Nyírd a magyart, úgysem számít!

2017. szeptember 9., szombat 11:26, frissítve: szerda 10:12

Az állítólag Európába igyekvő Ukrajna parlamentje olyan jogszabályt fogadott el a minap, amelynek egy emberként járhatna csodájára a komplett kontinens, nyugatostul-keletestül. Ilyen nincs, ez elképesztő és elfogadhatatlan! – rikoltozhatnának egymás szavába vágva fajsúlyos politikusok és elszánt jogvédők. Hogy nem teszik – vagy ha mégis, fél szívvel –, az a geopolitikai megfontolások és a bejáratott narratívák kizárólagossága mellett az ostoba közöny eluralkodásáról árulkodik még. Hiszen az áldozatok egyébként nem maradtak csendben, ám hangjuk az aktuális fennforgások folytán nem hallatszik messzire.

Az új törvény értelmében a jövőben az oktatás nyelve csakis az ukrán lesz Ukrajnában. A törvényalkotó igazán nagylelkű: lehetővé teszi, hogy a nemzeti kisebbségek úgymond külön csoportokban saját nyelvüket, irodalmukat, kultúrájukat is tanulhassák. Egybehangzó értelmezések szerint ez annyit jelent, hogy Kárpátalján például a magyart leszámítva minden más tantárgyat ukránul fognak tanítani a későbbiekben. Mivel a vita az utolsó utáni pillanatig zajlott, és a pontos szöveg emiatt még nem ismeretes széles körben, ellentétes információk jelentek meg azzal kapcsolatban, hogy mindez az elemi és az általános iskolákra is vonatkozik-e. A közép- és a felsőfokú oktatási intézményekre biztosan igen. A magyar tannyelvű középiskoláknak tehát befellegzett – en bloc –, továbbá kétségessé vált a beregszászi főiskola sorsa is. Igen: ez pontosan azt jelenti, amit első ránézésre jelenteni látszik. Nem egy vagy két gimnáziumot, líceumot, akármit lehetetlenítenek el – hanem az összeset. Magyar nyelvű iskolák a legsötétebb sztálini időkben is voltak Kárpátalján, a magyar nyelven érettségit is adó első intézmények az ötvenes évek közepén nyíltak.

Persze, ahogy Ukrajnában az már lenni szokott, itt is a gyakorlatban derülhet ki idővel, mi hogyan működik, de a törvényalkotó szándékával kapcsolatban nem merülnek fel kételyek. A cél: az ukrán előtérbe tolása a nemigen homogén államban beszélt többi nyelv kárára. Indokolt leszögezni, most sem a kárpátaljai magyarokra lőnek elsősorban. Akiket ütni akarnak, azok az oroszok, többmilliónyian. Az az erős százezernyi magyar nem tétel. Ők csak a forgács, amely hullik, amikor vágják a fát. Vigasznak sovány ez, ám politikai realitásnak testes. Ukrajna nem szimplán jogot sért, önnön alkotmányát is semmibe veszi, de emiatt nem fog szót emelni Európa. Miért tenné? Végül is az ellenséget – az oroszokat – szorongatják, hadd tegyék. Ami meg az apraját illeti, azokat nem is muszáj észrevenni.

A cinizmus ezenközben mesebeli méreteket ölt. Pavlo Klimkin ukrán külügyminiszter mondta a Magyar Nemzetnek: „Nem is értem, honnan jön, hogy mi korlátozni akarnánk a kisebbségi nyelvhasználatot?! Olyan törvény van a parlament előtt, amely éppen hogy megerősítené a kisebbségek jogait. Ám azt nem engedhetjük meg, hogy valaki ne beszéljen ukránul. Még Kárpátalján sem. Így nem a nemzetiségi nyelvek használatát, oktatását kívánjuk csökkenteni, hanem az ukránt erősíteni, amely a kisebbségek karrierlehetőségeit is szélesíti. Így egy fiatal továbbtanulhat Kijevben és Budapesten is.”

A zord orosz medvével szembeni küzdelem élharcosa, mint tudjuk, Petro Porosenko államfő. A kárpátaljai magyar szervezetek – és az Orbán-kormány is – arra biztatják, hogy ne írja alá a törvényt. A próbálkozás nem kecsegtet átütő sikerrel. A tervezetre a milliárdos csokigyáros frakciójának tagjai egy kivételével semennyire sem tiltakoztak. Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke mondott nemet. Sokra ment vele.

Vita & Vélemény hírlevél

A Magyar Nemzet véleménycikkei mindennap e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

Még valami. A törvény elfogadása után megszólaltak a kárpátaljai magyar politikusok, nyilatkozatot adott ki a magyar kormány és egy-két párt is. Hiába, jó ideig nem bírták felkelteni a magyar média nagyobbik részének az érdeklődését. Addig legalábbis, amíg Szijjártó Péter külügyminiszter nem mondott egy szép nagyot. Hogy miért? A fentebb vázolt magyarázatok közül bárki kiválaszthatja a neki tetszőt. Vagy találhat másmilyet is. A történet így is, úgy is szomorú marad. Az összes szóba jöhető aspektusból.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.09.09.

Legolvasottabb cikkek

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.