéknek körülbelül harangoztak, és szerepét nem kis részben a média maradéka vette át, a túloldalon példátlan fejlemények vannak. Ha hiszik, ha nem: a kormánypárti sajtót eltörölték. Hisz amit állandóan utasítanak, befolyásolnak, kézivezérelnek, használnak, az nem sajtó. Az minden eredeti és jellemző funkciójának híján van. Lásd, mint fent.

Ennek az egész szomorú sztorinak ez az egyik legszomorúbb fejezete. Amit igenis kötelező újra meg újra elmesélni. Azért, hogy mindennek a végén mégiscsak ki lehessen talán kecmeregni az utóbbi évtizedek e legmélységesebb gödréből. Hogy mikor és hogyan fogjuk ezt elkezdeni, nos, arról egyelőre fogalmam sincs.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.07.08.

A szerkesztő ajánlja

Tölgyesi Gábor

Meggyógyítani a törött szárnyú lelkeket – interjú Vásáry Tamással

A zongoraművész, karmester Cziffra Györgyről, a zenén túli jótékonysági koncertjéről és a kalandos hangversenyekről.

Lázár Fruzsina

Mennyit ér ma egy emberélet?

Ismeretségen vagy a jó szerencsén múlik az életben maradás, ha valaki gyors egészségügyi ellátásra szorul?

Vég Márton

Maffiamódszerekkel dolgozhattak Tiborcz Istvánék

Az ellenzék szerint az Elios csalásgyanús pályázatai az utolsó szöget jelenthetik az Orbán-rendszer koporsójába.

Szabó Zsolt

Félig üres korsó: egyelőre nem lesz csendes a bulinegyed

Érvénytelen lett a helyi népszavazás a bulinegyedről, az egész VII. kerületben 43 520 ember szavazhatott. Riport.