Miskahuszár méretei

Gazda Albert

Gazda Albert

2017. október 7., szombat 14:47, frissítve: szombat 20:26

Már egy hét eltelt azóta, hogy felavatták Miskahuszárt Pákozdon, magas rangú vendégek közreműködésével, ünnepélyes keretek között, én azonban sehogy sem bírok szabadulni a hír és a látvány hatása alól.

Miskahuszár a méreteiről lett híres – még szép, hogy nem az esztétikai sajátosságairól – egyik pillanatról a másikra. Csizmával-karddal-csákóval ugyanis nem kevesebb, mint tizenkét és fél méter magas őkelme, ilyenformán az M7-es autópályáról is megcsodálható. Egyes sajtótermékek olyat is állítottak, hogy rekordot döntött a mentés Godzilla, ám ez nem stimmel. A 2015-ben felállított tarcali Áldó Jézus-szobor valóban csak 8 méteres, tehát monumentalitása ellenére apróság hozzá képest, de vannak hazánkban grandiózus művek régebbről is. A tatabányai turul ebből a szempontból nem mérvadó – egyrészt mert nem emberábrázolás, másrészt mert ott a szárnyak 15 méteres fesztávolsága a fontos –, de a budai Szabadság-szobor annál inkább. Kisfaludi Strobl Zsigmond alkotásának – melynek történetéről háromrészes sorozatot publikáltunk nemrégiben – nőalakja 14 méteres, miközben talapzatával egyetemben 40 méterrel emelkedik a talajszint fölé. Emennek előnyei közül ugyanakkor kiemelendő, hogy semmiképp sem csúnya, illetve sem közvetlen környezetére, sem a városra nem telepszik rá, és ezt jól teszi.

Miskahuszár tájba passzolóságával kapcsolatban viszont megfogalmazhatónak tűnnek bizonyos kételyek. Érthető, hogy a huszárság szellemisége erőt kell hogy adjon napjaink küzdelmeihez – miként Benkő Tibor vezérezredes, a honvédvezérkar főnöke mondotta volt avatóbeszédében, eltörpülvén az óriás lábai előtt –, ezzel nincs vitánk. A kérdés inkább az, hogy mégis miként fejezi ki és adja át ezt a pompás szellemiséget bárkinek egy sok százszoros nagyítású ólomkatona.

Az ólomkatonázást amúgy nem az ujjamból szoptam, a projekt honlapján olvastam róla. Van neki ilyenje ugyanis – egyes elemei üzleti vállalkozásra utaló karakterjegyeket mutatnak –, melyet böngészve kiderül, hogy az egészet kezdeményező Vlaszák Mihály régi álma valósult meg elkerekedő szemeink előtt. A fémöntésben otthonos szak- és üzletember, akit mindig érdekeltek a régi játékok, és nemkülönben tisztelte a hagyományos értékeket, konkrétan azt találta ki több mint tíz évvel ezelőtt egy álmatlan éjszakán, hogy miért ne építhetné-építtethetné meg a világ legnagyobb ólomkatonáját.

Vita & Vélemény hírlevél

A Magyar Nemzet véleménycikkei mindennap e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

Mármost nincs azzal semmi baj, ha az emberek valóra váltják az álmaikat. Ha van bennük elegendő eltökéltség, továbbá rendelkezésükre áll a szükséges munkaerő és a 70 tonna alapanyag, akkor nem is szabad akadályozni a játékosan kreatív szellem és a művészi hajlam szárba szökkenését. Addig semmiképpen sem, amíg a négy fal között történik mindez. Vagy a kiskertjükben. Pákozd helyett mintegy, a világhírűvé válás igénye nélkül.

Ez esetben ráadásul a magas rangú vendégek is foglalkozhattak volna valami mással múlt szombaton, és a sztrádán haladókat sem fenyegetnék speciális vizuális ingerekből fakadó veszélyek – mostantól az idők végezetéig. Mindig vezessenek körültekintően!

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.10.07.

A szerkesztő ajánlja

B. Kovács Gergely

A készülő harang olyan, mint egy matrjoskababa

Ahol tojásból, cukorból, mosott agyagból és emberi hajból készül a köpeny – az ország egyetlen öntödéjében jártunk.

Pintér Bence

„A rendszerváltás ígérgető politikusjelöltjei tudatlanok vagy demagógok voltak”

Romsics Ignác Mária Terézia átértékeléséről, a konstruktív mítoszrombolásról és a történész feladatáról. Interjú.

Németh Ványi Klári

Aki a gulágon nőtt fel

Az akkor mindössze tizennégy éves Nagy Rózsát 1945 januárjában hurcolták el Göncről. Az ő történetével emlékezünk a kommunizmus áldozataira.

Molnár Csaba

A rádiumlányok a női emancipáció hősei voltak, de az életükkel fizettek

„Nyald, mártsd, fesd!” – mantrázták az óragyárakban fillérekért dolgozó fiatal nők, akik szinte másodpercenként ettek a sugárzó anyagból.